Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-22 / 8502. szám

30

nözés a meghatározó. Nálunk a bűncselekmények körülbelül nyolcvan százaléka sorolható ebbe a kategóriába. Jelentős a közlekedési bűncselekmények aránya is, és ez nemcsak a szédítő mértékű motorizáció következménye, hanem azé is, hogy az utak állapota, a közlekedésbiz- j tonsági intézkedések színvonala, ! a közlekedési kultúra messze elmaradt a követelményektől.

— Bármiféle társadalmi ér- , ték teremtése nehezen elképzelhető a társadalom törvénytisztelete nélkül. Mekkora tekintélye van ma a törvénynek?

— A rendszerváltozás óriási sokkal jár azért is, mert a társadalom széles rétegei számára most váltak ismertté azok a sú- j lyos jogsértések, amelyeket a I jog nevében és a jog ellen kö-! vettek el. Ez megingatta a hitet a törvényekben és a bizalmat a törvények alkalmazóiban, tehát a jogászokban. 1989—90-ben I ez az erős bizalmi válság szinte : kézzel tapintható volt. Az ország úgy lépett a demokratikus átalakulás szakaszába, hogy a kontinuitás, a jogrendszer folyamatos megújításának és átalakításának jelszavát követte. Tehát éles határvonalat senki sem húzott, mindenestül nem helyezték hatályon kívül az elmúlt rendszer jogát, folyamatosan léptek életbe a már megváltozott értékrendnek megfelelő törvények, jogszabályok. A nagy ütemű átalakulás a jog stabilitásának nem kedvez. Hosszú ideig kell hatályban lennie egy kódexnek ahhoz, hogy kialakuljon annak egységes értelmezése, ekként pedig a jogbiztonság. Ahol nagy ütemben alakítják át a jogrendszert, ott ilyen stabilitásról természetesen nem lehet szó. Előfordul, hogy egy törvényt egyetlen évben háromszornégyszer is módosítanak. Olyan alapvető törvényekkel is megesik ez, mint a polgári törvénykönyv. Nagy ütemben alakul át a büntetőjog is, amely talán a leginkább stabil szabályokat követeli, hogy az állampolgárok bevéshessék a fejükbe: mit szabad, és mit nem. Teljesen érthető tehát, hogy a rendszerváltoztatás körüli években megingott a bizalom a joggal és a jogot alkalmazókkal szemben. Én azonban úgy látom, hogy 1993 nyarára jórészt túljutottunk a krízisen.

— Mire alapozza ezt a megállapítását?

— A bíróság, az ügyészség, a rendőrség működik, az állampolgárok többnyire fenntartások nélkül fordulnak a hatóságokhoz, az igazságszolgáltatásban, a bűnüldözésben dolgozók személye iránt megszilárdulóban van a bizalom.

— Ön ezt tapasztalja?

— Feltétlenül. A fordulat annak köszönhető, hogy a bíróságok, ügyészségek és a rendőri szervek élén nagyarányú vezetőváltás történt. Ez önmagában is fontos bizalomnövelő körülmény. Természetesen vannak el nem varrott szálak, és vannak sérelmek, amelyekre a jog csak korlátozottan tud gyógyírt nyújtani.

— Igazságtétel?

— Igen. A vele kapcsolatos törvényhozási próbálkozások eddig nem vezettek a kezdeményezőik által kívánt eredményre, egyebek között alkotmányossági aggályokba ütköztek. Két szempont mindenesetre markánsan megfogalmazódott, az egyik az anyagi igazságosság, a másik a jogállami garanciák, a jogbiztonság érvényesítése. Mindkettő hatalmas érdek, amely nélkülözhetetlen egy kulturált társadalom működéséhez. Ez a két elv azonban Magyarországon egymással összeütközésbe került.

— Van-e a legfőbb ügyész abban a helyzetben, hogy véleményt mondjon az Országgyűlés jogalkotó tevékenységéről?

— Nem látom okát, hogy mint jogvégzett ember kitérjek j a válasz elől. Az Országgyűlés 1990 májusa óta emberfeletti teljesítményt nyújtott. Az a törvényhozási produktum, amely most három vaskos kötetben áttekinthető, példa nélkül áll a magyar törvényhozás történetében. Ilyen mennyiségű és ilyen szakmai igényességű joganyag Magyarországon még soha nem született. Ugyanakkor ez a törvénygyár — ahogy bírálói emlegetik az Országgyűlést — azt a téves képzetet alakítja ki az állampolgárok bizonyos rétegeiben, hogy a mennyországba vezető út csakis paragrafusokkal van kikövezve. Nem lehet törvényhozási módszerekkel közvetlenül életszínvonalat emelni, s a lakosság kulturális állapotán sem lehet így javítani. Természetesen okos törvényekkel lehet olyán viszonyokat teremteni, amelyek az életszínvonal növelését, a mezőgazdaság megmentését, a lakosság iskolázottsági szintjét kedvezően befolyásolják. A paragrafusok gyártása önmagában még nem azonos a társadalom átalakításával.

— Esetleg újabb törvények kellenek ahhoz, hogy a társadalom befogadja a változásokat?

— Magyarországon 1990 májusát követően új jogállami honalapítás történt. A korábbi jogrendszer érvényét kétségbe nem vonva, de fokozatos átalakításokkal merőben új társadalmi berendezkedés kialakítása folyik — s ez parlamentáris demokráciának vagy demokratikus jogállamnak nevezhető. Nincsenek nagy ugrások, nem lehet megtenni percek alatt olyan lépéseket, amelyekhez évekre van szükség. Egészében a magyar fejlődést — beágyazva a kelet-közép-európai régió történései közé — pozitívnak, a szomszédok szemszögéből irigylésre méltónak tekintem. Létezik egyfajta stabilitás, és van esély a gazdasági felemelkedésre. Abban reménykedem, hogy Európa nemcsak akkor mosolygott Magyarországra, amikor az a leginkább igyekezett kibontakozni a korábbi rendszer öleléséből. Azt remélem, Európa akkor is hajlandó erre a biztató mosolyra, ha már partiképesnek bizonyultunk, s teljesítettük azokat a jogállami alkotmányos és gazdasági feltételeket, amelyek szükségesek az európai integrációhoz.

— A jogállami alkotmányos feltételeket tekintve a magyar mennyire felel meg az európai gyakorlatnak? Egyáltalán: mennyire lehet egységes európai gyakorlatról beszélni?

— Magyarország — valamennyi kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt — kihirdette a római egyezményt, tehát az európai emberjogi konvenciónak mi is a részesei vagyunk. Mi azonban nem azzal kezdtük a rendszerváltoztatást, hogy nyilvánosan vállaltuk a konvenciót. Magyarország törvényhozási intézkedések sorozatával tette magát jogilag szalonképessé ahhoz, hogy ebbe a klubba beléphessen. A jogalkotásban megfelelünk a követelményeknek. Látni kell azonban, hogy az európai fejlődés a nemzeti jogok egymáshoz való közelítésével is jár, s most éljük át ezt a harmonizáló folyamatot. Ennek

eszközei részben a többoldalú nemzetközi egyezmények, amelyekhez csatlakozva az egyes államok vállalják az azonosulást. A bűnügyi együttműködésben az Európa Tanács egyezményeihez való csatlakozás például valósággal forradalmasító hatással lesz nemzetközi kapcsolatainkra.

— Mikor várható ez a csatlakozás?

— Néhány hónapon belül. Szó van jogsegélyegyezményről, kiadatási egyezményről, büntetőeljárás, valamint büntetés-végrehajtás átadásáról és átvételéről — végső soron a lehetséges teljes bűnügyi együttműködésről.

—A legtöbb európai országban ismét fellángolt a vita a halálbüntetésről, több vélemény szerint meglepő fejlemények is várhatóak. A halálbüntetésről mennyire tekinthető véglegesnek a magyar jogrendszer válasza?

— Egyértelműen végleges a válasz. Magyarországon a halálbüntetést sajátos módon nem a törvényhozás törölte el, hanem az Alkotmánybíróság mondta ki a halálbüntetés alkotmányellenességét. Magyarországon nem lehet olyan rendelkezést alkotni, amely valamely különleges esetre bevezetné a halálbüntetést. Ezzel Magyarország lényegében túlteljesíti azt, amit az európai emberjogi konvenció 6. számú kiegészítő jegyzőkönyve megkövetel, hiszen az csak a békeidőre, az országon belül jelentkező konfliktus esetére tiltja a halálbüntetést, de lehetővé teszi alkalmazását törvényben meghatározott eljárásban, ha az országot külső támadás éri. Fel kell készülni arra. hogy