Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-22 / 8502. szám

Magyar Hírlap, 1993.7.17

31

a halálbüntetésről Magyarországon is kiújulnak a viták, hiszen az emberölések száma mintegy 50 százalékkal megnőtt — 200- ról 300-ra emelkedett —, s ez nemzetközi összehasonlításban is rossz tendenciának számít. A történelem azt mutatja, hogy ahol eltörlik a halálbüntetést, ott mindig lesznek, akik az ismételt , bevezetését szorgalmazzák. An- i nak idején én alapító tagja voltam a halálbüntetés-ellenes ligának.

— Mi volt a fő szempontja?

— Az, hogy a halálbüntetés alkalmazásával a bűnözés alakulására számottevő hatást nem lehet gyakorolni. Ez bizonyított tény.

— Állásfoglalásának kialakításakor tehát racionális szempontok vezérelték.

— Egyértelműen. Bűncselekményekkel kapcsolatban érzelmi szempontokkal nem lehet eredményre jutni. Ha a szülő azt látja, hogy egy gondatlan cselekménnyel, például közlekedési balesettel gyermeke életét kioltják, érzelmeiben a gépkocsivezető halálbüntetését esetleg nagyon is arányosnak találná. Gondatlan bűn tettesét azonban nem szokták felakasztani. A társadalomnak el kell fogadnia, hogy nem öli meg a bűntettek elkövetőit. Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása is bonyolult, rengeteg konfliktushelyzetet teremtő ügy, de még mindig vállalhatóbb, mint a halálbüntetés.

— Hasonlóan széles körű vitát sejtet a menekültkérdés szabályozása. Van-e prognózis?

— Az elmúlt hónapokban alighanem a legtöbb magyar állampolgár átértékelte korábban vallott nézeteit a menekültkérdésről. Férfiasán megvallom, korábban magam is nagyon engedékenyen kezeltem ezt, és mindenfajta korlátozást idegenkedéssel fogadtam volna. A németországi és a franciaországi tapasztalatok sokkolóan hatottak rám, s nem kis részben e példák alapján módosítottam régebbi álláspontomat. Több mint két évtizede — amikor egy évig Németországban éltem — szintén foglalkoztatták a német közvéleményt a külföldi munkavállalók és menekültek ügyei, de az nem fordult elő, hogy tömeges erőszakot alkalmazzanak külföldiekkel szemben. Érdemes kíméletlenül reálisan elemezni, hogy azóta mi történhetett. A tapasztalatok feldolgozása Magyarország számára az egyik legfontosabb kérdés.

— Ön szerint mi lehet a magyar jogalkotás helyes iránya?

— Egyrészt az országnak nem szabad belemennie olyan helyzetbe, amely meghaladná gazdasági teljesítőképességét, másrészt törvényben egyértelműen szabályozni kell az idekapcsolódó jogokat és kötelességeket. Teljesen más megközelítést tesz indokolttá a gazdasági, illetve a politikai menekültek ügye. Elemi emberiességi követelmény, hogy akit hazájában meg akarnak ölni vagy igazságtalanul meg akarnak fosztani a szabadságától, az I Magyarországon kapjon esélyt

a menedékjogra. Azzal szemben azonban nincs ilyen morális kötelezettség, akinek célja csupán a magasabb életszínvonal elérése. ---— A közbiztonság látványos romlása esetén nyilvánvalóan \ politikai eszköztárba illő fogás az állampolgárnak nagyobb biztonságot ígérni. A legfőbb ügyész hogyan tekint ezekre az ígéretekre?

— Óvatosan. Az 1994-ben esedékes országgyűlési választásokon mindenesetre ezek az ígéretek kitüntetett helyekre számíthatnak. Ez Nyugaton ugyanígy működik, hiszen a modem államtól elvárt szolgáltatások közé tartozik, hogy az állampolgár nyugodtan kiléphessen az utcára. Ennek a kívánalomnak eleget tenni főként pénzkérdés. Ahhoz cselekvési lehetőség, azaz hatalom, s széles körű költségvetési jóváhagyás kell, hogy valaki eleget tegyen a nagyobb biztonságot kilátásba helyező ígéreteinek.

—A bűnözésnek milyen hadállásai vannak hazai politikai, igazgatási szervezetekben? '

— A magányos betörő vagy gyilkos súlyos bűntettet követhet el, de ezzel nem ingatja meg az állam alapjait. Az állam akkor kerül a kihívások középpontjába, ha megjelenik a szervezett bűnözés. Magyarországon ez megtörtént. Nagy értékű gépkocsik eltulajdonítására, lakások kifosztására, a kábítószer forgalmazására hazai és külföldi csoportok szövetkeznek, s sok más aggasztó jelenség is mutatja a nem túl biztató jövendőt. A szervezett bűnözés kinyújtja csápjait a döntések előkészítői és megalkotói, valamint az

igazságszolgáltatási szervek képviselői felé is. Ki kell jelentenem, hogy a pozíciók megszerzésére törő bűnözők és a tisztességes érdekeket képviselő hatalmi szintek között a harc megkezdődött.

— Hol tart a beépülésifolyamat?

— Inkább egyedi kísétlefckkel lehet találkozni, intézményes veszély még nem állapítható meg. Az Országgyűlés és az öol;ormányzati testületek túlnyomó többsége nagymértékben intaktnak tekinthető. *

— Elmúlt három éve, hogy a legfőbb ügyészi tisztségei betölti. Ez idő alatt pályafutásának mi volt a legkellemetlenebb momentuma?

— Nem volt olyan eset, amelyet kiemelésre méltónak tarthatnék. Meggyőződésemmé vált, hogy a magyar történelemben még soha nem volt esély olyan tisztességes bűnüldözésre és igazságszolgáltatásra, mint az elmúlt három esztendőben. Rendkívül szerencsés időszakban cseréltem fel tehát a dékáni teendőket a legfőbb ügyész feladataival, hiszen a bűnüldözésből és az igazságszolgáltatásból intézményesen kivonult a politika, s megnőtt az igazságszolgáltatás megjelenítőinek önbe-i csülése. A bírói kar az utóbbi ! három évben kiegyenesítette a gerincét, ennek pedig óriási a jelentősége.