Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-21 / 8501. szám
Honvédelmi törvény: politikai szándékok a biztonság érdekei felett? Magyar Hírlap, 1993.7.14 12 Az 1989-es alkotmánymódosítás idején még létezett a Varsói Szerződés, s feltehetően ez volt az egyik oka annak, hogy a bemvédség parancsnokságát különválasztották a védelmi tárcától. így ugyanis mintegy politikamentes kapcsolatot lehetett tartani a VSZ-szel, amelynek megszűnte akkoriban nem tűnt igazán aktuálisnak. Ez a megoldás más szempontból is szerencsés lehetett: a kormánytól bizonyos mértékig független fegyveres erő léte. illetve a köztársasági elnök főparancsnoki jogköre mérsékelte az erőszakos visszarendeződés veszélyét. Az akkori alkotmány tehát a kölcsönös bizalmatlanságot tükrözte. Égy tűnik, a helyzet most sem más: a honvédelmi törvényjavaslat vitája során a törvényhozás munkáját továbbra is ez jellemzi. Lehetséges tehát, hogy a vita során változatlanul a legnagyobb tét: ki rendelkezzék a hadsereg felett? Hosszú távra szóló honvédelmi törvényre van szükség, amely nem közép-európai, hanem európai színvonalat képvisel. A mostani javaslat ugyanis a jelenlegi helyzetből, a térség politikai instabilitásból. a délszláv válság miatti háborús kockázatból indul ki — hangsúlyozta lapunknak Keleti György, az MSZP kéviselője, akit ezúttal elsősorban egykori katonatisztként kérdeztünk. A szakértő szerint a kiindulási alap téves, hiszen a tervezet átmeneti viszonyokból kiindulva igyekszik szabályozni a honvédelem, a honvédelmi kötelezettségek, a minősített helyzetek, illetve a honvédelem irányításának kérdéskörét. A határőrséggel kapcsolatos — alkotmánymódosítást kívánó — elképzelés szintén a mai helyzeten alapul: a terv ezet indoklása a migrációs hullámra, illetve a déli határ mentén kialakult viszonyokra hivatkozik. Ráadásul a jogalkotó ellentmondásba keveredik, hiszen a fokozott veszélyre hivatkozással minősítené a határőrséget rendészeti szervvé, jóllehet, a mai szituációban ez a testület inkább a fegyverős erő része, amely kizárólag a parlament alárendeltségében működhet. Sőt, előbb-utóbb a határőrségnek — viszonylagos önállóságát megőrizve — a hadsereg kötelékébe kell kerülnie, leválva a rendészeti feladatokat ellátó apparátusról — véli Keleti. A kormány szintén alkotmánymódosítást tart szükségesnek egy esetleges váratlan támadás elleni hatékonyabb védekezés érdekében. Az egykori ezredes viszont úgy véli, a jelenlegi alkotmány erre a problémára olyan megoldást kínál, amely a hatalmi ágak közötti egyensúlyt rendkívüli helyzetben sem borítja fel. A váratlanság fogalmának a tervezet szerinti bevezetése egyébként szakmailag sem indokolt, hiszen kisebb fegyveres csoportok betörése esetén — ami vélhetően fegyveres határsértésnek minősülni. — a határőrségnek ma is fel kell lépnie. Ugyanakkor az olyan váratlan szárazföldi csapás, amelynek elhárításához kétdandámvi erőre van szükség, csaknem kizárható; az ilyen mértékű fenyegetettség a diplomácia síkján is érzékelhető, s például az idegen fegyveres erők átcsoportosítását — amelynek a támadást szükségszerűen meg kell előznie —- a katonai felderítésnek jeleznie kell. Ha pedig ezt nem képes megtenni, alkalmatlan feladata ellátására. Keleti azt is kizártnak tartja, hogy efféle támadás Szerbia felől következzék be meglepetésszerűen, bár a csapatok a laktanyákon kívül mozognak. A határ átlépésére ugyanis fel kell készülniük, s ezt a tevékenységet észlelni lehet. Más a helyzet légitámadás esetén, hiszen a nagy sebességű repülőgépek valóban érkezhetnek meglepetésszerűen. Ám az, hogy a honvédség ellenséges légijárművel szemben fellépjen, nem alkotmányossági kérdés. Ámi pedig egy esetleges rakétatámadást illeti, hadműveleti eszközöket még néhány óra alatt sem lehet bevetni, ráadásul ezek felvonulását a műholdas felderítésnek észlelnie kell, s a NATO ilyen mozgást tapasztalva nyilván átadná információit. Keleti ezzel kapcsolatban további aggályt is megfogalmazott: a javaslat a kormányt két dandár bevetésére hatalmazná fel, miközben a létszámról nem beszél. így a honvédség, a tárca, illetve a kormány szabadon meghatározhatja, hogy éppen hány főből áll egy dandár, vagyis milyen erőt von ki a parlamenti kontroll alól. Ugyanakkor szakmai körökben evidencia, hogy egy dandárt önállóan nem lehet alkalmazni hiszen azt adott esetben meg kell erősíteni például tüzérséggel, repülőkkel, s persze szükség van más kiszolgálócsapatokra is. így a kormány — saját hatáskörében — rövid időn belül akár néhány tízezer embert mozgósíthatna. Rendkívül vitatható az is, hogy ezek az erők olyan területre vonulnának fel, ahol tulajdonképpen béke van. A csapatok tevékenysége viszont azt jelentené, hogy számos alapvető állampolgári jogot korlátozni kell. s ezek közül a legkevésbé lényeges, hogy letapossák a vetést, így az elfogadható megoldás kizárólag a minősített helyzet kihirdetése. Ez a hatályos alkotmány szerint sem szenvedne késedelmet, hiszen — ha a parlament nem ülésezik — az Országgyűlés akadályoztatásának tényét, illetve a rendkívüli vagy szükségállapot kihirdetésének indokoltságát a parlament elnöke, a kormányfő és az Alkotmánybíróság elnöke együttesen állapíthatja meg, s ezt követően a fegyveres erők főparancsnoka cselekedhet. Ez jószerivel semmiféle időveszteséget nem jelent. De Keleti szerint a honvédség parancsnoka — veszélyt észlelve — a fegyveres erők alkalmazására irányuló előzetes intézkedéseket egyébként is azonnal megteheti, s mire a csapatok bevethetők, megszülethet az alkalmazásról szóló döntés, illetve kihirdethetik a szükségállapotot. A jugoszláv válság kitörésekor egyébként a hadsereg bizonyos alakulatait átcsoportosították a déli határszakaszra, ami azt bizonyítja: adott esetben ma is van lehetőség az intézkedésre. A tervezet a honvédelmi miniszternek elfogadhatatlan hatáskört biztosítana: a tárca vezetője a honvédség parancsnokának, illetve vezérkari főnökének utasítást adhatna. Igaz. a javaslat hozzáteszi: nem sértve törvényben foglalt hatáskörét. Ám az előterjesztés a parancsnokrak. szinte semmilyen jogkön nem biztosít. (Ez a kérdés a kormány szerint a parlamenti szavazáskor nem is igényel minősített többséget.) E megoldás veszélye, hogy a miniszter politikai
