Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-30 / 8508. szám
Népszava, 1993.7.26 35 3/fl nincs szükség félkatonai szervezetre Miért nem voltak nemzetőrperek? Milyen szerepe volt az 1956-os forradalom idején a Budapesti Rendőr-főkapitányságon megalakult Nemzetőrségnek? Sokan nem tudják, hogy a megtorlás idején, amikor szinte válogatás nélkül születtek a szobádságharcosok elleni ítéletek, miért nem voltak nemzetőrperek. és napjainkban, amikor szilárd a rend, mit kellene képviselnie a Nemzetőr Szövetségnek? Ezekről nyilatkozott a Népszavának dr. Kiss István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, a forradalmi Nemzetőrség egykori szervezője, az Országos Polgárszövetség alelnöke. — Kopácsi Sándor akkori főkapitány bízott meg a Nemzetőrség szervezésével. Rendszeresen kaptuk a jelentéseket a főváros különböző pontjain működő fegyveres csoportokról, közöttük bizony akadtak olyanok is, akik igyekeztek kihasználni a forradalom természetes velejárójaként kialakult zavaros helyzetet — emlékezett a történelemre dr. Kiss István tábornok. — Viszont napok alatt kialakultak azok a szabadságharcos-központok, amelyeknek a vezetői felismerték, hogy a rend helyreállítása érdekében együtt kell működni a rendőrséggel. Elsők között jelentkezett Angyal István, a Tűzoltó utcai és Iván Kovács László, a Corvin közi parancsnok, majd őket követte a Széna térről Szabó János, a legendás „Szabó bácsi”. Velük beszéltük meg az irányítás nélkül kószáló fegyveresek leszerelését, vagy szervezett csoportokba szervezését. A parancsnokok egyetértettek velünk, és támogatásukról biztosították a budapesti rendőrséget, hiszen a rend mielőbbi helyreállítása közös érdekünk volt. Ennek az együttműködésnek ak. kor lett különös fontossága, amikor a börtönök kapui megnyíltak, és a politikai elítélteken kívül sajnos kiszabadultak a köztörvényes bűnözök is. Miként kezdődött a szervezés? — Az alapot az egyetemi, főiskolai hallgatók, munkástanácsok, forradalmi bizottságok mellett spontán alakult csoportok képezték. Október 28-án megjelent a sajtóban a SZOT és az egyetemisták felhívása, amelyben a munkás- és tanulóifjúságot a Nemzetőrségbe hívták. De már október 27-én megkezdtük a kollégiumokban a nemzetőrfeiadatokat vállaló fiatalok igazolvánnyal és fegyverrel való ellátását. A főkapitányságon is megszerveztük az egyenruhás rendőrökből és nyomozókból a Nemzetőrség részlegeit. Megkezdődött a honvédek, rendőrök és nemzetőrök közös járőrözése. Ezt a tevékenységünket az október 27-én már a gyakorlatilag megalakult Nagy Imre-kormány is elismerte. Így több ezer fegyvert és nemzetőrigazolványt adtunk ki. Mint tudjuk, a kormány október 28-ai nyilatkozata azt jelentette, hogy győzött a forradalom. Tábornok úr, ön szerint mi az oka annak, hogy a megtorlás időszakában nemzetőrpereket nem tárgyaltak a bíróságok? — Egy nemzetőrper volt Engem negyedmagammal a Nemzetőrség szervezésének vádjával bíróság elé állítottak és elítéltek. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy november 4-én hajnalban, amikor már megindult a szovjet támadás, Uhel Gyula főhadnaggyal összeszedtük a Nemzetőrséggel kapcsolatos iratokat, nyilvántartásokat, névsorokat és azokat az okmányokat, amelyek a nemzetőr-alakulatok részére kiutalt fegyverekről és egyéb adataikról tanúskodtak. A dokumentumokat elvittük a lakásomra, ahol a feleségem segítségével hárman a cseréplkályhában valamenynyi bizonyítékot elégettünk. Nagyon sokan ma sem tudják: ennek köszönhető, hogy a Budapesten működő Nemzetőrség tagjai ellen nem indult büntetőeljárás. ön felsorolta néhány jelentős felkelőcsoport parancsnokának a nevét. Nem tett említést Pongrátz Gergelyről és Fónay Jenőről. — A forradalom és szabadságharc intenzív szakaszában, tehát október 28-áig csak a nagyobb fegyveres Csoportok vezetőit ismertük, azokaf, akiknek meghatározó szerepe volt a harcok szervezésében és irányításában. Közöttük sem Fónay Jenő, sem Pongrátz Gergely nem szerepelt. Fónay Jenő tudomásom szerint a Szabó bácsi által vezetett Széna téri csoportnak egyik tagja volt, tevékenységét nem ismerem, de azt tudom, hogy a Nemzetőrség szervezésének az időszakában nem- játszott vezető szerepet. Lényegében ez vonatkozik Pongrátz Gergelyre is, akit október 30-án — ugyan nem eléggé tisztázott okból és körülmények között — megválasztottak r. Corvin közi csoportok vezetőjének. ami nagy hiba volt. Ezt bizonyítja Pongrátz Gergelynek az utóbb, években tanúsított tevékenysége is, amivel ártott az 1956-os forradalom történelmi megítélésének. A Pofosz rendfenntartó alakulatokat szervez, a Nemzetőr Szövetség nemrégiben egyenruhába öltöztette tagjait. Napjainkban szükség lehet ilyen egységek felállítására? — Én nem vagyok tagja a szövetségnek, a vezetőit sem ismerem, de úgy tudom, hogy a Nemzetőr Szövetség mint társadalmi szervezet már évek óta működik civil egyesületként. Véleményem szerint teljesen indokolatlan a félkatonai jellegű szervezetté való átalakításuk. Ha a Nemzetőr Szövetség az ’56-os elődeik hagyományait kívánja ápolni, az helyes, és támogatásra méltó. De szerintem semmi szükség nincs az egyenruhába öltöztetett nemzetőrökre. Ma nincs forradalmi helyzet. A rend fenntartásáról és a biztonságról gondoskodik a rendőrség, az ország védelmét pedig megbízhatóan ellátja a honvédség és a határőrség. Schmidt Attila
