Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8502. szám
Népszabadság, 1993.7.17 A* i Múlt bét végi számunkban közöltük Csapiár Vilmos (46) író és Fodor Gábor (31) politikus beszélgetését, amely alapvetően a demokrácia, pontosabban a mai magyarországi demokrácia problémáiról szólt. A demokráciára leselkedő veszélyekről. A rend és a rendetlenség iránti vonzódás küzdelméről, arról, hogy a demokrácia, a szabadság azonos-e a rendetlenséggel. Előfordulhat-e, hogy a demokrácia lejáratódik, mielőtt ki tudna fejlődni, és a demokratikus többségelv alapján felszámolódik maga a demokrácia. Szó esett arról is, hogy a demokrácia nyitottságot igényel, miközben éppen a mi régiónkban igen nagy a hajlam a zárt gondolkodásmódra, amelyet az ellenségeskedés, a harc szelleme feltételez elsősorban. Ebből a veszélyérzetből fakad a nacionalizmus és az antiszemitizmus is. A világban igen sok ember nem él demokratikusan, nem teljesülnek az alapvető emberi jogok. Számos helyen a demokratikus politikai jogok sem érvényesülnek. Ráadásul a demokrácia folyvást olyan igényeket ébreszt az emberekben, amelyeket nem tud kielégiteni. Folyton újra kell definiálni a normákat, az erkölcsi követelményeket is. S ez roppant fárasztó, nehezebb, mint egyszerűen hinni valamiben. Kelet-Európábán pedig minden speciális. Itt semmi sem azt jelenti, amit Nyugaton. A jövőt mégis a nagy világtendenciák fogják megszabni. CSAPLÁR: - A Fidesz specialitást jelenít meg a magyar demokráciában. Te is említetted, hogy nincs előképe. De te még mintha a Fideszen belül is külön specialitás lennél. Figyelem a megnyilvánulásaidat, és az a benyomásom, hogy te valamilyen szent ember vagy, aki három lépés távolságból nézi a politika piszkos ügyeit. Vagy a Fidesznél nincsenek piszkos ügyek? Vagy' mindenki három lépés távolságból nézi? Én tényleg úgy érzem, hogy neked különleges a státusod. FODOR: - Mit mondjon az ember erre? Természetesen nem vagyok szent ember. Tisztában vagyok vele, hogy a többségi döntés alapján sok minden engem is kötelez a pártomon belül. Minden területen így van ez, ha együtt dolgozunk másokkal. Az ember csak akkor tudja tökéletesen ér- 5“ vényesíteni a szuverenitását, ha egymaga dolgozik. Mint például te, az író. Az viszont igaz, hogy nagyon erős késztetés van bennem arra, hogy őrizzem a belső függetlenségemet és ragaszkodjam a saját véleményemhez, sőt elsősorban ehhez ragaszkodjam. Emiatt ta) in tényleg távolságtartó vagyok néha olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyekkel képtelen vagyok azonosulni, de ez nem jelenti azt, hogy ne tartanám magamat fegyelmezetten a többségi döntéshez. CSAPLÁR: - Általános vélemény az, hogy a politika kétes erkölcsű foglalkozás. Te meg mégis csak politikus vagy. Szembe kell nézned ennek a konzekvenciáival. Vagy a Fidesznél ez is másként fest? A fiatalság egyenlő a bűntelenséggel? Mert vannak ilyen elvárások a Fidesz iránt. Az irántatok érzékelhető rokonszenvnek igen tetemes része éppen ebből fakad. FODOR: - Én már azzal sem tudok egyetérteni, hogy a politika kétes erkölcsű foglalkozás lenne. Szerintem a politikában is ugyanazok az erkölcsi normák érvényesülnek, mint általában az élet más területein. Ha kétes erkölcsű a világ, ha általában ez a jellemző az életünkben, akkor az a politikában is megjelenik. A politikus sem ebben, sem abban az irányban nem tudja kivonni magát a különféle hatások alól. :Ha plfogadnánk, hogy a ' politika morálisan gyanús foglalkozás, akkor az jó kiindulópont lenne ahhoz, hogy a politikusok az általános erkölcs fölé helyezzék magukat. Persze tudom azt is, hogy az erkölcsi döntések súlya a politikában valóban más. Egy' ember a hétköznapi életében nagyon ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy egy döntésével tízezrek, százezrek életét befolyásolja. A hétköznapi életben ritkán jön elő olyan élesen egy' döntés mások életét befolyásoló következménye, mint a politikában. Én ezt tudom. A hatása és a jellege más ezeknek a döntéseknek, de nem különböznek a bennük rejlő< morális elveket tekintve a minden- [ napi élet értékeitől. A Fideszre vonatkozóan pedig az a véleményem, hogy a Fidesz nem azért jobb párt, mert ott van a tiszta erkölcs. A fideszesek épp olyanok, mint bárki más, hibáznak, rosszul döntenek, eltolnak dolgokat. Hozzátenném, hogy' sohasem lehet szégyen ezt bevallani. Nem szeretnék soha olyan emberré válni, aki nem meri bevallani, hogy hibázott. CSAPLÁR: - Mondanál konkrétumot? FODOR: - Az elmúlt időszakban a társadalombiztosítási választások körül komoly viták voltak. Nem tudtuk igazán jól elmondani, hogy mit szeretnénk, így belekerültünk egy olyan félreértéshalmazba, amelyből a későbbiekben nem tudtunk kimászni. A székházügyben is hasonlóról van szó. Szerintem itt sem tudta a Fidesz rendesen elmondani, hogy miről szól ez a történet. CSAPLÁR: - Elmondanád esetleg te, a saját nézőpontodból? FODOR: Nem, ezt nem tehetem meg. Szeretném megvárni, amíg minden ezzel kapcsolatos eljárás lezárul. CSAPLÁR: - Ezt az ügyet sokan úgy tartják számon, mint bizonyítékot arra, hogy lám, a fiatalok is ugyanolyanok! A kompromisszumok művészetében a Fidesz is átesett a tűzkeresztségen. Mindjárt úgy, hogy meg is égett. És az a specialitás, amiért a választó bízott a fiatalokban, nincs is. El tudod képzelni, hogy ez az ügy olyan horderejű lesz, hogy a Fidesznek megingatja az illúziókkal körül vett létét? És egyszerű párttá fokozza le? FODOR: - Én egyelőre csak azt látom, hogy nem tudunk jól kommunikálni ebben az ügyben sem. Hogy miért? Említettem már, hogy soha nem szégyen bevallani a hibát. Ez alapvető. Nem szabad, hogy szégyen legyen elmondani - butaságot cselekedtünk. Egyébként nem hiszem, hogy valamilyen rettentően nagy- bizalomvesztés következne be a Fidesz iránt az úgynevezett székházbotrány miatt. A Medián nem sokkal a sajtóban megjelent cikkek után közvélemény-kutatást végzett, amely azt mutatta, hogy a szavazóknak csak egy nagyon kis százaléka hallott egyáltalán erről a témáról. A döntő többség ugyanúgy bízik továbbra is a Fideszben. Persze van egy nagyon fontos körülmény, amelyet nem szabad figyelmen kivül hagyni. Az ügy körülötti viharok megerősíthetik - elsősorban az értelmiség egy’ részében - >fiet az érzést, hogy valami itt nincs rendben. Ugyanez megerősödhet másokban is, akik rettentően fontosak számunkra. A körülöttünk levő köz■ gazdászokra, üzletemberekre, újság, írókra gondolok. A szkepszis, gyanakvás pedig egy idő után tovagyűrűzik. Tehát én nem tartom bajnak, ha nincsenek indokolatlan illúziók a Fidesz iránt, ez helyes, mert mi illúziókat nem fogunk tudni beteljesíteni. De az nem mindegy, hogy hogyan történik ezeknek az illúzióknak az elvesztése. Van ennek egy’ természetes folyamata. Az emberek "fokozatosan rájönnek, hogy azért választanak bennünket, mert jó a programunk, nem másért. Vannak olyan szemé! lyeink, akikben meg lehet bízni. De nem kell különlegességet, csodát várni. Viszont még egyszer hangsúlyozom, nem kívánatos, hogy ez a folyamat olyan bizalomvesztéssel járjon, ami több a puszta illúzió vesztésnél. CSAPLÁR: - Én is azt hiszem, hogy a politikai program a döntő. De nemcsak úgy általában a program. Hanem az, hogy lesz-e olyan párt, amely tényleg el tudja hitetni az emberekkel, hogy’ nem azért van programja, hogy hatalomra kerüljön, nem azért derűlátó és ígéretes, mert a hatalomra jutáshoz ez kell, és majd utána azt mondja, hogy sajnos ez se így’ van, az se így’ van, nem ismertem a pontos helyzetet, az adatokat. Mert ismerjük a helyzetet. Egyik oldalunkon van egy rafináltan zárt, ugyanakkor agresszíven terjeszkedő, techni, kailag rendkívül fejlett gazdasági ] tömb, amely már a belső piacunk jó : részét is megszerezte, és elsősorban a | maga javára aknázza ki. Pedig egyesek szerint a mi gazdasági föllendülésünk éppen a belső piacunkból indulhatna el. A másik oldalunkon van egy halott vagy majdnem halott piac, Kelet. Ennek fizetőképes részét máris kezdi elárasztani a terjeszkedő Nyugat, az államilag támogatott, olcsó és ; a mieinknél esetleg jobb színvonalú 1 áruival. Ebben a helyzetben képes-e valamelyik párt erre jó és tényleg hatásos programot kidolgozni? Mert most feketén-fehéren látszik, hogy a lényeg: a gazdaság. Hála isten, az ideológia kezd háttérbe szorulni. De nem elég csak azt mondani, hogy majd én megoldom a problémákat! A választó iszonyatosan gyanakvó. Ismeri már a politikai pártoknak a választások alkalmából kimunkált alkalmi optimizmusát. FODOR: - A helyzet foglya mindenki. Nem arról van szó» hogy van valami nagyszerű dolog, csak azt meg nem találták meg a pártok, hanem arról, hogy lehet jobban csinálni, és Nem szégyen bevallani a hibát , Fodor Gáborral beszélget Csapiár Vilmos
