Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-30 / 8508. szám
Új Magyarország, 1993.7.26 36 A kitépett konkollyal búzaszál is elveszhet... Fény derülhet némely titkokra A legújabbkori magyar történelem egyik sötét fejezete az intézményesített egyhúzüldözcshcz fűződik, melynek legfőbb letéteményese az Állami Egyházügyi Hivatal volt. A politikai rendszerváltással süllyesztőbe került ez az intézmény, s mivel jogutód nélkül szűnt meg, iratanyagának megfelelő elhelyezéséről és kezeléséről a kormánynak kell gondoskodnia. A minap elhangzott a bejelentés, hogy a kabinet - az illetékes minisztériumok szakembereinek bevonásával - bizottságot hoz létre a titkosított iratok felülvizsgálatára, és indokolt esetben hozzáférhetővé teszi e fontos dokumentumokat, természetesen a titokvédelmi, iratkezelési és levéltári törvény előírásainak figyelembevételével. A kérdésben érintett egyik fótisztviselő, aki nagy valószínűséggel tárcája képviseletében a bizottságban dolgozik majd. Varga Győző, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jogi és igazgatási osztályának vezetője. A jogi és teológiai végzettségű szakemberrel beszélgettünk az iratanyag feltárásának menetéről. (Folytatása a 4. oldalon) (Folytatás az 1. oldalról)- Milyen előzményei vannak a ■hamarosan megkezdődő munkának?- Az egyházügyi hivatal megszűnése után olyan kormánydöntés született, nogy a művelődési miniszter gondoskodjék az iratok biztonságos elhelyezéséről. Az úgynevezett minősített iratok máig Is a minisztérium titkos ügykezelési részlegének páncélszekrényeiben vannak, és az akkor már nyílt iratok átkerültek az Országos Levéltárba.- Előfordulhatott-e, hogy a levitézlett intézmény végóráiban megsemmisített kompromittáló dokumentumokat?- Elméletileg megtörténhetett, de kicsi a valószínűsége. A fizikai átadás-átvétel a levéltár és a minisztérium között nagyjából a végéhez közeledik, és a mutatók, listák alapján úgy látszik, hogy az anyag teljes. Másrészt ezek az iratok nem egyetlen példányban készültek, es nem csupán az egyházügyi hivatal irattárában voltak, általában elküldték máshová is őket. Nem sok értelme lett yolna egy-egy irat kiemelésének, bár ennek ellenére lehetséges, hogy volt ilyesmi.- A kutatók türelmetlenül várják, hogy mihamarabb hozzájuthassanak a aokumentumokhoz. Ehhez még mennyi idő kell?- Sajnos, a hivatal első időszakából származó iratokkal könnyebb a dolgunk, mert ezek nagy része 1956-57-ben megsemmisült. Közülük az arra alkalmas anyagot szeretnénk ebben az évben hozzáférhetővé tenni, ha sikerül megfelelő tempóban dolgozni, de legkésőbb a jövő év elején az illetékesek kezebe kerülhet a kijelölt iratmennyiség.- Összességélvn mennyi levéltári anyagot kell átválogatni7- Többszáz doboz tartalmáról kell dönteni. Nyilván az akták ezrei szanaszét vannak az országban. A kormánynak éppen azért kellett ezt zárolnia, nogy keresztirányú információáramlás ne indulhasson el. Mi például megállapítjuk valamely jegyzőkönyvről, nogy tartalmánál fogva további hetven évig titkosan kell kezelni, ugyanakkor valamelyik megyei önkormányzatnál kiemelhetnék az ott lévő példányt , és publikálhatnák. Ez mindenképpen elkerülendő. A szigorúan titkos iratok esetében éppen az okoz nehézséget, hogy nem kezdettől fogva és nem minden esetben a hatályos levéltári és iratkezelési szabályok szerint történt az adatgyűjtés, az adatrögzítés, -feldolgozás és -továbbítás. Ezért is van nagyon nehéz munkája és komoly felelőssége a bizottságnak, hogy ebből a bizonytalan, kaotikus helyzetből minél nagyobb irattömeget szabadítson fel a kutatók, illetve a közönség számára.- A Rákosi- és Kádár-rezsim liléjén az Állami Egyházügyi Hivatalnak is megvolt a maga l)l/lll-as hadoszIo/hi. besúgók és Ivkrpn/iok dicstelen szereplése jellemezte a korszakot. Most fény derül az érintettekre és iizclmeikre?- 1992 őszén fogadta el az Országgyűlés a személyi jogok védelméről szóló törvényt. F.z. nem tesz különbséget lll/lll-as ügynök és békepap között. Itt feltehetőleg útköznek különböző érdekek, de nem biztos, hogy az általam vélt igazság a legfőbb érték és jó Hadd tűzzek ehhez valamit: én Íiárhuzamosan végeztem a teoógiát és a jogot, és 1964-ben Dankó érsekkel egyszerre avattak a Budapesti Hittudományi Akadémián teológus doktorrá, ugyanabban az évben a pécsi egyetemen jogi doktorrá. Van bizonyos ismeretköröm, legalábbis a Katolikus klérust illetően, mert a ma funkcióban lévők vagy kollégáim, vagy professzoraim voltak. A leghírhedtebb békepapok, akiket kiközösítettek, személyesen és nyilvánosan papi funkciót a lehető legkisebb mértékben gyakoroltak. Legalább a belső fórumokon megpróbálták megtartani a kánonjog előírásait Másrészt gondoskodtak róla, hogy ahol ok lemplomigazgalók, ott nagyon aktív és lelkes, hosszéi ideig lungálö káplánok ténylegesen pas/toráljanak. Nagyon bizonytalan eredményre vezet, ha valamilyen fekete-fehér mércével próbáljuk az embereket megítélni. A példabeszéd szerint az Ur egyenesen megtiltja, hogy kitépjek a konkolyt, nátha egy egy buzas/ál is elvesz. Inkább nőjön fel néhány konkoly, minthogy akár egyetlen búzaszál elvesszen. Az akkoriban „reakcictsnak" nevezett papok egy részének ez jó kibúvó tolt, hogy úgysem szabad csinálni semmit, tehát nem is csinálok semmit. A papság egy részét megkörnyékezték, jogosítványszerzéskor, vámkedvezmény megadásánál kvázi „szívességet” tettek, és először teljesen ártatlan viszontszívességet kértek...- Ön tehát tartózkodik a könnyelmű ítélkezéstől.- Véleményem szerint akkor kell a lehetőségek bővítéséért harcolni, ha a már meglévőket kimerítette az. ember. Egy nem egészen igazságos rend és viszonylagos nyugalom mérhetetlenül többet ér, mint egv akármilyen igazságosnak vélt diktatúra vagy szent anarchia. Tamasl Tamás
