Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-30 / 8508. szám
Magyar Nemzet, 1993.7.27 10 980 Ft a hivatalos létminimum KSH-értékelés a kispénzfíekről A létminimum alatt élők száma a romló gazdasági körülmények, a növekvő munkanélküliség. a jövedelmi differenciálódás következtében folyamatosan emelkedik. Erről a KSH adott ki részletes értékelést. Ebben megállapítják: a létminimum alatt élők száma a múlt év közepére 1,6 millióra - az összlakosság 15,6 százalékára - emelkedett. Az aktív háztartásokban élők 16-17 százaléka-ez 1992-ben 1,4 millió lakos volt -. az inaktív háztartásokban élők mintegy 12 százaléka - körülbelül 220 ezer lakos - élt a létminimum szintje alatt. A létminimum alatt élők jelenlegi száma körülbelül kétmillióra vagy valamivel a fölé becsülhető. A becslést nehezíti, hogy a felmérésekből kimaradnak - mert nem érhetők el - a hajléktalanok, a vándoréletet folytatók, a kérdezőbiztosokkal kommunikálni nem hajlandó, félig-meddig a társadalmon kívüliek. Számukról nincs hitelt érdemlő becslés. A létminimumérték 70 százalékánál kisebb jövedelemmel mintegy 400 ezren rendelkeznek. A létminimum szintjét eltérően ítélik meg a különféle jövedelmű rétegek. A múlt évben készített közvélemény-kutatás szerint az alacsony jövedelműek átlagosan 7000 forintot, a közepes jövedelműek 9000 forintot, a más jövedelműek 11 000-12 000 forintot jelöltek meg havi létminimumként. A jellegzetes háztartástípusokra számított, egy főre jutó havi létminimum összege a KSH számítása szerint jelenleg 10 980 forint. A létminimum szintjén élő családok körülbelül annyi jövedelemmel rendelkeznek, amennyit el is költenek. Míg az átlagos jövedelemmel rendelkezőknél körülbelül 15 százalékos a megtakarítás, addig a létminimumnál kisebb jövedelemnél egyre nagyobb a túlkiadás. Az ilyen alacsony jövedelemnél a családok csak kölcsönökkel, hitelekkel biztosíthatják kiadásaikat. A létminimumon és az alatta élők fogyasztása kényszerpályán mozog, döntő részben az alapvető szükségletek kielégítésére koncentrálódik. Élelmiszerre a létminimum szintjén élő aktív háztartások jövedelmük 31 százalékát, a nyugdíjas háztartások 37 százalékát fordítják. A minimumszint alatt élők esetében ez az arány 40 és 60 százalék. A létminimumszint alatt élőknél a kenyér, liszt, zsír, szalonna fogyasztása nem vagy alig marad el az átlagos szinten élőkétől. Jellemző viszont, hogy a zöldség-, gyümölcs-, tejtermékfogyasztásuk csak 40-60 százalékát teszi ki az átlagos szinten élők fogyasztásának. Feleselés nélkül Egy üveg bort kérek - szólalt meg halkan a hihetetlenül lerongyolódott férfi a ferencvárosi boltban. Míg az eladó fürgén teljesítette kívánságát. az addig csöndben várakozó kislány kinyújtotta piszkos tenyerét és hozzátette: meg egy csokit is, apu. Nincs - hangzott apu megfellebbezhetetlen válasza - anyád csak egy százast adott. A kis üzletben néma csend lett. A borostás apa szótlanul tette zsebre a visszajáró öt forintot, a gyerek még véletlenül sem beszélt vissza. A KSH most kiadott jelentése jelenleg kétmillióra, esetleg ennél is többre becsüli a létminimumon vagy ennél is alacsonyabb szinten élők számát. Kétmillióból pedig körülbelül 400 ezren tengetik életüket - ezt ugyanis az egyszerű „élnek” szóval talán túlzás lenne jellemezni - a létminimum 70 százalékánál kisebb jövedelemből. A számítás szerint e rendkívül alacsony életszínvonal kialakulásában a munkanélküliség, illetve a gyerekszám az elsődleges ok. Persze bárki joggal mondhatja: akinek nem futja kenyérre, tejre, egy szelet csokoládéra a gy ereknek, az ne igyon. A társadalom legalján élők azonban cseppet sem úgy viselkednek, ahogyan azt bármiféle erkölcs vagy éppen számítás alapján várni lehetne. A KSH egy ébként az Országos Élelmezés- és Táplálkozás-tudományi Intézet normatíváinak megfelelően számította ki - már évekkel ezelőtt milyen és mennyi táplálékra van szüksége egy aktív keresőnek, egy gyereknek, illetve egy nyugdíjasnak a létminimumon. A szakemberek által megbatározott mennyiségű fehérjéből, szénhidrátból és más, nélkülözhetetlen építőanyagokból állították össze az élelmiszerkosarat, természetesen a legolcsóbb ételfajtákból válogatva. A „kosárban” karaj, téliszalámi, csokoládé, bor, sonka még véletlenül sem szerepel; dagadó, lecsókolbász, párizsi és hurka annál inkább. Az élelmiszerkosár összetételén természetesen nem változtatnak - hiszen az életben maradás fehérjeszükséglete nem függ sem a fennálló politikai rendszertől, sem az inflációtól. Nem meglepő tehát, hogy míg 1989-ben egv aktív kereső létminimumszinten megállapított havi élelmiszer-fogyasztása 1554 forintba került. Idén mindezért 4240 forintot kell fizetnie. Csaknem megháromszorozódott tehát annak a minimális ennivalónak az ára, amelyre az emberi szervezetnek feltétlenül szüksége van. Elkeserítő, de tény: elsősorban a sokgyerekesek élnek a létminimum alatt. Az adatok szerint az egygverekes családok 15-16 százaléka, a háromgyerekesek 35, a négy- és többgyerekesek 49 százaléka (vagyis csaknem a fele) él a létminimum alatt. A gyerekek egyébként nem tüntetnek, nem tartanak demagóg szónoklatot, sőt, a létminimum alatt élő családokban még csak nem is feleselnek vissza. Megszokják körülményeiket, s ez a legszomorúbb. Török Katalin
