Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-21 / 8501. szám
Jón Lituch 51 éi'es hivatásos diplomata, államtitkár a szlovák külügyminisztériumban. A pozsonyi diplomácia második embere a magyar-szlovák kapcsolatok legidőszerűbb kérdéseiről nyilatkozott a Népszabadság pozsonyi tudósitójának. (Az interjú még a Brüsszelben megtartott vizmegosztási tárgyalások előtt készült).- A Duna vfzrlosztási kérdéseivel foglalkozó legutóbbi szakértői tárgyalás eredménytelenül ért véget Pozsonyban. A szlovák fél mivel kívánja az ügyet elöremozditani?- A következő lépés csakis a tárgyalások folytatása lehet. Nézeteink ugyan még igencsak eltérőek a vízelosztást illetően, de mindkét oldal érdeke meglelni a továbbhaladás útját. Ellenőrző méréseink szerint a helyzet a térségben tavaly október-november óta lényegesen javult. Itt a főid alatti vizek mennyiségére és minőségére goridolok.- De az önrélú tárgyalás csak a holtpont kitolását eredményezné...- Én nem nevezném a kialakult helyzetet holtpontnak. A mi álláspontunk szerint nem a régi mederbe visszajutó víz mennyisége, hanem annak szintje a meghatározó. Ezért szorgalmazzuk a vizszint megemelését. A , mellékágak kiszabadításával I megnyílna a viz útja az ágrendszer felé, eljutna a szikkadt réte, gekig is. A kiszáradás nem a 1 gabeikovói gát felépítésének következménye.- A szakértői tárgyalásokat közvetlenül megelőzte n két parlament ad hoc bizottságainak találkozója, a magyar és a szlovák partszakasz közös bejárása. Itt hangzott el. hogy a szlovák fél - az EK ajánlásaival összhangban - egv éven át engedje vissza a régi mederbe a Duna vizének kétharmadát, s ha ez a magyar oldalon nem hozná meg a kívánt eredményt, akkor még mindig fel lehetne építeni n fenékgálat. Mi erről az önök véleménye? Túlpolitizált kisebbségi kérdés? Interjú a szlovák külügyi államtitkárral- A múlt év vége előtt a víz száz százaléka jutott a régi mederbe, mégsem volt elegendő. Ha most akár 75 százalékot adnánk vissza, az sem javítana a helyzeten, viszont más súlyos károkat okozna. Ezért állunk készen az említett műszaki feladat kivitelezésére, a vizszint megemelésére a régi mederben, s nem kívánunk arra várni, mi lesz egy vagy két év múlva.- Mint ön is tudjR, n kétharma' dós vizvisszoadássaí az EK szakértői is egyetértettek, sőt, ők javasolták januárban. A szlovák tárgyalásvezető, Miroslav l.itka mérnök szerint viszont a helyzet azóta megváltozott. Mennyiben?- Erről LiSka urat kellene megkérdeznie, ő a kérdés szakértője. Mindenesetre van a dolognak egy eddig nem említett oldala is, éspedig a csatornában lévő víz mennyisége. Ha ez kevés, akkor a folyása igencsak lelassul, ami kihat a minőségére, s igy károsítja a föld alatti vizeket is. Bizonyos minőségi mutatók megtartásához megfelelő áramlási sebesség szükséges. Ám ha a csatornába csak a vízhozam egyharmada jutna, annak éppen a környezetre gyakorolt következményei lennének gyászosak. Ezért a szlovák szakemberek számára ez a verzió elfogadhatatlan.- Kapcsolataink másik érzékeny pontja a nemzetiségi helyzet. Ezért talán érthető az a feltűnés, amelyet Meíiar kormányfő kijelentése keltett, midőn llukaresthen jónak látta méltatni n romániai kisrhbségi jogokat. Nem csekély visszhangot váltott ki Kováé elnök Kijevhen elhangzott javaslata sem. amellyel a Magyarországgal szomszédos államok e témakörben leendő lépéseinek összehangolását szorgalmazta. Voltaképpen mit akar elérni ezen a területen a szlovák külpolitika?- Véleményem szerint e kérdést - a nemzetiségeket és a velük való bánásmódot - túlpolitizálták. Nyilvánvaló, hogy legyen szó magyarokról, ukránokról, lengyelekről, másokról, ha itt élnek, akkor ugyanazon jogok kell hogy megillessék őket, mint bármelyik szlovák állampolgárt. Persze, a kisebbségek nyelvükben, kulturális hagyományaikban különböznek is a többiektől, fgy ezen a területen több jog jár nekik, mint általában az ország lakóinak. Ön ismeri az Európa Tanácsba történt felvételünk körülményeit, amelynek során a magyar kisebbség kérdését túlpolitizálták és túlfütötték. Szlovákia vállalta bizonyos feltételek megteremtését, az ET ide vonatkozó ajánlásainak végrehajtását. A kereszt- és vezetéknevek törvényét már elfogadtuk. De új megoldásokon is dolgozunk, éspedig a Középeurópai Kezdeményezésen belül a nemzeti kisebbségek vonatkozásában. Szó van egy közös dokumentum elfogadásáról, ennek tervezetét az olaszok készítették el, és szerintem Budapesten a KeK-csúcson - ha nem is részleteiben, de általában - szóba kerül. Később, ez év folyamán a tagállamok képviselői még a.okosabban megvitathatják Ezzel rokonit az a javaslat is, amelyet elnökünk Kijevhen terjesztett elő, s azon országok találkozóját indítványozta, amelyben magyar kisebbség él - de Magyarország részvételével! Ez először tevesen jeleni meg a sajtóban. Az ilyen külön szervezett találkozóra azért lenne szükség, mert nem egy érintett állam - például Románia, Ukrajna - nem tagja a Közép-európai Kezdeményezésnek (bár bizonyos konkrét kérdések megoldásában részt vesznek).- Krnvcsnk elnök miért utnsllntta ezt vissza?- Az ukrán államfő nem utasította vissza a javaslatot, azt hangsúlyozta, ha a tervet külügyminiszteri szinten kidolgozzák, tanulmányozni fogja.- Visszatérve Szlovákia F.T-felvételére: a névhasználati törvény valóhnn megszületett és jó visszhangot keltett. (Interjúnk után mégis megtorpedózták. - A tud. megjegyzése.) De mi a helyzet a kétnyelvű táblákra vonatkozó ajánlással?- Nem ismerem pontosan, milyen szintre jutottak az előkészületek, de tudom, hogy dolgoznak rajtuk. Ez elsősorban a közlekedési minisztérium feladata. Ami a helységneveket illeti, ha azok a szlovák nevek megfelelői, nem jelenthetnek problémát. Ha azonban bizonyos magyar nevekhez kellemetlen történelmi emlékek társulnak, akkor ezt a szempontot sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Gondot okozhat az is, ha az idők folyamán egy helység neve több ízben megváltozott. Végső soron azonban ezt is megoldjuk, hiszen mint ET- tagországnak kötelezettségeink vannak, s ezeket be kell tartanunk.- Hasonlóan komplikált a ReneS- drkrétumok kollektív bűnösségre vonatkozó tételének korrigálásn is?- Az említett dekrétumok a háború utáni helyzet és az akkori rendezés részét képezik. Ezt szem elölt kell tartanunk. Teljes visszavonásuk a háború utáni történelem megváltoztatását jelentené. Másrészről az általános bűn és bizonyos szükségtelen büntetések kérdését át lehet tekinteni, egyéni esetekben orvosolni. Ügy vélem, ez a járható út. Mint tudja, Szlovákiában a magyar lakosságot ez másként érintette, mint a csehországi németséget, őket - mármint a magyarokat - nem telepítették ki kollektiven.- Végül kapcsolataink alakulásáról kérem a véleményét. Egyúttnl megkérdezem: vnn-e már jelöltjük n budapesti szlovák nagykövet posztjára?- Mint diplomata, természetesen nem jelenthetem ki, hogy kapcsolataink rosszak lesznek. Sajnos azt sem mondhatom, hogy viszonyunk kitűnő vagy problémamentes alakulása várható. De az az érdekünk, hogy Magyarországgal normális, jószomszédi kapcsolataink legyenek. Diplomáciánk amit tud, megtesz ennek elérésére. Ennek a tevékenységnek része a külképviseletünkben folyó munka is. Sajnos, még valóban nincs Budapestre kinevezett nagykövetünk, de hozzálehetem, hogy ugyanígy nincs misszióvezetönk Washingtonban, Bonnban, Varsóban... Tehát kérem, hogy ne lásson összefüggést a budapesti nagyköveti poszt jelenlegi betöltetlensége és bizonyos meglévő nézetkülönbségek, irritációs tényezők között. Igyekszünk megfelelő embert találni, aki jó színvonalon ápolná kapcsolatainkat. .Jelenleg is harom-négy jelölt szerepel a listán, de nyilván megérti, hogy neveket nem mondhatok Farkas József György Népszabadság, 1993.7.15
