Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-23 / 8504. szám
Népszabadság, 1993.7.20 Végre „recesszió” van, nem pedig összeomlás! Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint növekedhet az eladósodottság Egyelőre nem várható a lakossági valutakeret emelése. A döntés ugyan nem a Magyar Nemzeti Bank kezében van, ám a Bőd Péter Ákossal folytatott beszélgetésből ez a következtetés is levonható. A jegybank elnöke megvilágította a forint leértékeléséről hozott döntések hátterét, s elmondta, hogy a rövid időn belüli kétszeri devalválást a forint túlzott megerősödése tette szükségessé. Megerősítette, hogy az árfolyam-politika továbbra is semleges vagy legfeljebb enyhén felértékelő. Ez kizárja a nagy leértékelést vagy az erős felértékelődést. A Magyar Nemzeti Bank vezetője a gazdaság javuló állapotának tudja be azt, hogy romlott a fizetési mérleg, s önmagában véve nem tartja rossznak azt sem, hogy csökkent a lakossági megtakarítások növekedési üteme. Kellemetlen meglepetést okozott a Magyar Nemzeti Bank a vakációra készülő polgároknak. Elmaradt a lakossági valutakeret - korábban beígért- - emelése, ráadásul a jegybank rövid időn belül kétszer is leértékelte a forintot - kezdem „keményen” az interjút Bőd Péter Ákossal. Az MNB elnöke azonban különválasztja a két „csapást”. A valutakeret nem nemzeti banki, hanem kormányzati ügy, a mindenkori pénzügyminisztert kell „nyúzni” ezzel a kérdéssel - magyarázza A jegybank szerepe ebben csak annyi, hogy állást foglal arról: milyen módosítást enged meg a fizetési mérleg helyzete és milyen konstrukció alakítható ki. A keretemelés a devizakódex előkészítésével kapcsolatban. az év elején merült fel. Akkor úgy tűnt, hogy egyszerűsíthető a jelenlegi komplikált, prémiumos rendszer, s egyben mód van a legálisan vásárolható valuta mennyiségének növelésére is. A devizakódex tervezetéről folyó vita azonban lelassult, az előterjesztés méjg nem került a honatyák elé, igy az emelés is „csúszik”. A nemzeti bank egyébként - figyelembe véve az ország devizatartalékait és a fizetési mérleg helyzetét - elfogadhatónak tartja a mostani 300 dolláros szisztémát, de elképzelhetőnek tartja a növelést is. - Nagymértékű emelés most nem lenne időszerű, bár a fizetési mérlegben ez a tétel már nem túl jelentős - latolgat Bőd Péter Ákos.- A forintleértékelés persze már a mi ügyünk - folytatja, de rögtön hozzáteszi, hogy a bankároknak ebben is szorosan együtt kell működniük a kormányzattal. A devalválás csak azoknak okozott meglepetést, akik nem figyelték a keresztárfolyamok mozgását - mondja. A forint árfolyamát ugyanis egy olyan kosárhoz képest határozzák meg. amely felében dollárral, felében ECU-vel van megtöltve. Ebből az következik, hogy ha a dollár nagyon megerősödik - tavaly szeptember óta ez a trend -, akkor húzza magával a forintot is. Az elmúlt egy évben így - noha a hazai infláció még jelentős volt - a márka-forint árfolyam lényegében véve alig változott. A forint azért maradhatott ilyen erős, mert az izmosodó dollár - az árfolyam-számítási képlet alapján - felfelé húzta.- Szokatlanul rövid idő telt el a két utolsó devalválás között - vetem közbe, ám a válasz gyorsan érkezik: rövid idő alatt erősödött meg a dollár is. A forint az emlitett kosárhoz képest az év első felében a múlt év végéhez képest hét százalékkal értékelődött fel. A magyar árfolyam-politika semleges vagy enyhén felértékelő taktitkát követ. A „semlegességhez” még a bekövetkezettnél is nagyobb arányú leértékelésre lett volna szükség - érvel Bőd Péter Ákos, s példákat sorol: a forint nominálisan erősebb lett a finn márkánál, az olasz líránál, a svéd koronánál vagy a spanyol pezetánál. Az időzítés persze azzal is összefügg, hogy az MNB nem akarja, hogy „leértékelési várakozás” alakuljon ki. A jegybank időről időre igazít a forint árfolyamán, de előre be nem jelentett időben és mértékben Ezek a döntések azonban a makrogazdasági folyamatok ismeretében kiszámíthatóak - ad útmutatót a jövőre. Visszakanyarodunk a fizetési mérleghez. Azokat a véleményeket idézem, amelyek a szaldó romlását összevetik a stagnáló, vagy csak lassan növekvő lakossági megtakarításokkal, s ebből azt a következtetést vonják le: a költségvetés hiánya immár nem finanszírozható hazai forrásokból. nem marad más, mint az eladósodás. - Eladósodás vágtáz, hogy a belső kamatszint emelkedése kikényszeríti a megtakarítások növekedését - reagál azonnal Bőd Péter Ákos. majd alaposabban is kifejti gondolatmenetét. Az 1990-es évek elejéről beszél, amikor a magyar gazdaságra „rátört” a szerkezetváltás kényszere. - Ez az elterjedt szóval recessziót okozott, bár nem klasszikus recesszióról volt szó (recesszió az. ami például Németországban van), hanem strukturális válságról - mondja. A krízis következtében csökken a termelés és az import. Az export mérséklődése már kisebb arányú, mert a cégek küzdenek a túlélésért, ezért aztán a kereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg javulni szokott. Magyarországon e vonatkozásban a klasszikus képlet érvényesült: bár nem kívánta (nem tervezte) senki, a fizetési mérleg mégis pozitiv volt. A válság azonban enyhült, az átállási sokk elmúlt. - Most már végre „recesszió” van - húzódik ironikus mosolyra a szája - és nem összeomlás. Természetes dolog, hogy a kilábalás jeleként az import elkezdett nőni - ezt reméltük -, hiszen ez külső források bevonását, azaz eladósodottságnövekedést is jelent.- Persze ha elegendő mértékű a lakossági megtakarítás, akkor „maradhatna” a fizetési mérleg többlete is - tér át a deficit finanszírozására. - A megtakarításokkal kapcsolatban azonban kétfajta veszéllyel kell számolni. Az egyik az, hogy minden pénz „bezúdul” a bankrendszerbe és nincsenek lakásberuházások, termelő beruházások, kevés tartós fogyasztási cikk kel
