Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-21 / 8501. szám

Pesti Hírlap, 1993.7.15 31 MEGŐRIZNI A MŰSZAKI ÉRTELMISÉGET Mikroelektronikát tanítunk a japánoknak (is) BESZÉLGETÉS MICHELBERGER PÁLLAL, A BME REKTORÁVAL Vílioií időben élünk. Már tudjuk, hogy elmaradtuk a caodék, már tudjuk, hogy a gárdáiig él a Urai dalom Itala­­kitiaa aem vaióiulliat meg egyik napról a máiikra. Már caak árért aem, mert a gardaaágí éa politikai rend­­aservütáihor achonnan aem kaptunk naarnálhatő receptet, még a legapróbb lépéieket ii a magunk bőrén kell ki­­laparrtalnunk. Nem titok, bogy a sikerei gardaalgi rendizervlltorli egyik aarokpontja a múixaid érlelmiaég le­bet- Jelenlegi hely telükről, a kulatis-fejlciiléi ügyéről, ai akadémiai intésetek él as egyetemek kapcaolataről, • törvényieméül vitájáról beuélgetlünk dr. Micbelbcrger Pállal, a Budapesti Múaaaki Lgyetem rektorával. JINKOVICS FERENC — Valamikor, az 1960-as évek derekán óriási presztízse volt a műszaki pályáknak Magyaror­szágon. Szinte minden érettsé­giző fiatalember valamelyik műszaki egyetemen vagy mű­szaki főiskolán szeretett volna továboiaiiuini. De vajon mi a helyzet napjainkban, mennyire vonzó ma a mérnöki munka? — Manapság nemcsak Ma­gyarországon, de az egész vi­lágon sincs presztízse már a műszaki pályáknak. A magas színvonalú mérnöki munka csak a siker egyik feltétele a gazdasági életben. Azt szok­ták mondani: ma már sokkal nagyobb művészet eladni va­lamilyen technikai újdonsá­got, mint megtervezni, illetve gyártani azt. Fölértékelődtek a menedzserek, s ez látszik is abban a tekintélyes jövede­lemkülönbségben, amelyet a mérnökökkel, konstruktő­rökkel szemben élveznek. De van itt valami más is... A véres háborúk, a környezeti károk következtében él valamiféle idegenkedés az emberek tu­datalattijában. Hajlamosak arra, hogy minden tragédiá­ért, katasztrófáért végül is a műszaki értelmiséget tegyék jfeielőssé. Elvégre ők tervezték ja - fegyvere két, ők tervezték a ;kömyezeiszennyező ipari be­rendezéseket. — Milyen helyet foglal el, mekkora tekintélye van a ma­gyar mérnöknek a világ műsza­ki értelmiségében? — Én elégedett vagyok a magyar mérnökök képzettsé­gével, s úgy látom, hogy a vi­lág műszaki értelmisége is kellőképpen becsüli őket. De nyilván az is sok mindent el­árul képzési színvonalunkról, hogy a BME bekerült az eu­rópai műszaki főiskolák és egyetemek .elitklubjába”. Nyugat-, és Közép-Kelet-Eu­­rópa 250 jelentős műszaki fel­sőoktatási intézménnyel ren­delkezik. Ezek közül negyven egyetem egyfajta elithálózatot hozott létre, elfogadja egymás tanterveit, egymás oktatóit, egymás diplomáját... Nos, eb­be az elitkörbe, melyet a leg­tekintélyesebb nyugati egye­temek vezetnek, csak a prágai és a budapesti műszaki egye­tem került Közép-Kelet-Eu­­rópából. Kifejezetten jó mi­nősítést kapnak azok a hallga­tóink, akik eltöltenek egy-egy félévet valamelyik nagy nyu­gati egyetemen, hogy a ven­dégprofesszorainkról már ne is beszéljek. Felsorolni sem tudom, hány helyen kaptak már katedrát, tanítanak min­denütt, Amerikától Japánig. — Dicséri a magyar műsza­ki értelmiséget, ám mégiscsak fura, hogy a technikailag és technológiailag annyira fejlett távol-keleti országnak a mi vendégprofesszorainkra van szüksége... — Biztosan azt mondja majd, hogy hazabeszélek, de én nem találok semmi furcsát benne. Ráadásul az egyik professzorunk éppen mikro­elektronikát ad elő, márpedig a világ úgy tudja, hogy ha va­lamiben, akkor a mikroelekt­ronikában tényleg verhetetle­nek a japánok. — Vajon lesz-e megfelelő utánpótlása a magyar műszaki értelmiségnek? Egyáltalán: há­nyán felvételiztek az idén a Bu­dapesti Műszaki Egyetemre? — Körülbelül három és fél ezren, melyből közel kétezer új hallgatót vettünk fel; ez a korábbi évekhez képest kö­rülbelül tíz százalékos növe­kedést jelent. Ne értse félre, nem lett népszerűbb a mér­nöki pálya Magyarországon, mindössze arról van szó, hogy elért bennünket a korábban oly sokat emlegetett demog­ráfiai hullám. A Budapesti Műszaki Egyetemen egyéb­ként sokkal kevésbé érzékel­hető az érdeklődés csökkené­se, mint vidéken. Sokkal lát­ványosabb ez pél­dául a Miskolci Egyetemen, ahol évről évre alig tudják már feltöl­teni a három mű­szaki kan. Nálunk mindig marad két-három olyan szak, amely a vál­tozásoktól függet­lenül is töretlen népszerűségnek örvend. Ilyen pél­dául az építész­mérnöki kar. Hogy mitől a ! nagy túljelenike; I zés? Egy végzett építésznek csak egy tervezőasztal­ra és persze sok jó ötletre van szük­sége ahhoz, hogy elindítson egy si­keres vállalkozást. De ugyan­ezt nem teheti meg egy ve- j gyész-, vagy mondjuk egy gé- I pészmérnök. Elég népszerű még a villamos-informatikai karunk is, amit a számítógé­­: pék, a komputerek elterjedt­ségével magyarázhatunk, de biztos, hogy nem lesz hiány Magyarországon autó-, és re­­pülómérnökökből sem. Igaz, mi nem gyártunk repülőgé­peket, de mégis rendkívül vonzónak tűnik ez a szakma, már csak azért is, mert a re­­pülómérnökök mindig arisz­tokratikus kasztot alkottak a műszaki értelmiségen belül. — Melyek azok a karok, ahol szerényebb a jelentkezési kedv? — Az építőmérnököknél, vegyészeknél, gépészeknél, a közlekedésmérnököknél. A karok népszerűségi listáját különben a gazdaság min­denkori helyzete határozza meg, ha most Magyarország valamilyen oknál fogva a tér­iég textilipari központjává válna, nyilvánvaló, hogy a többszörösére növekedne a textilmérnöki szak túljelent­­kezési rátája. Ha már itt tar­tunk, hagy mondjam el, hogy á BME oktatási koncepciója nem szakcentrikus. Mi inkább egy szélesebb szakmacsoport alapjaira szeretnénk megtaní­tani a hallgatóinkat, már csak azért is, mert ez nagyban nö­velheti elhelyezkedési esélyei­ket. — Éf>p erre akartam rákér­dezni... A hírek szerint ugyanis közel 1500 fiatal szakember végzett az idén a Budapesti Műszaki Egyetemen. Vajon mindannyian találnak képzett­ségüknek megfelelő munkát? — Az idén is megrendez­tük az egyetem állásbörzéjét. Itt cégek, vállalatok válogat­hatnak a végzősök közül, ám most oly csekély volt az ér­deklődés, hogy a fele sem kelt el az 1500 ifjú mérnöknek. Tapasztalataim szerint az ősz­re minden friss diplomás talál majd magának állást, persze nem kis erőfeszítéssel. Sokan külföldre mennek, én magam is több tucat ajánlólevelet ír­tam már az idén a határon tú­li kollégáknak. Nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság re­cessziója miatt elsősorban a villamos-, a vegyész-, és a gé­pészmérnököknek okoz majd fejtörést az elhelyezkedés, s ez így lesz még jó néhány évig. Látványos fejlődést az építő­mérnököknél várok. Már csak az Expo miatt is olyan nagy építési konjunktúra mu­tatkozik majd rövid időn be­lül, ami rendkívül sok mun­kát és szép feladatot kínál az építőmérnököknek. A gépé­szek és a vegyészek hosszú tá­vú válsága azzal is magyaráz­ható, hogy rendkívül sok nyugati—magyar vegyes vál­lalat alakul majd ezekben a szakmákban. Magától értető­dik, hogy a gyártmányok ter­veit, a megvalósítás technoló­giáját, sőt, a részalkatrészeket is a nyugati partner hozza be az országba. A mi mérnöke­inknek csak az ellenőrzés, a minőségtartás és a szervezés feladatai maradnak. Hozzá kell tennem, hogy az ellenőr­zés és a szervezés, a naprakész szállítás feladatait egyáltalán nem szabad lebecsülni. Ám ezek a mérnöki feladatok ko­rántsem olyan látványosak, mint a kutatás és a fejlesztés. — Ezek szerint Magyaror­szágon várhatóan megtorpan a kutatás és a fejlesztés ügyel — Igen, számítani kell az 1 átmeneti megtorpanásra - A konstrukciós muhka háttérbe i szorulása egyébként szükség­­szerű és megkerülhetetlen fo­lyamat, kár is ellene lázadoz­ni. Ezt a tíz évet inkább arra kellene fordítani, hogy nyu­gati színvonalra emeljük a ha­zai mérnökök szervezési és el­lenőrzési munkáját, mert ez a Lajtán túl pontosan annyira , fontos része a gazdaságnak, i mint a kutatás vagy fejlesztés, j A japán autógyárak például I 90 perces anyagkészlettel dol- i goznak. Olt egy tízperces

Next

/
Thumbnails
Contents