Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-05 / 8491. szám

Népszava, 1993.6.26

15

egy stabil értékrend hiánya. Ilyen körülmények között a politizálás morális, etikai elemei egészen különös súlyt kaphatnak, hiszen precedensértékűvé válik, minden cselekedet. Hogyan lehet összhangot teremteni a politikai morál és a hétköznapi morál között?

ORBÁN VIKTOR:

— Ez a bűvészmutatvány nem mindig sikerül. Erről politikusok nem szoktak beszélni, mert nem szeretik bevallani, hogy nehezen összehozható két dologról van szó. A dilemma: hogyan lehet a hétköznapi elveket valló polgárok morális elvárásának megfelelni a politikában, miközben annak a világnak mások a morális törvényei. Ezzel a kérdéssel minden politikus szembekerül Németországtól Anglián , át Magyarországig.

IVÁNYl GYÖRGY:

— Ehhez nagyon biztosnak kell lennie magában az embernek, hogy merjen túllépni a hétköznapi morálon.

ORBÁN VIKTOR:

— Azt gondolom, hogy egy politikussal szemben az első számú követelmény a lelki stabilitás, és a nagyon világos ér*>_krend. Ugyanis minden olyan területén a világnak, ahol nem egyértelműek a szabályok, több irányban kell mozogni egyszerre, csak olyan ember tud eligazodni, csak annak az értékrendje nem válik relatívvá, aki mindig úgy lép, hogy vannak fix pontjai. Aki azt gondolja, hogy ha belép a politikába, ott ezeket a fix pontokat majd megtalálja, az halott ember. Kicsavart szivacsként, tartását vesztett mosogatórongyként fog kihullani a politikából. Ez a helyzet. Ezt nagyon komolyan gondolom.

IVÁNYl GYÖRGY:

— Az új magyar politikai elit többsége értelmiségi vagy annak vallja magát. Az értelmiség legfontosabb tulajdonsága a

kételkedés önmagában is. Lehet egy politikus értelmiségi?

ORBÁN VIKTOR:'

— A politikus egy speciális értelmiségi. Magyarországon ezekkel a fogalmakkal nehéz operálni.

IVÁNYl GYÖRGY:

— Egyszerűbben kérdezem. Kételkedhet önmagában egy politikus?

ORBÁN VIKTOR:

— önmagában kételkedhet, de ezt mélyen el kell titkolnia. A politikusnak nem az a dolga, hogy kifelé a kételkedő képét mutassa, hanem az, hogy embereket győzzön meg arról: bizonyos dolgokat , meg kell csinálni, mert 1 van értelme. Morális és racionális értelme is van. Erkölcsös is, hasznos is. Ezt kell nagyon világosan kifejeznie, és ehhez kel támogatókat találnia. A támogatók addig fogják követni az embert, amíg úgy gondolják, hogy valóban ő az, aki képes is ar! ra, hogy mindezt elérje. A döntés meghozataláig he- I lyes, ha az ember vívódik,

I sőt akkor még egy frakí ción vagy egy pártvezetőségen belül is helyes, ha ennek belső nyilvánosságot ad. De ha már egyszer a vívódáson túlkerült, és eldöntötte, hogy ebben a helyzetben ezt kell lépni, akkor meg kell próbálni végrehajtani azt, amit eltökélt. A dolgok lényege, hogy a határozottság meg a kételkedés nem egymást kizáró két kategória. Aki nem tudja világosan behatárolni, hogy hol van az a pont, ameddig kételkedek, honnan kezdődik, ahol már csak határozottan végrehajtok, és hol van az a pont, amikor korrigálni kell a döntésemet, hanem összekeveri és lélektanilag sem tudja különválasztani személyiségében ezeket a fázisokat, az politikai értelemben halott ember.

IVÁNYl GYÖRGY:

— Determinált demokráciában élünk. A lehetséges fő fejlődési pályák inkább zátonynak tűnnek, mint hajózási útvonalnak. Egy védő-újraelosztó, általában szociáldemokráciának nevezett fejlődésnek nincsenek gazdasági tartalékai, egy kegyetlenebb, szelektívebb, általában liberális demokráciának nevezett fejlődésnek viszont a társadalmi tartalékai szűkösek. Itt a fejlődési pálya meghatározása sokkal inkább professzionális tervezés és navigáció, mint egy demokratikus játéktéren belül a szándékok megvalósulása. Így érted a politikus feladatát: lát egy fejlődési pályát, és erre kell ráhangolnia azt a bizonyos demokratikus közeget?

ORBÁN VIKTOR:

— Pontosan így értem. Ma éppen ilyen politikusokra van szükség. Ma nem szakértők állnak az első sorokban a pártoknál, pedig a szakértelem döntő fontosságú a politikában. A szakértők a háttérben kidolgozzák a teóriát, s azok az emberek állnak az első sorban, akik képesek az átlagemberek nyelvére „lefordítani” a szakvéleményeket. A politikus azt fogja mondani az embereknek, hogy nem lesz könnyű, nem lesz jó az első pillanatban, fájni is fog, de higgyétek el, nincs más mód, el kell fogadni, meg kell csinálni. Meg kell nyerni az embereket ahhoz is, ami nem esik jól. Nem lehet megcsinálni az

átalakulást az emberek ellenére. Ugyanakkor az emberek tekintélyes része számára az átalakulás rövid távon nem hpz fölemelkedést. Korunk politikusának a feladata, hogy mégis megszerezze a tömegtámogatást. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor egyetlen lehetőség maradna: felszámolni a demokráciát és egy professzionális tervezési logika mentén — mint Chilében és Ázsiában — végrehajtani az átalakulást. De ez nem lenne az én világom. Ehhez másfajta politikusok kellenek.

! IVÁNYl GYÖRGY:

— Azon különleges értelmiségiek nagy része, akik mostanság politikusnak tekintik önmagukat, részben perifériális ideológiai vitákra, részben lehetetlen fejlődési pályák felvázolására, vagy a lehetetlenség bizonyítására pazarolják energiájukat. Ez lenne a demokrácia iránti vágy térkeresése?

ORBÁN VIKTOR:

— Nem szívesen beszélek erről, mert nem jó, ha az ember a hagyományosan megosztott magyar értelmiség mindkét táborát

, egyszerre magára haragítj ja. Az az érzésem, hogy

I az idősebbek még az ’56- ban elmaradt polgárhábo-I rús csatáikat vívják egy-1 mással, a fiatalabbak pedig ugyanennek a megosztottságnak az értelmiségi harcait folytatják, miközben az ország kérdései teljesen mások. Arra kellene törekedni szerintem, hogy azok, akik a hagyományos

Fájni /«#/. tit* inoff csinál juh