Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-22 / 8503. szám

Népszabadság, 1993.7.14 33 A közalkalmazottak nem engednek a bérből A parlament tavaly tavasszal fogadta el a munka törvénykönyvét és ennek kiegészítéseképpen a köztisztviselők, illetve a közalkal­mazottak jogállásáról szóló törvényt. Ez a három jogszabály új alapokra helyezte a magyar munkajogi szabályozást: szétválasz­totta a költségvetési intézményeknél és a versenyszférában dol­gozókra vonatkozó rendelkezéseket. Az utóbbiak esetében az új munka törvénykönyve nagyobb teret enged a munkáltatók és a munkavállalók megegyezésének, szemben a köztisztviselői és a közalkalmazotti törvényekkel, amelyek a közpénzekből fizetet­tek számára jóval merevebb, igaz, sok tekintetben a korábbiak­nál kedvezőbb előírásokat tartalmaznak. A 714 000 közalkalma­zott mégsem elégedett, sőt - ha július közepén a bértárgyalások a kormánnyal nem vezetnek eredményre - sztrájkba lépnek. Ki a közalkalmazott? A tör­vény meghatározása szerint az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél foglal­koztatottak; az a 714 000 mun­kavállaló, aki pedagógusként, orvosként, ápolóként, könyvtá­rosként, kutatóként vagy éppen múzeumi takarítóként keresi a kenyerét. A KSH adatai szerint az oktatásügyben 298 000 az egészségügyi és szociális ága­zatban 260 000, a szórakozta­tás, kultúra és sport területén 39 000, a szálláshely-szolgálta­tásban 18 000. a könyvtárak­ban, levéltárakban és múzeu­mokban 14 000. a szállítás terü­letén (pl. autópálya-felügyelet, vízügyi igazgatóságok) 1Ö 000, a kutatási és fejlesztési intéz­ményekben 9000. egyéb terüle­teken (pl. erdő- és vadgazdál­kodás, távközlés) 66 000 közal­kalmazott dolgozik. Egyik kö­zös jellemzőjük, hogy a bérüket közvetlenül - vagy az önkor­mányzatokon keresztül - a költségvetésből kapják. Amikor tavaly július elsején hatályba lépett a jogszabály, sokan szóvá tették: munkajogi értelemben tulajdonképpen nem is voltak közalkalmazot­tak, hiszen valakiből csak ak­kor lesz közalkalmazott, ha a törvényben előirt kinevezését átvette. Erre a kinevezési szisz­témára épül majd a közalkal­mazottak előmeneteli és illet­ményrendszere. Azért csak majd. mert a törvény meghatá­rozása szerint az illetménytáb­lázat bevezetésének időpontja 1994. január elseje. Ennek lé­nyege: a jogszabály hat fizetési osztályba és tizennégy fokozat­ba sorolja a közalkalmazotta­kat. Az A-tól F-ig terjedő fize­tési osztályok a legmagasabb iskolai végzettség szerint ala­kulnak: az A osztályba a nyolc általános, az F kategóriába pe­dig a többdiplomás, tudomá­nyos fokozatú közalkalmazot­tak sorolhatók. Ebben a rend­szerben a dolgozók hároméven­ként lépnek előre, de az előme­netel a közalkalmazott „tartó­san magas színvonalú munka­végzése vagy kiemelkedő telje­sítménye esetén” gyorsítható is. Vagyis a törvény igen szabályo­zott karrierrel kecsegteti a dol­gozókat: az A 1-es kategória fi­zetésétől - az évek, a teljesít­mény, a továbbképzés függvé­nyében - lehet eljutni az F 13-as kategóriáig, A két besorolás il­letménye között pedig jelentős - öt és félszeres a különbség Mindenesetre egy esztendővel a jogszabály hatályba lépése után is kérdéses, mikortól kap­hatják meg a közalkalmazottak a felemelt illetményeiket. Noha a törvény egyértelműen fogal­maz (1994. január 1.), a pénz­ügyminiszter parlamenti kije­lentése kiszámíthatatlanná tet­te a jövőt. Mint kijelentette: „szükségesnek látszik ennek a mintegy 45 milliárd forint kon­­zekvenciájú törvénynek egy év­vel való halasztása". S ha a kormány ilyen céllal indítványt terjeszt be, akkor rá hárul a fe­lelősség, hogy a halogatás okát megmagyarázza mondjuk an­nak a 298 000 oktatásügyi dol­gozónak, akinek 1992-ben 21 702 forint volt a havi átlag­bére, amiben ráadásul a túl­munkák (pl. a helyettesítések) dija is benne foglaltatik. Pénzügyi körökben nemcsak a tarifatáblázat bevezetése miatt aggódnak: egyelőre nincs költségvetési forrás a különbö­ző illetménypótlékok, a végki­elégítés. a hosszabb felmondási idő, a jubileumi jutalmak, sőt a 13. havi fizetések finanszírozá­sára sem. Igaz, a kormányzat­nak erre is van „mentóötlete": fizessenek az önkormányzatok' A PM vezetője cserébe csak annyit tudott ígérni, hogy az érintett önkormányzatok költ­ségeit - törvényben vállalt költ­ségvetési garancia mellett - „visszapótolják". Utóbb az is kiderült, hogy ezt a visszapót­lást nem túlságosan kapkodnák el, csupán 1996-tól kezdenék meg. ötévi bontásban. A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanacsa (KIÉT) nemcsak a törvényho­zók pénzügyi „előrelátását" kritizálja, hanem a törvény azon előírásait is. amelyek meg­ingatják a közalkalmazottak egzisztenciális biztonságát Kü­lönösen azt a két „kiskaput" nehezményezik, amelyeken „át­bújva" a közalkalmazott mun­kaviszonya ah-álmatlanság cí­mén bármikor megszüntethető, anélkül, hogy a törvény vagy más jogszabály meghatározna az alkalmasság fogalmát. Még ennél is „meredekebbnek" tart­ják azt a passzust, amely sze­rint elbocsátható a közalkalma­zott. ha a munkahelyén kívül „közalkalmazotthoz méltatlan" magatartást tanúsít. Jogászkö­rökben ezt a megfogalmazást sokan a „szocialista együttélés normáinak megsértéséhez" ha­sonlítják, mondván, senki sem tudta-tudja. milyen elvárást ta­kar a kifejezés.

Next

/
Thumbnails
Contents