Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-23 / 8504. szám
Magyar Nemzet, 1993.7.20 2o Szocialista hitélet Gellert Kis Gábor az MSZP vallásról, hitoktatásról, egyházi iskolákról, az egyházak állami támogatásáról vallott nézeteiről „...az MSZP nem világnézeti párt... a hitoktatás a gyerekek és a szülők állampolgári joga!"... „...egyetlen gyereket sem lehet negatív értelemben kivételezett helyzetbe hozni..."- Az MSZMP tagjainak még a részvétel is tiltva volt az egyházi rendezvényeken, szertartásokon. Mennvire vették ezt komolyan?- Én még egyetemistaként lettem az MSZMP tagja, történelem előtti időkben, de azt kell mondanom, hogy földrajzilag nagyon differenciáltan kezelték ezt a dolgot. Vidéki, igencsak szemellenzős pártbizottságokon nagyon komolyan vették, miközben halál pontosan tudták, hogy a rokonságnál előforduló egyházi esküvőkre, keresztelőkre, egyházi temetésekre elmennek az elvtársak. Szóval ez inkább egy hipokrita valami volt, egy rosszul felfogott világnézeti elkötelezettség jegyében. Ezt a hipokrízist végig lehet kísérni az MSZMP történetén, de azért ez nagyon ritkán járt egzisztenciális következményekkel, az volt a kirívó eset. A nyitás kezdete- Amikor az MSZMP utódpártjaként megalakult az MSZP, nyitást hirdettek meg a vallásos emberek számára. Kinek - vagy kiknek - a nevéhez fűződik ez?- Nem úgy kell elgondolni, hogy volt 1990, új választás, és egy új éra kezdődött. A hetvenes-nyolcvanas években bőven lefolyt már az MSZP-n belül is néhány olyan vita, amely érintette ezt a kérdést, és hivatalos álláspontként mindig a türelem fogalmazódon meg. Hogy ez nem valósult meg. az természetesen más kérdés. Araikor az MSZMP-ből MSZP lett, és deklarálta, hogy nem világnézeti párt, léljesen nyilvánvalóvá len: a vallásosság Dem válhat központi kérdéssé.- Mit gondolnak a hitoktatásról, az egyházi iskolák visszaadásáról?- Sokféle hitoktatás van, azt kell mondanom, hogy hála Istennek! A hitoktatási azoknak a gyerekeknek, alak ezt kérik, meg kell ülni! Ez nem vitakérdés, hanem a gyerekek és a szülők állampolgári joga. A formája már egy más kérdés. Ez összefügg a szekularizáció kérdésével, azzal, hogy az elmúlt évtizedekben az egyházi oktatás politikai okokból diszkriminatív elbánásban részesült. Kezdetben üldöztetésben - hiszen 194&-50-ig gyakorlatilag megszűnt az egyházi oktatás -, aztán szép lassan visszakaptak különböző felekezeti iskolákat, de ez nagyon kevés volt, tehát út rendet kell csinálni. Most következik az, ami a szociálisra párt - ha úgy tetszik - specifikus j gondolkodásmódja és politikai felfo- j gáta ez ügyben: nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy itt negyven-egynéhány év alatt nagyon nagy változások mentek végbe a társadalomban. Régen az oktatási intézmények hatvan százaléka volt egyházi kézben, ami egészségtelenül nagy [arány a fejlen országokhoz képest. (Ezt a hatvan százalékot semmi mójdon nem lenne érdemes visszaadni. 'Szerintem az oktatás jelenlegi vezetői - akik el volnának kötelezve az egyház társadalmi szerepének növelése iránt - sem tudják pontosan, hogy mi a kívánatos arány. A hely dönt- Mi döntheti el mégis ezt a bonyolult kérdést?- A legfőbb mérce a hely. Az, hogy az adón településen, az adott , lakókörzetben, az iskola vonzáskörében az egyház oktatói működése javítja-e vagy sem annak a közegnek a munkáját. A mikrostmktúra, melyre évtizedekkel ezelón akár négy generáció együttélése volt a jellemző, mára megváltozón. A falvakban nagyfokú egymásrautaltságban éltek az emberek, ami mára megszűnt. Ez még a kisvárosokban is igaz volt, lazább civil kapcsolatok inkább a nagyvárosokban voltak. Bizony a magyar mindennapi élet - marxista kifejezéssel élve - nagyon is „elidegenedett”, ami [egyébként nem rendszerspecifikus, I hanem a társadalmi fejlődés velejárója. Ezek a mikrostrukturális változások nagyon fontosak, hiszen ha ebbe az új közegbe felülről beavatkoznak, akkor az on olyan változásokkal járhat, melyek a közösség számára nem biztos, hogy rokonszenvesek. Pontosan az a kérdés, hogy a mikrostruktúrákat vajon megzavarja-e az egyháznak visszaadott iskola. Ezt csak a hely tudja eldönteni, semmi más. Nincs olyan központ, sem az oktatásügyben, sem az egyházban, amelyik ezt előre meg tudja mondani. A szocialista párt elnökségi állásfoglalása szerint nekünk mindenkor az adott közösség álláspontját kell elfogadnunk. Ha a közösség nagyobb része kívánja, elfogadja: legyen, ha elutasítja: ne legyen!- Vitatkozunk a hitoktatás helyéről: iskolában vagy iskolán kívül. Mi a véleménye a hitoktatás tanrendbe iktatásáról?-Nem az a kardinális kérdés, hogy maga a hitoktatás az iskolában vagy az iskolán kívül legyen-e, sokkal inkább az, hogy a tanrendbe legyen iktatva vagy sem. Egyszerűen arról van szó, hogy akár ha három gyerek nem akar hittanra járni egy harmincfős osztályból - és ez csak tíz százalék -, és a hittan a tanrend része, akkor három gyereknek ott lógni kell. Ezt kell bármilyen módon megoldani, például úgy, hogy a hitoktatás fakultatív módon, tanmeneten kívül történjék, esetleg a nap elejére vagy végére tenni a hittanórát. Ha egy iskolában a nagy többség kívánja, akkor legyen. Ezek nem vitógnézeti kérdések, de egyetlen gyereket sem lehet negatív értelemben kivételezett helyzetbe hozni, hogy ő ki legyen rekesztve bármiből, ami az iskolai élettel kapcsolatos. A gyerekek gondolkodása nem világnézeti alapú, hanem a csoport értékítéletei szerint fogalmazódik meg. Ugyanez a helyzet a hitoktatással is; ha egy gyerek kimarad a hitoktatásból, vagy csak egy gyerek jár hitoktatásra, akt kilóg a sorból... ez a gyerek számára hosszú távon elviselhetetlen helyzetet teremt Tanrendben vagy kívüle?- Gondoltak-e arra, bogy hitoktatás helyett a tanrendbe illesztett vallástörténet-óra legy en? Nem állna ez közelebb az önök felfogásához? <- Az oktatáskutatás feladata, hogy a történelem tárgyán belül oktatandó-e a vallástörténet, vagy egy olyan tárgyként, amely a művészettörténettel rokonítható; esetleg filozófiával mint a gondolkodással foglalkozó tudomány újbóli bevezetésével. Úgy gondolom, hogy az oktatáskutatók sem tudnak igazán meggyőző eredményre jutni e tárgyban, pedig ez mindenképp hasznos lenne. Nem jó az, ha a civilizáció alapjait vagy annak egy részét jelentő ismeretekről az ember nem időben szerez tudomást.
