Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-23 / 8504. szám
Korunk, 1993/5. május 34 TÓKÉS LÁSZLÓ EGY KIFEJEZÉS — ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Ei év februárjában a washingtoni National Prea* Club egyik sajtóértekezletén elhangzott egv kifejez*». Azt állítottam, hogy kifinomult formában, vértéiért módon, immár több mint hetven esztendeje „bizonyos fajta etnikai tisztogatás" folyik Romániában, melynek eredményeképpen a — trianoni békeszerződés megkötése pillanatában még jelentős százalékarányban itt élt — nemzetiségiek százezrei tűntek el: olvadtak be, vagy kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. Eg.’ szakszerűen előkészített és tervszerűen végrehtjtott, országos méretű provokáció folytán, az Iliescu-rezsimnek diverziomsta Jó szolgálatokat" tevő román nemzeti televízió segédletével, az inkriminált kifejezés rövid időn belül napirendre került az ország — minden zavarkeltésre fogékony — parlamentjében, és a törvényhozás, valamint a megfelelőképpen manipulált médiák „közvetítése" révén hamarosan a kiszolgáltatott román közvélemény — általános megbotránkozást és felháborodást kiváltó) központi témájává vált. A többé-kevé6bé valamennyi Trianon utáni román hatalmi berendezkedésre — így a jelenlegire is — alkalmazott állítás, mint közismert, osztatlan ellenérzést és heves tiltakozást váltott ki a politikai és országos közvéleményből, és ritkán tapasztalt, szinte maradéktalan „egységbe" Kovácsolta az egész többségi társadalmat, jóformán az összes politikai erőket. Mi áll e magatartás mögött? Mi magyarázza, mi indokolja a román politikai pártok és a közélet kivételes mértékű, páratlan erejű felzúdulását, a gyakorta politikai hisztériává és parttalan gyalázkodásaá fajuló (össz)nemzeti felháborodást? Tévedne az; aki azt hinné, hogy itt csupán magáról a hírhedtté vált kifejezésről, illetve annak valóságtartalmáról van szó. Az etnikai tisztogatás kifejezésnek Romániára vonatkoztatott használata egyáltalán nem áj keletű. Anélkül, hogy a teljesség igényével próbálnánk ezt dokumentálni, elegendő megemlíteni azt, hogy Sütő András az utóbbi években többször is élt ezzel a megfogalmazással, továbbá röviddel a március elején — szándékosan és mesterségesen — kirobbantott botrány előtt hazai sajtónkban két helyen is találkoztam a kifejezéssel Ez esetekben azonban a finnyás politikacsinálók még csak véletlenül Bem figyeltek fel az utóbb sokat kárhoztatott szóhasználatra. Február közepén nem kevesebb, mint 94 neves kolozsvári magyar és német értelmiség írásban tiltakozott a város polgármestere — egyszemélyben a Román Nemzeti Egységpárt elnöke —, Gheorghe Funar által véghezvittgyakorlat ellen, aki —szavaik szerint — „legfőbb tevékenységét arra összpontosítja, hogy Románia és Európa egyik jelentős művelődés: központjában kulturális etnikai tisztogatást végezzen a magyar szellemi élet, a magyar történelmi és kultúrhagvomány majd minden területén". A Kolozsváron tapasztalható jelenség meghatározása értelmileg egvbeesik a Washingtonban használt kifejezés tartalmával Arról a „bizonyos fajta", „rafinált és kifinomult", „békés" módszerről van ázó, mely évtizedek óta már-már elviselhetetlenné teszi a románja: magyarság helyzetét, amelyre nézve bizonyosan érvényes a hazáját és erdélyi egyházé: kényszerűségből elhagyó néhai püspök, Makkal Sándor szentenciája: „Nem lehet”, s melyet paradox álisan támaszt alá a neki ellentmondó, a szülőföldjéhez a „racionalitás" határain tűiig „foggal és körömmel” ragaszkodó költő, Reményik Sándor tragikus kompromisszuma „Lehet, mert kell”. A márciusi országos feluszulás, a hisztérikus műfelháborodások, a Ceaugescu idejebéh nacionalista hűségnyilatkozat-kampányokra emlékeztető, egységes állásfoglalások nyomát sem mutatják annak az igénynek, hogy a megszólalók, mielőtt nyilatkoznának, előbb megismerjék, megvizsgálják és mérlegeljék a tényeket Figyelmen kívül hagyva, vagy éppen elhessegetve-eltagadva a valóságot, a rosszul értelmezett nemzeti lojalitás hívei egyemberként, dogmatikus kinyilatkoztatásként, ex cathedra vetették el az etnikai tisztogatás bármiféle formája létezésének még csak a lehetőségét is, gondolkodás nélkül és kritikátlanul osztogatva a vélt és felnagyított — magyar — „ellenségnek” a válogatott sértéseket és szidalmakat, úgymint: „hazugság", „alaptalan rágalmazás", „becsmérlés”, „a román realitások goromba meghamisítása”, „szélsőséges románellenes kirohanás”, „irredentizmus", „szeparatizmus”, „eladták az országot”, „a püspök az ördög kezében van” — és így tovább Mérhetetlen felháborodásukban többen is védelmükbe vették a „román népet” — mintha neki, s pem az egyneműsítő nacionalista hatalmi politikának ezólns az etnikai tisztogatás vádja És ezzel el is érkeztünk a kifejezés körül kialakított országos politikai botrány valódi hátteréhez.
