Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8502. szám
Magyar Hírlap, 1993.7.17 29 „A pozíciók megszerzésért törő bűnözők és i tisztességes érdekeket képviselő hatalmi szintek között a harc megkezdődött”—jelentette ki a Magyar Hírlapnak adott interjújában a Magyar Köztársaság legfőbb ügjésze. Györgyi Kálmán szerint egyelőre egyedi kísérletekkel lehel találkozni, intézményes veszély még nem állapítható meg. A legfőbb ügyész — feltételezése szerint a legtöbb magy ar állampolgárral együtt — az utóbbi hónapokban átértékelte nézeteit a menekultkérdésről. „Férfiasán megvallom, korábban magam is nagyon engedékenyen kezeltem I ezt, és mindenfajta korlátozást idegenkedéssel fogadtam volna.” György i Kálmán úgy véli, az emberölések ötvenszázalékos növekedése miatt Magyarországoo is kiújulnak a viták a halálbüntetésről Annak alkalmazásával azonban a bűnözés alakulására számottevő hatást nem lebet gyakorolni. „Annak idején én alapitó tagja voltam * halálbüntetés elleni ligának.” Sokak számára cinikusnak tűnhet, de Györgyi Kálmán szerint nagy igazságtartalmú az a megfogalmazás, hogy a bűnözés bizonyos . értelemben ár, amelyet egy szubad társadalom polgárai a sz; badságért fizetnek. A legfőbb ügyész tart lóiéra törvények özöne azt a téves képzetet alakítja ki az állampolgárok bizonyos rétegeiben, bogy a mennyországba vezető út csakis paragrafusokkal van kikövezve. „A paragrafusok gyártása öomagában még nem azonot a társadalom átalakításával.” í i — A politikatudomány egyik tétele szerint a bűn azért igazán veszedelmes, mert a társadalom megszokja, és idővel megtanul vele együtt élni. Nálunk meg pontosan arra biztatják a társadalmat: barátkozzon meg vele, hogy a bűnözés növekedni fog. Ön erről mit gondol? — Valamilyen módon eddig minden társadalomnak együtt kellett élnie a bűnnel. Különbség a bűn jelentkezésének tömegességében mutatkozott. Magyarországon az elmúlt években — lehet mondani, hogy a rendszerváltozás éveiben — e tekintetben drámai fordulat történt. Számszerűségében jelentősen növekedett a bűnözés, korábban nálunk ismeretlen bűnelkövetési fonnák jelentkeztek, s nem utolsósorban rohamosan emelkedett a bűncselekmények okozta vagyoni kár. — Hogyan éli meg a társadalom ezt a folyamatot? — Vizsgálatok kutatják, hogy a társadalom mennyire toleráns a bűncselekmények fogadtatását illetően, valóban az-e a bűnözés, amit a hatóság regisztrálni képes — a látens vagy rejtve maradt bűnözésre gondolok —, s az állami reakciót a társadalom mennyire tartja kielégítőnek. A bűnözés elleni küzdelem nagy összegeket emészt fel, s ez befolyásolja az állam stratégiáját a bűnözéssel szemben. Az állampolgári közérzet a tömegkommunikáció hatásaival is összefügg. Az állampolgár folyamatosan nagyszámú bűncselekményről szerez tudomást, s fokozatosan egyre fenyegetettebbnek érzi magát. — Ez az érzés egy-egy alkalommal emberi életet menthet... — Kétségkívül pozitívumnak kell tekinteni, hogy az állampolgár megismeri azokat a szituációkat, amelyekben bűncselekmények érhetik, felkészülhet a bűncselekmények megelőzésére, az áldozattá válás alkalmainak elkerülésére, és kialakul a biztonsági ipar. Tart a versenyfutás a bűnözők és és a bűnüldözők között, s kár lenne tagadni, általában a mai magyar viszonyokra is érvényes, hogy egy lépéssel a bűnözők vezetnek. Azaz visszatérve az ön első kérdésére, Magyarországnak igenis be kell rendezkednie arra, hogy a korábbi évtizedekhez képest nagyságrendekkel megnövekedett bűnözéssel együtt kell élni. Egy általam nagyra becsült német kriminológus mondta: a bűnözés bizonyos értelemben ár, amelyet egy szabad társadalom polgárai a szabadságért fizetnek. Ez a megállapítás sokak számára cinikusnak tűnhet, de nagy az igazsága. A nagyon jól ellenőrzött vagy egyenesen diktatórikus társadalmak a közönséges bűnözést alacsony szinten tartják, az már más kérdés, hogy a diktatórikus társadalmakban a bűnözés magában az állam működésében jelenik meg. Az úgynevezett közönséges bűnözés azonban mérsékeltebben van jelen, tehát a személyi biztonság, a vagyonbiztonság, a közbiztonság viszonylag magas szinten biztosított. — A magyarországi tapasztalatok azt mutatják, a társadalom nagyon nehezen éli meg a közbiztonság rohamos romlását, a magyarázatok egyelőre nem hatásosak. Nem hiszem, hogy a letűnt rendszert kívánja vissza, aki a valaha volt biztonságot emlegeti — bár újabban vannak. akik e két dolog közé kész: séggel tesznek egyenlőségjelet. Annál is inkább nagy a kavarodás, mert a polgár bizonytalanságérzését nemcsak a biztonságérzet hiánya okozza. Milyen hosszú ideig tartó folyamatra kell felkészülni? — A Magyarországon végbement társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás morális válsággal jár együtt, hiszen az előző, hosszú időn keresztül pusztuló, felbomló értékrend helyére újat kell építeni. Ez nem megy egyik napról a másikra. Nem volna szerencsés, ha bárkinek illúziói lennének abban a tekintetben, hogy a bűnözés elleni küzdelemben az új társadalom felépítésével megegyező ütemben nagy-nagy sikereket fogunk elérni. Nem mondhatok mást: el kell fogadni, hogy a korábbiakhoz képest sokkal magasabb arányú bűnözés stabilizálódik Magyarországon. A hatvanas-hetvenes esztendőkben évi 120 ezer körül mozgott a rendőrség által regisztrált bűncselekmények száma. Ez a szám az elmúlt két évben 450 ezer körülire ugrott, és stabilizálódni látszik. Ahogy a legtöbb európai államban, úgy hazánkban is a vagyon elleni bű-SZOMBATI MH-EXTRA Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel „Együtt kell élni a megnövekedett bűnözéssel’
