Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-23 / 8504. szám
Ha van — és kétségtelenül van — hiteles magyarázata és valós motivációja az általános közfelháborodásnak, akkor az éppen a félrevezetett nmén tömegek nemzeti önérzete és méltósága, melyre a manipuláció és provokáció jól fizetett szakértői építettek. A joggal tiszteletre éa megbecsülésre méltó nemzeti érzelmek nen.es önvédelmi reflexei és a kollektív OnbecsQlés —jól kiaknázott — természetes mechanizmusai még az ellenzék legjobbjait és a kétségtelenül jóhiszemű románokat is félrevezették. Márpedig a saját uralmát féltő óe a területveeztés fóbiájától megszállott — ée ezt a tömegekre is kisugárzó — hatalom éppen a veszélyeztetettség pszichózisának és a legnemesebb nemzeti érzelmeknek a kihasználásával akar tömegalapra szert tenni, népi legitimizációhoz jutni, a társadalmat a maga oldalán mozgósítani — s mindezáltal saját önző érdekeit és céljait megvalósítani. Az etnikai tisztogatás körüli magyarellenes kereszteehadjárat következésképpen mindenekelőtt jól megvetett csapda volt, melyet a hatalom és szövetségesei állítottak a — még — gyenge lábon álló ellenzéknek, a zsenge román demokráciának A megtévesztés oly remekül sikerült, hogy hellyel-közzel még a megfélemlített magyarságot is zavarba hozta, politikai vezetői némelyikét pedig kimondott vagy közvetett elhatárolódásra, vagyis a hatalommal való akaratlan azonosulásra késztette. A romániai magyarságnak azonban, román nemzetiségi honfitársaitól eltérően, ténylegesen — és fokozott mértékben is — van „félnivalója", és az ő egyaránt nemes nemzeti érzelmeit napontként és évtizedek óta valós sérelmek érik. Igaz ugyan, hogy a totalitárius hatalom mindkét nemzet érzelmeivel visszaél, és alantas politikai játékot folytat — a kisebbségi magyarság esetében azonban ennek a játéknak sokkal súlyosabb a tétje A román társadalom vesztesége „csupán" a demokrácia, a szabadság lehet — a magyar népközösséget viszont ezzel szemben és ezzel együtt létében veszélyezteti a hatalom: puszta fennmaradása válik kérdésessé Olcsó demagógia vagy jámbor jóhiszeműség ée a valóságot meghamisító, rövidlátó szimplicizmus tehát összemosni kisebbségi magyarok és államalkotó románok sorsát, egyoldalúan azonosítani a két etnikum helyzetét, mondván, hogy „egyként szenved román és magyar, egyaránt éheznek éa fáznak, sorban állnak vagy félnek"a posztkommunista mizériában. Részben ez is igaz — az elemi létszükségletek, illetve egyes társadalmi rétegek szintjén —; a magyar és más kisebbségiek azonban kettős megkülönböztetést és elnyomást szenvednek: nemcsak közönséges polgári, hanem nemzetiségi mivoltukban, másságuk okán is. Amikor a demokrácián ütnek, ezt leginkább ők érzik meg. Az uralkodó nacionalizmusok immár „klasszikus" gyakorlata szerint a kisebbségek figyelemelvonó ellenségkép kialakításának tárgyát képezik; felettébb alkalmasak a bűnbak szerepére A „helyettes áldozat” törvénye szerint íeláldozhatóak a hatalom ée az alkotmányosan is kodifikált „román nemzetállam” érdekében. Félrevezető tehát többségi ée kisebbségi nacionalizmust egy napon emlegetni, a román és magyar nemzeti „radikalizmust” egymás szimmetrikusaiként egyenértékűnek minősíteni. A kisebbségi nacionalizmus alapvetően defenzív jellegű: eleve hátrányosabb helyzetből kiindulva védi önazonosságát a többségi nemzetben mesterségesen kifejlesztett agresszív, megsemmisítő nacionalizmussal szemben. A hatalom és a szélsőséges nacionalisták cinikus manipulációja által kitermelt tévhit az, mely szerint Romániában a románságnak félnie kell az ún. „radikális" vagy „irredenta" és „szeparatista", magyar „eztréinistáktól". Kettős célt ér el ezáltal a nemzeti ideológiára támaszkodó nemzeti kommunista rezsim: a kisebbségekkel leköti az ellenzék és a nemzeti haladás erőit, másfelől a többséggel ütteti a hatalmára nézve — demokratikus — veszélyt jelentő, szabadságharcukban vele szembekerülő kisebbségeket. Nacionalista megosztó politikát folytat, melynek nyomán törvényszerűen a kisebbség húzza a rövidebliet Ebbe a többségi hatalmi politikába illeszkedik bele Bzerveeen az etnikai tisztogatások gyakorlata Ez a politika áll — a boszniai véres tisztogatás analógiája révén sokkolóvá duzzasztott — provokáció hátterében. Miként a mesében, a ragadozók természete szerint, újliól a farkas figyelmeztette az — áldozati — bárányt: „Ne zavard a vizet!” Láttuk, mi áll a szavak mögött, mire szolgált az áldemokratikus totalitárius rezsim ée az olajozottan működő nemzeti kommunista hatalmi propaganda kezében egyetlen, szövegkörnyezetéből kiragadott, valóságtartalmától megfosztott vagy szándékosan félremagyarázott kifejezés A továbbiakban — minden politikai célzatoenágtól mentesen — azt vizsgájuk, amit maguk a tények mutatnak. A széles ívben elkerült, vagy előítéletesen figyelmen kívül hagyott valóság, maguk a számok, adatok, kimutatások, statisztikák és a bőrünkön megszenvedett tapasztalatok beszéljenek a nagy port kavart etnikai tisztogatásról 1930-ban Románia mai területén az öaszlakoaaág száma 14231000 volt — ma 22760000; tehát több mint 8 millióval több. Ezzel szemben a magyarság növekedése — a hivatalos román statisztikai adatok szerint — minimális, nem több mint 66000 lélek: az 1930-as 1554000-ee lélekszám 1992-ig 1620000-re emelkedett.11 (Visszaszámolva az 1930-as népszámlálási adatokat Románia mai területére, az összlakosság 14281 főnek felel meg, ezen belül a magyarság aránya 10,88%.) Románia 1930 1948 I960 I960 1977 1992 Összesen Román % Magyar % 18057.0 13181.0 73,6 1554,0 8,6 15873.0 13598.0 85,7 1500,0 9,4 17489,9 15081,0 86,2 1654,0 9,5 19103.0 16771.0 87,8 1652,0 8,6 21560.0 19000.0 88,1 1714,0 7,9 22760.0 20353.0 89,4 620,0 7,1 Erdélyre lebontva a statisztikát: 82 év alatt (1910—1992) a románság létszáma megkétszereződött, miközben a magyarság lélekszáma 1664000-ről 1599000-re, illetve aránya az egykori közel egyharmadról (31,6%-ról) alig egyötödnyire (20,7%-ra) csökkent. Erdély 1910 1920 1930 1948 19M 1908 1977 1992 Összesen Román % Magyar % 5263.0 2830.0 53,8 1664.0 31,6 5063.0 2931.0 57,9 1306.0 5,8 5548.0 3233.0 58,2 1481.0 26,7 5761.0 3752.0 65,1 1482.0 25,7 6232.0 4081.0 65,5 1616.0 25,9 6720.0 4570.0 68,0 1626.0 24,2 7500.0 5321.0 70,9 1651.0 22,0 7710.0 5671.0 73.6 1599.0 20.7 Erdély magyar lakta megyéire bontva az adatokat, még érzékletesebbé válik a természetellenes apadás képe. A mesterséges románoeításnak egyik leginkább kitett Kolozs megyében például 82 év alatt a román lakosság létszáma (kikerekítve a számokat) 231000-ről 571000-re emelkedett — ezzel szemben a magyarok 156000-ről 145000-re, illetve 39,3%-ról 19,8%-ra apadtak (Lásd Dokumentum rovatunk adatközlését: A magyarság számának éa arányának alakulása Erdély megyéiben 1910 éa 1992 között. — A Szerk.) Ugyanezt szemléltetik a mellékelt grafikus ábrázolások, kiegészítve egyben a képet, más nemzetiségek látványos sorvadásának rész-mutatóival. ERDÉLY ETNIKAI ÖSSZETÉTELÉNEK VALTOZÁSA A NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK TÜKRÉBEN ~ ------------f— | -- I T “—““ T ~ ii)io 1 '.);•() 19:10 mm 1950 mt><> 1077 muu f >r. HH nU» nanua(U4|(kk ßSßßi románok c * v*t*mrnnyi adatunk a népttámlálAank hivalatnaan kAuAtett vradmlnytre ■lapoiolt %
