Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-23 / 8504. szám
Új Magyarország, 1993.7.20 Sem mellőzni, sem túlhangsúlyozni nem szabad a kisebbségi kérdést Antall József felszólalása a KeK-csúcson A Közép-európai Kezdeményezésbudapesti csúcstalálkozóján felszólalt Antall József is. A magyar kormányfő beszédét az aíábbaikban kissé rövidített formában közöljük. A magyar külpolitika három Erioritásának bemutatásával ezdte felszólalását Antall József. .Az első: Európa békéjének és biztonságának megőrzése, melynek szerves részét alkotja a NAÍO fenntartása és megerősítése. A NATO-nak és e térségnek a kapcsolatát az adott lehetőségek között minél szélesebbre kívánjuk kiterjeszteni. Ennek is szerves részét alkotja az amerikai katonai jelenlét Európában. Mi úgy gondoljuk, hogy az elmúlt esztendőkben bekövetkezett változások nem tették fölöslegessé a NATO szerepét, nem kérdójelezhető meg az amerikai katonai jelenlét fontossága. (...) A második prioritása a magyar külpolitikának az Európai Közösséggel való kapcsolata. Ezen a téren igen nagy eredménynek tartjuk, hogy’ sikerült más országokkal együtt, korábban Visegrádi Hármaknak és jogutódainak a társulási megállapodást megkötni az Európai Közösséggel, méghozzá olyan kiegészítő résszel, amely a rendes tagságra utal. Magyarország tehát az Európai Közösség rendes tagságára törekszik...(...) A harmadik prioritás a rendezett kapcsolatok kialakítása és fenntartása a szomszédos országokkal Megítélésünk szerint az egyes országok közötti kapcsolatok nem korlátozódhatnak a kisebbségi kérdés problémáira, de a kisebbségi kérdés mellőzésével sem lehet megszilárdítani a politikai kapcsolatokat Szerencsésnek tartjuk azt, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet koppenhágai dokumentumában 1990-ben mindnyájan aláírtuk azt a tételt, ez több, mint egyszerű etnikai azt a megállapodást, amely sze- ellentét. Arról van itt szó, hogy rint a nemzeti kisebbségek ügye önállónak, nemzetközileg szunem belügy. Ugyanúgy, ahogy verénnek elismert országok haaz emberi jogok kérdése nem te- tárait nem tartják tiszteletben, és kinthetó belügynek, az emberi népek háborúja zajlik. Sajnos, a jogokhoz kapcsolódó kisebbségi világ vezető nyugati nagyhatak jogok sem tekinthetők belügy- mai nem tudták koordinálni élnek, s ezért természetes dolog, láspontjaikat az elmúlt két és félhogy az egyes országok eseté- három esztendőben. Az első súben az emberi jogok védelmével lyos jelenségeknél nem emelték egyidejűleg a kisebbségi kérdés fel szavukat, és így bizonyos érvédelmét is hangsúlyozzák. telemben a jugoszláviai válság A regionális együttműködés kialakulása a vüág közös felelősfontos, és ezért hívei vagyunk a sége is. Éppen ezért a válság szúkebb körű csoportosulások- megoldását nem csak mint az nak is, vagy pedig az olyan re- egykori Jugoszláviával és utódgionális együttműködésnek, államaival szomszédos Magyarmint amilyent a mi szerveze- ország tartjuk fontosnak, hangtünk jelent. Közép-Európa geo- súlyozva, nogy számunkra súpolitikai és biztonságpolitikai lyos tehertétel az embargó meghelyzete törékeny, erre minden- tartása - milliárdos nagyságreívképpen utalnunk kell, hiszen dú dollárban is számítva a vesznem hónapokban, nem években teségünk -, tranzitforgalomban, kell gondolkodnunk, hanem az gáz-, olajszállításban és más kérévezred végéhez közeledve az désekben is az egykori jugoszláelkövetkezö évtizedek fejlődését viai terület Magyarországnak kell figyelembe venni. fontos piaca volt Ma ennek A Közép-európai Kezdemé- megakadályozása és az embargó nyezés térsége szempontjából elfogadása nagy tehertétel. (...) kiemelkedően fontos, hogy mi Befejezésül arra szeretnék történik az egykori Szovjetunió utalni, hogy a Közép-európai területén. (...) Mindnyájunk Kezdeményezés fenntartása és szempontjából fontos az a tény, továbbfejlesztése csak úgy törhogy az egykori Szovjetunió te- ténhet, ha nem várunk tőle töbrületén ma állomásozó hadsere- bet, mint amire egy ilyen szervegeknek jelentékeny része nincs zet képes lehet Minden nemzetközvetlen kormányzati ellenőr- közi vagy regionális szervezetzés alatt, bizonyos értelemben nek akkora a befolyása, akkora a államot alkotnak az államon be- hatalma, amennyit kölcsönözlül. Éppen ezért elkötelezettek nek neki a résztvevő államok, vagyunk az önállóság útjára lé- Korábban sokszor beszéltek az pett országokkal való kapcsolat ENSZ tehetetlenségéről. Akkor fenntartásában és az orosz refor- sem egy szervezet tehetetlensémok támogatásában, ahogy tét- géről volt szó, hanem arról, tűk ezt az eddigiekben is. hogy a résztvevő államok mek-Ugy gondolom, itt érdemes kora hatalmat, mekkora befoszólni a délszláv válságról is. An- lyást tettek lehetővé e szervezet - nál inkább, mert kormányunk az nek. Mi úgy véljük, hogy a Köelsó pillanattól kezdve mindent zép-európai Kezdeményezést elkövetett azért, hogy Jugoszlá- fenn kell tartani mint fontos poviában ne robbanhássöri Ki a há-‘"ütikai klubot, mint politikai fóruború. Most, amikor már nemze- mot, ahoi egyeztetni tudjuk és tek háborújáról van szó, akkor meg tudjuk vitatni a különböző kérdéseket. Nemzetközi fórumokon, ahol lehet, összehangolt álláspontot képviselhetünk, például a Biztonsági Tanácsban, ahol nem állandó tagként valamelyik államunk képviselheti régiónk problémáit. A Biztonsági Tanácsban most mi is így járunk el. A gazdasági együttműködés folyamatos fejlődés eredménye lehet csak, a szabadkereskedelmi megállapodások létrejöttét támogatjuk, a kérdés azonban az, hogy milyen tényleges gazdasági kapcsolatot és kereskedelmet tudunk fenntartani egymással. E téren a Varsói Paktum, a KGST összeomlása után - mindkettő kényszerszervezet volt a számunkra - nem tudtuk megtalálni eddig azokat az eszközöket, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatainkat, külgazdasági kapcsolatainkat lényegesen megerősíthettük volna. Ez természetesen nem vonatkozik Itáliára vagy Ausztriára, itt elsősorban a volt Varsói Paktum tagállamairól szóltam. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a különböző konkrét gyakorlati kérdésekben, mint a közlekedés, az energetika, működjünk együtt. Itália mint kezdeményezője ennek a szervezetnek, pontosan ezeket a célokat határozta meg, és Ausztriával együtt a kezdetektől fogva ezeket képviselték. Úgy gondolom, hogy mindezek után a KeK-et úgy kell ábrázolnunk, úgy kell minősítenünk, mint amelyik valóban nem a kormányok képviselőinek a szervezete csak, nem egyszerűen egy olyan nemzetközi szervezet, ahol a kormányfők vagy külügyminiszterek találkoznak, hanem az együttműködés szélesebb körére terjed ki, beleértve a parlamentek együttműködését.