Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-05 / 8491. szám
28 Népszabadság, 1993.6.28 Munkára várva - hiába A feketegazdaság a biztonsági szelep Nagy remények fűződnek a gazdasági növekedés foglalkoztatásbövítő (munkanélküliségcsökkentő) hatásához. Nemzetközi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a GDP évi három-négy százalékos növekedése csak néhány százalékkal képes mérsékelni a korábban már magasra duzzadt munkanélküliséget. Ennek az az óka, hogy a gazdasági prosperitás inkább a korszerű tudást nyújtó iskolákból újonnan kikerülteket, illetve a munkanélküliségi nyilvántartásban nem szereplő fiatalokat és háztartásbeli nőket szívja fel. Jelentős gazdasági fellendülés a következő három évben sem valószínű, ezért a tipikus tendencia továbbra is a foglalkoztatás szűkülése lesz, a munkanélküliség lassúbb ütemű növekedése mellett, tehát a munkaerőpiac egyensúlyának általános javulására nem lehet számítani. Eltűnő munkahelyek > i A következő három évben összesen 150-170 ezerrel nő a munkavállalási korúak száma, főként olyan korcsoportokban, amelyek ténylegesen megjelennek a munkaerőpiacon. A női nyugdíjkorhatár 1995-től történő fokozatos emelése is több tízezerrel növeli már az első évben a munkaerőpiacon maradókat. A kínálatot szűkítheti a nyugdíjkorhatárt elértek foglalkoztatásának várható további csökkenése, valamint a kor-j engedményes, illetve a rokkantnyugdíjazás fokozódó igénybevétele. A nők körében a fokozatosan beköszönő demográfiai csúcs miatt, valamint a gyermeknevelési támogatások hatására mérséklődhet a gazdasági aktivitás. A munkanélküliség elől az „anyaságba menekülnek" majd sokan, ez azonban a gyed (gyes) lejárta után igen kedvezőtlen szociális helyzetbe hozhatja az ilyen utat választókat. Amíg a munkaerőforrás bővül, a kereslet feltehetően tovább csökken. A legnagyobb létszámvesztők továbbra is az ipar és a mezőgazdaság lesznek, az építőiparban, a közlekedésben, a kereskedelemben esetleg stabilizálódhat a foglalkoztatottak száma, sőt 1994-től kezdődően a világkiállítási előkészületek következtében kissé növekedhet is. A termelő ágazatok! alacsony termelékenységi szín-' vonala mindenképpen indokolja a létszám további leépítését. A korlátozott belső fizetőképes kereslet miatt a szolgáltatásban dolgozók száma aligha nő számottevően. Az államháztartás közismert gondjai miatt a költségvetési szféra létszámfelvevő képessége sem bővül majd. A nagyszervezetek létszám-! csökkenése a korábbi években tapasztaltak szerint feltehetően jóval több embert érint majd, mint a kisszervezetek tervezett bővülése. A magánszektor munkahelyteremtő képessége a következő években is erősödni fog. Azt azonban látni kell, hogy a vállalkozási boom további - feltehetőleg lassuló ütemű - folytatódása esetén is ez a szektor csak korlátozottan tud majd részt venni a foglalkoztatási gondok enyhitésében. ' Az újonnan alakuló vállalkozások többségére továbbra is jellemző lesz, hogy alacsony létszámot foglalkoztat legálisan (az adóterhek megkerülésével illegálisan valamivel többet). A csőd- és felszámolási eljárás alá vont szervezetek között is vezetnek a kis létszámú kft.-k, ezek tehát meglehetősen ingatag foglalkoztatási lehetőséget ; jelentenek. A magánvállalkozások egy része egyébként a jövőben sem folytat tényleges tevékenységet, inkább a kedvezőbb adózási, költségelszámolási lehetőségek kiaknázásra marad fenn. A foglalkoztatási feszültségek kiéleződése közepette szinte megoldhatatlan problémának látszik a nem vagy csak korlátozottan piacképes munkaerő kenyérkeresethez juttatása. A korábbi hazai próbálkozások szerény eredményei (de még inkább kudarcai) arra intenek, hogy e csoportok foglalkoztatásában a „normál” munkaerőhöz képest lényegesen nagyobb feszültségek lesznek. Családfenntartó nélkül A regisztrált munkanélküliek számának növekedési dinamikájában az idén további lassulás várható, aminek következtében év végén létszámuk becslésünk szerint 750-800 ezer körül lesz. Folyamatosan nyílik azonban az olló a regisztrált és a ténylegesen állás nélkül lévők között. Az utóbbiak létszáma megközelítheti az egymilliót. Egyre többen kerülnek ki ellátási idejük lejárta után úgy a regisztrációból, hogy nincs munkahelyük. Eddig az volt a tapasztalat, hogy aki nem válik jogosulttá ellátásra, az eleve nem regisztráltatta magát munkanélküliként, illetve az ellátás lejárta után „eltűnnek” az emberek a rendszerből. A munkanélküliség számszerű alakulásán túlmenően a legnagyobb gondot annak tartóssá válása jelenti. Az elmúlt év végére kialakult kilenc hónapos átlagos segélyezési idő tovább fog növekedni, egyre közelebb kerül egymáshoz az átlagos és a maximális járadékban töltött idő, ami a legális elhelyezkedési lehetőségek kilátástalanságára utal. Felvetődhet a kérdés, hogy a foglalkoztatás rohamos szűkülése, a munkanélküliség robbanásszerű növekedése miért nem váltott ki nagyobb társadalmi feszültséget eddig. A kérdés jogosságát alátámasztja, hogy az ellátási rendszerből az utóbbi hónapokban kezdenek tömegesen kikerülni a véglegesen támogatás nélkül maradók. Az elmúlt időszakban vált igazán érzékelhetővé az a probléma, hogy egy családban többen is munkanélkülivé válhatnak, illetve a kereső családtag állás nélkül maradása után nincs már aktív kereső a családban, ami a jövedelmi helyzetet jelentősen rontja. A differenciáltan jelentkező, de összességében jelentős életszínvonal-romlás, az elszegényedés közepette a helyzet „biztonsági szelepét” a feketegazdaság jelenti. Itt egyfelől tömegesen találnak maguknak munkát az emberek - igaz, hogy általában alacsony (bár nettó összegében nem is olyan alacsony) díjazásért -, másfelől a hivatalos bolti árnál 20-50 százalékkal alacsonyabb árért értékesítik az e szférában megtermelt árukat, ; illetve a legális gazdaságban megtermelt, de az illegális, féllegális kereskedelemben forgalmazott termékeket. Az ország gazdaságának ilyenfajta megduplázódása rövid távon adhat esélyt a gazdasági, társadalmi feszültségek kordában tartására. Hosszabb távon azonban ez a nemzetgazdaság autarchizálódásához vezethet, a piacgazdaság kialakulásának gátjává válhat, s emellett - az elmaradt adóbevételeket figyelembe véve - áttételesen rontja a költségvetés pozícióit is. A társadalom egyes csoportjainak konfliktustűrő képessége eltérő. A legerősebb érdekérvényesitési képességgel bíró csoportokat (vezetőket, értelmiségieket) még nem igazán érte utol a munkanélküliség. A pályakezdők, a tanulatlan, idősebb, a társadalmi élet fő csapásirányától távoli falvakban,-egymástól izoláltan élő munkanélküli csoportok nem igazán képesek érdekeik érvényesítése végett jelentős erőket mozgósítani. Van kiút? Az állam részvétele, beavatkozása a gazdaságba erős ellenérzéseket vált ki a társadalom szereplőiből. A nemzetközi összehasonlításokból azonban az látható, hogy azokban az országokban tudtak eredményesen küzdeni a munkanélküliség ellen, ahol az állam rendszeresen és tudatosan beavatkozott a gazdaságba a foglalkoztatás biztonsága érdekében. Természetesen e beavatkozások tartalma és formája eltért a nálunk szokásostól. Illúzió azt remélni, hogy a I magánszféra izmosodása önma-, gától megoldja a foglalkoztatási problémákat. A munkanélküliség mérséklésé, a foglalkoztatás biztonságának javítása érdekében célszerű lenne gyorsítani a tartósan állami kézben maradó cégek reorganizációját, az agrárszférában a szövetkezetek újraszerveződését, az infrastrukturális fejlesztéseket, a feketegazdaság egy részének visszavezetését a legális szférába, valamint újragondolni a munkaerő-kínálatot csökkentő intézkedéseket, főleg az iskolai képzés meghosszabbítását. Adler Judit Gazdaságkutató Rt.
