Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-21 / 8501. szám

Népszava, 1993.7.16

ni lehet: a MÍG—29-eseket valóban nem akarta a „szakmai vezetés”, ellenben készpénzről álmodozott, amiből talán épp F—

16-osokat kívánt venni, és SZ—300-as légvédelmi rakétakomplexumokat, amit Szendrei az említett interjúban elismert, mint olyan magyar kérést, amit „az oroszok nem akarnak teljesíteni”.

Röpke tíz nappal azután, hogy a politikai államtitkár bevallja azt is. „egy kicsit félnek” a MIG-ektől, sőt, egyáltalán nem lelkesednek ezekért a gépekért, az MTI bejelenti a HM sajtóosztályának közleményét : Oroszországtól 28 MÍG—29-es típusú elfogó vadászgépeket kap a Magyar Honvédség. A kormány jóváhagyásának és a szerződés aláírásának hivatalos procedúrája ezután már csak formális kérdés volt.

Ettől kezdve a sajtó és a közvélemény attól hangos: jó-e és kell-e nekünk ez a gép. Csupán két figyelemre méltó hír irányíthatná a lényegre a figyelmet, de a szakmai viták ezeket elfedik. Az egyik a Népszava biztonságpolitikai körökből szerzett értesülése: szó sincs arról, hogy a MIG- eket az oroszok akarták ránk tukmálni, Magyarország szánta azokat egy

harmadik világbeli államnak, valutáért. Csak időközben kiderült, a vevő nem tud fizetni. A másik értesülést ugyancsak lapunk közölte: az SZDSZ-es Nagy András határozottan állította, három katonai lobby verseng egymással, vadászgépek beszerzéséért. Az első a MÍG—29-esek mellett érvel, a második az egyedi gyártmányú svéd harci repülőkért küzd, a harmadik a szuper amerikaiakért. Az eladás lehetőségét Turján Sándor helyettes államtitkár cáfolta, bár a fideszes Wachsler Tamás megerősítette értesülésünket. A lobbyk létezését azonban senki nem vitatta.

Kétségtelen, hogy a harc jelenlegi állása szerint azok győztek, akik a MIG-eket akarták igaz, nincs kizárva, hogy svéd harci gépekhez is hozzájut a hadsereg. Az ügynek el nem hanyagolható pénzügyi oldala is van, amiről igencsak homályos nyilatkozatok láttak eddig napvilágot. Szabó Iván pénzügyminiszter például legutóbb a pótköltségvetés parlamenti vitájában azért értetlenkedett az aggályokon, mert mint mondotta, egyelőre papírrepülőgépekről van szó. A Népszava kérdésére így reagált: „A szóban forgó összeget az állam kifizette, tehát nem tartozunk senkinek.”

Ezzel. szemben Békefi László (MSZP) szerint a 800 millió dollár ellenértékével, azaz 72 milliárd forinttal tartozik a költségvetés a Magyar Nemzeti Banknak. Elvileg tehát ezt az összeget a HM-nek kellene kifizetnie azzal a mintegy 30 milliárddal együtt, amibe a MIG-ek vámja és áfája kerül. Az MTI értesülése szerint a HM az ősszel 100 milliárd forint értékben pótköltségvetést fog benyújtani úgymond: „ pénzügytechnikai okokból”.

És arról sem beszél sen. ki, hogy a brit Financial Times szerint a „kommunizmus bukása óta legnagyobb kelet-európai fegyverüzlet részeként” nyilvántartott magyar MIG- beszerzés — amit Szendrei László „égi mannának” titulált — a jelzetteken kívül mibe kerül majd nekünk. A 28 gép évi fenntartása például 3,5 milliárd lesz. Rendszerbe állításuk az idei évtől kezdődően 1995-ig bezárólag egy és negyed milliárdra rúg. S mint azt Hollósi Nándor vezérőrnagy mondotta, az ellenség-barát felismerő rendszerre juttatott 1,1 milliárd forint nem lesz elég az eredeti elképzelések megvalósítására sem, következésképpen a 28 új MÍG hasonló célú műszerezésére újabb milliárdok kellenének. Hogy a volt NDK hadseregének fegyvereiből 75 millió márka értékben részesülő HM ezzel kapcsolatos áfa- és vámkiadásairól ne is szóljunk. De ha mindezt szóvá tesszük, talán még kiderül: igaza lehet Kondor Lajos nyugállományú vezérőrnagynak, aki azt állította nemrégiben tartott előadásában: „A jelenlegi honvédelmi koncepciótlanság és a hadvezetés nagyhatalmi allűrjei a hadsereg összeomlásához vezetnek.”

Szabó Iréné