Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-05 / 8491. szám
Magyar Fórum, 1993.7.1 34 Amikor a Maxwell-botrány kitört és a Magyar Hírlap gazdátlanná vált, akkor a kormány megvehette volna, illetve létrehozhatott volna egy olyan konzorciumot amelyik neki veszi meg. Tétlen maradt. Annak ellenére, hogy Maxwell KGB- kapcsolataira is fény derült. Avagy nem annak ellenére, hanem azért?A lap másik külföldi tulajdonos kezébe került, de vezetése és szelleme semmit nem változón. Mindennek fényében csak a csodálkozás hangján lehet szólni arról a doszsziéról, illetve annak átadás-átvételéről, amelyet ■'* a fáma szerint Németh Miklós adott át Antall Józsefnek. Men világos, hogyha a fedlapon nincs rajta először Is az, hogy kik készítették és mikor, valamint az, kik kapják és kapták már jóval előbb — például a készítők egyike-másika. akkor ez az anyag teljesen értéktelen. Mondom én ezt most, miután teljesen feltártam magam. Igen. ez a: anyag teljesen használhatatlan és alkalmatlan mindennemű nkmánykiadásra. Mert nem azt tartalmazza, hogy kik és mikor épültek be az egykori ellenzéki pártok szervezetébe, kik és mikor rendelkeztek ezekről a megfigyelésekről, kik a felelősök az adatok külföldre juttatásáért, valamint és elsősorban, kik állottak és állanak külföldi zsoldban, KGB-szolgálatban. Azt nem tudta Németh Miklós? Mert ennek és csak ennek a dossziénak lett volna értéke Antall József kezében, a III/III-as ügyosztály anyagát pedig szépen rábízhatta volna belügyminiszterére, amikor az beköltözik. Az államhatalom szempontjából természetesen nagy a jelentősége annak, hogy ki van rajta egy listán, de még nagyobb annak, hogy ki állítja össze. Egyébként azt is ki lehetett volna mutatni, hogy kiket és milyen mértékben követtek, figyeltek meg, hallgattak le a rendszerváltás előtti években, évtizedben. Magam ezen a listán is az élbolyban lettem volna. És esetleg mások meg egyáltalán nem is szerepeltek volna rajta. Nem mintha ezt érdemnek tartanám. De az igazsághoz hozzátartozik. És talán itt van a végső ok, amiért most a 37 évvel ezelőtti dolgaimat firtatják. A baj az, hogy a tiszta és határozott hatalomátvételt az előzetes megegyezések és a paktumok, valamint részben a körülmények eleve kizártak. A kormány úgy állt fel, hogy Antall Józsefnek ugyan a kezében volt egy lista, amely megmutatta, hogy mennyire meg van fertözse a magyar társadalom, de tudnia kelleti, hogy ugyanez, sőt esetleg még bővebb lista másoknak is a kezében van, és tudomásul kellett vennie, hogy maga az intézmény, az összefonódott belügyi- és pártapparátus éppen ezzel a III/III-as fenyegetéssel és a hozzátartozó osztrák műsorral takarta el, hogy a helyén maradt, pontosabban csak egy-két emberétől vált meg. Azt is tudomásul kellett vennie, . hogy ezeknek a helyükön maradt elvtár- j saknak a szolgálatai nélkül egész kormányzása meginoghat és összeomolhat. Mert, ha kilencvenben mindjárt megszámolják, hogy ezen a manipulált listán is hány képviselő van érintve és ugyanakkor hányán vannak rabtartóként érintve, akkor könnyen új választások kiírására is sor kerülhetett volna, hiszen ha a kettő együttes összege több mint az Országgyűlés tíz százaléka, márpedig nyilván több, akkor az egyes pártok részarányánál is több, tehát alapvetően meghatározza a Parlament szerkezetét. A dosszié átadásának pillanatában tehát közös érdekké vált a hallgatás és a helyzet elfogadása. Békés átmenet. Mert a régi rendszer — úgymond — lemondott a hatalomról. Dehogyis mondott le! így tartotta meg. Á módszert nyilván nem itthon dolgozták ki, csak mi magyarok alkalmaztuk a legkomplikáltabban. • ■■{Néhány hónappal ezelőtt még azzal fejeztem volna be ezt az önvallomást, hogy lám. Magyarországon kettős hatalom van. Ma már nincs kettős hatalom, mert a kormány kiszolgáltatottá vált és éppen úgy a maga átmentését keresi, mint annak idején a dosszié összeállítói. Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek megkapjuk a borítékot a Magyar Igazság frakcióban. Nem az érdekel, hogy mi lesz benne, mert ennél több nem lehet benne s ez is éppen elég. Az a kérdés, hogy ki írja alá. Ha csak Antall József aláírása szerepel a tanúsítványon, akkor számomra érvénytelen. Írja csak alá Horn Gyula is, Demszky Gábor is, meg Boross Péter is, illetve az ő illetékes osztályvezetői is. akik hivatalból belenyúlnak az államtitkot őrző páncélszekrénybe. Tőlük, egyszerű munkatársaktól az egykori pártállás feltüntetését is elvárom. Vallás helyett, mert az emberi jogot sértene a rendszerváltásban. Utóirat Mire ezek a sorok napvilágot látnak, addigra már jócskán el lesz borítva a sajtó az ügyemmel. A Magyar Fórumban egy héttel ezelőtt meghirdettem ezt az Írást. Ellenségeimnek mindkét oldalon fontos, ne az en önvallomásom legyen a nyitány. Mert akár igazat mondok, akár ködösítek, a közvéleményt már az ő elővágásaik befolyásolják. így történt ez a tavaly augusztusi tanulmányommal is. Mire megjelent már ki voltak pécézve belőle azok a mondatok, amelyek miatt bizalmatlanságot lehetett ébreszteni az olvasóban az egész iránt. Most ugyanez történik. Ez ellen nem tu^iok védekezni, mert minden eszközzel rendelkeznek, hogy előzetesen belenézzenek a legbizalmasabb dolgainkba, és ott kezdjék a kiszivárogtatást ahol kedvük tartja. Rendszerint külföldön kezdik. Június 16-a előtt külföldön szoktak megjelenni Nagy Imre moszkvai életéről szóló terhelő állítások. (Miközben Kidár hagyatékát árverezik!) Persze nincs összefonódás és összeesküvés. .. Ez a veszélyes játék előbb-utóbb világméretű robbanáshoz vezet. Egyre több a tehetetlenségét eröszakcselekményekbe fordító ember, hajjal a. fején vagy leborotválva. Tehetetlen kurdok vagyunk sokszázmillióan. De meddig?
