Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-05 / 8491. szám
Népszabadság, 1993.6.26 35 „Jobban szeretek beszélgetni, problémákat felvetni és megoldásokat keresni. Nem szeretek viszont beállni a sorba, és menetelni. Ez nekem nem megy.” - mondja Sára Sándor. A filmrendező-operatőr beszél egykori pályatársairól: Csoóri Sándorról és Kosa Ferencről és kitér a Pozsgay . Imréhez fűződő kapcsolatára is. Sára szót ejt arról, hogy reméli, a tévében ' szemléleti változás lesz és hogy jó len| ne ismét filmet készíteni a cigányokról, amihez idő kell.- Csoóri Sándor egyszer azt mondta, hogy ön a sajátosan magyart fejezi ki a filmjeiben. Jó lenne, ha megvilágítaná nekünk, hogy mit is jelent ez? Mit jelent ma „sajátosan magyarnak” lenni? Bizonyára elgondolkodott már ezen.- Valójában még nem gondolkodtam el erről a kérdésről. Azt hiszem, Csoóri Sándor arra utalhatott, hogy azok a filmek, témák, helyszínek, amelyekkel foglalkoztam erősen kötődnek Magyarországhoz. Még akkor is, ha ezeknek általános érvényük is van.- Az miért „sajátosan” magyar, ha mondjuk egy film erősen kötődik M agyarországhoz?- Témájánál fogva lehet sajátosan magyar egy film. Azt hiszem, hogy Csoóri erre gondolt.- Hová lett a Csoóri Sándor-Kósa Ferene-Sára Sándor-féle „nagy hármas”? Bizonyára hiányzik a triász.- Mi valóban jó néhány filmet készítettünk együtt, majd az utak valamelyest szétváltak. Csak annyiban persze, hogy ma nem dolgozunk együtt. Az együttes munkánkat jellemző szellemiség vagy gondolkodásmód | külön-külön megmaradt bennünk. Arról nem is beszélve, hogy Csoórival azért továbbra is együtt dolgoztunk, hiszen ő irta a Tüske a köröm alatt című film forgatókönyvét. Több dokumentumfilmünknek pedig Csoóri volt a - talán rossz szó - dramaturgja, első nézője vagy baráti segítője. Ma is állandó kapcsolatban állunk egymással.- Azt mondta, hogy hármójuk kapcsola , tának megvolt a maga szellemisege. Miben fogalmazható ez meg tömören?- Főleg első közös munkáink idején, igy például a Tízezer nap esetében, amely az első ilyen „hármas” művünk volt, én főleg a képi látásmódban voltam erős. Akkoriban elsősorban fényképezéssel foglalkoztam. Csoóri és Kosa pedig a megfogalma-i zásban, a szerkesztésben és a dialógusok írásában, a dolog szellemiségében volt jó. Jól kiegészítettük egymást.- Dicséretre méltó őszinteséggel ön többször is kijelentette magáról, hogy alkalmatlan a gyakorlati politizálásra. Azt is vallja ugyanakkor, hogy „szinte minden filmkockájával politizál”.- így van, de hiszen két különböző dologról van szó. Mivel társadalomban élek, a hatása alól nem tudom magam kivonni. De miért is tenném, ha az embert érdeklik mindazok a gondok, feszültségek, amelyek a társadalmat jellemzik? Ilyenkor az emiber nyilván reflektál ezekre.- A reflektálásnak több módja van.- Az egyik az aktív politizálás, a maga eszközeivel és lehetőségeivel, a másik pedig az, amikor ez az idézőjeles politizálás művekben vagy azok szellemiségében nyilvánul meg.- Annak idején ön ott volt Lakiteleken, majd bábáskodott a Pozsgay Imre és Bíró Zoltán vezette Nemzeti Demokrata Szövetség megalapításánál.- Ön mindenképpen politizálásra akar kényszeríteni. Valóban elmentem Lakótelekre, de csak a második vagy harmadik találkozón vettem részt. Ott voltam a monori találkozón is, mert érdekelt, hogy mi történik. Pozsgayt rég ismerem, és amikor elindította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, szintén kíváncsi voltam. Megmondom önnek őszintén, hogy én még segíteni is akartam Pozsgaynak, ha egyáltalán segíteni lehet az én jelenlétemmel. Annak idején, de ma is úgy ítélem meg, méltánytalan volt, ahogyan Pozsgay Imre a politikai közéletből kikerült. Abban a pillanatban, amikor az NDSZ párttá alakult, azt mondtam, hogy ez már nem az én területem.- Egv művész számára a párt túl sok kötöttséggel jár, s inkább a mozgalmat részesíti előnyben?- Igen, én jobban szeretek beszélgetni, problémákat felvetni és megoldásokat keresni. Nem szeretek viszont beállni a sorba és menetelni. Ez nekem nem megy.- Az előbb említette ? Pozsgay Imrével szembeni méltánytalanságot. Ón mit köszönhet neki?- Legalább tizenöt éve ismerem öt. Még a Kádár-korszak alatt sokat beszélgettünk arról, hogy egyáltalán mit lehet kezdeni ezzel az országgal. Törtük a fejünket, hogy mit lehetne, kellene csinálni. A beszélgetések során mint művész profitáltam abból, hogy érzékeltem bizonyos politikai mozgásokat. Pozsgay pedig, mint politikus talán abból profitált, hogy az én munkáimon keresztül érzékelt bizonyos társadalmi mozgásokat. Amikor az ember dokumentumfilmet forgat és megkérdez nyolcvan embert, akkor nyolcvan lakásba lép be. És akkor az emberek már nem csak arról beszélnek, hogy mi volt a Don-kanyarban, vagy mi volt, amikor 1944-ben elvitték a csonka-beregieket. A forgatás közben láttam, hogy az emberek hogyan élnek, mivel kínálnak meg. Az emberek ilyenkor arról is beszélnek, hogy mi történik velük nap mint nap.- Ha ennyire figyel arra, hogy mi történik ma az emberekkel, nem hiányzik egy vérbeli, napjainkban játszódó dokumentumfilm? Én kiváncsi lennék például arra, hogy milyennek látja Sára Sándor a rendszerváltás óta eltelt éveket, yagv mondjuk a harminc esztendővel ezelőtt készült Cigányok után, a mai romákat.- Én is tudnám folytatni a sort, amelyet most említett. Az embernek nincs ideje. Ha az időm engedi, akkor inkább játékfilmeket készítenék, hiszen több mint tíz éven keresztül jószerével csak dokumentumfilmekkel foglalkoztam..- Kényszerűségből?- Részben. Amikor a Krónika első két részét elkészítettem, nem gondoltam volna, hogy végül is huszonöt részes lesz. Az együk téma vonzza a másikat. Arra gondoltam, hogy a háborúval foglalkozó sorozat után el kell készítenem a hadifoglyokkal foglalkozó filmet is. Először elkészült az amerikai és francia hadifogsággal foglalkozó rész.- Taktikai okokból kezdte a nyugati hadifoglyokkal foglalkozó filmekkel?- Részben igen. Ezután csináltam meg a Csonka-Bereget, majd a Magyar nők a gulágont. A Bábolna kitérő volt. Hihetetlen mennyiségű munka fekszik ezekben a filmekben. Egyszer összeszámoltam, ha valaki végig akarná nézni ezeket a filmeket, mint- ; egy ötven órát kellene moziban ülnie.- Mai szemmel milyen filmet készítene a magyarországi cigányságról?- A ’62-es Cigányok után bizony megint kellene velük foglalkoznom. Azt hogy mit vennék fel róluk, most nem tudom önnek megmondani. Minden dokumentumfilmhez úgy fogtam neki, hogy nem volt előzetes koncepcióm. Rengeteg emberrel beszélek, sok mindent hozzáolvasok és csak azután alakul ki a téma. Nem tartom magam ciganológusnak, cigányszakértőnek, még akkor sem, ha nagyon érdekel, hogy mi történik velük. _ Úgy tudom, hogy annak idején részint megrendelésre készítette a Cigányokat. I Nem szeretek beállni a sorba, és menetelni Sára Sándor szerint vállalni kell a cselekvést
