Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-21 / 8501. szám

Magyar Hírlap, 1993.7.14

Prágából jövet kedden érkezett Budapestre Alain Juppé, az új francia konzervatív-liberális kormány külügyminisztere. Hivatalba lépése után a Quai d'Orsay új gazdájának Varsót leszámítva ez az első közép-európai útja, így bizonyos mértékben elégtételt is ad Roland Dumas-nak, szocialista elődjének a tapintatlanságáért. Dumas, mielőtt posztját elhagyta, Bukarestet és Pozsonyt kereste föl mintegy föltűnően hangoztatva térségbeli prioritásait, mellőzve éppen Csehországot és Magyarországot. Juppé föltehetően ezt korrigálja. Érthető tehát, hogy a budapesti kormány jelképesen is nagy jelentőséget tulajdonít vendégének.

A Duna-parti tárgyalások tartalmilag is fontos eleme az első kézből tájékozódás alkalma. Edouard Balladur, az új párizsi koalíció kormányfője ugyanis, nyomban áprilisi beiktatásakor mind a nemzetgyűlésben, mind a szenátusban ismertette a róla elnevezett ten et, amely mindenekelőtt Közép-Európa politikai és biztonsági stabilitását érinti. Az

áprilisban elhangzottak csupán vázlatosaknak voltak tekinthetők; a részleteket Balladur néhány hete, az Európai Közösség koppenhágai csúcsértekezletén fejtette ki. így Prága után Budapest lesz a harmadik főváros, ahol Juppé alaposabb ismertetőt adhat.

Erre annál is inkább szükség van, mert a Balladur-terv még ma is viszonylagosan vázlatos. Konkrét tartalma mindössze annyi, hogy a üzenkét tagú EK és a közép-európai államok részvételével, valamint az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova és a három balti köztársaság közreműködésével, alapos előkészítés után 1994 végén vagy 1995 elején csúcstalálkozót kell tartani, amelyen elfogadnák az új európai stabilitási és biztonsági szerződést. Látszatra tehát kiegészítője volna a nagy európai biztonsági rendszernek, továbbfejlesztője a helsinki záróokmánynak és az 1990-ben Párizsban elfogadott chartának. Éppen ezért sokan nem értik, miért is volna rá szükség.

A terv indokolása azonban valamivel több támpontot nyújt. Balladur! az nyugtalanítja, hogy a jugoszláviai válságban mind az Egyesült Államok, mind az Európai Közösség — legalábbis eddig — tehetetlennek bizonyult a vérontás megakadályozásában. Ezért elővigyázatossági intézkedéseket kívánna hozni, nehogy a Közép- Európában jelen lévő kisebbségi és határfeszültségek netán új Jugoszláviához vagy Jugoszláviákhoz vezessenek. Ennek az volna a módszere, hogy az Európai Közösség tagállamai baráti segítségként megpróbálnának közvetíteni ott, ahol a kétoldalú tárgyalások indulati elemek miatt csekély eredményekre vezettek; például Magyarország és Románia, vagy Magyarország és Szlovákia vitájában, de más hasonló közép-európai problémákban is, mint Bulgáriának és Görögországnak a macedón kérdés megoldatlansága miatti ellentéteiben.

A hivatalos Balladur-terv nem tesz róla említést, viszont a Quai d’Orsay-n magyarázóan hozzáfűzik: az elképzelést nagymértékben az erdélyi kérdés feszültsége ihlette. Látják, hogy Budapest és Bukarest párbeszéde minden közeli eredmény reménye nélkül elhúzódik. nagyobb vagy kisebb értelmezési viták (a határok ügye a kétoldalú államszerződésben) miau egy helyben vesztegel. Azt remélik például, hogy az Európai Közösség segítheti Magyarországot annak elérésében, hogy Románia állaljon kötelezettségeket az erdélyi feszültség „hatástalanítására", a magyar kisebbség jogainak a garantálására.

Érthető tehát, hogy a magyar kormányi a Balladur-terv húsbavágóan érdekli, csak éppen nem ismer konkrét részleteket, miképpen maga az Európai Közösség sem. Három alapvetően lényeges elem vár tisztázásra. A terv igencsak elnagyoltan említést tesz arról, hogy elképzelhetők „apróbb határmódosítások”, de sietve hozzáteszi, csupán az országok belső határainak az ügyében. Egyébként a Helsinkiben és Párizsban rögzített sarkallalos alapelv, az államhatárok érinthetetlensége szigorúan érvényben marad. Nem világos egyáltalán, hogy Párizs mit ért a „belső határok” fogalma alatt, és miként képzeli el esetleges módosításukat.

Egyáltalán nem mellékes kérdés ez, de van nála fontosabb is. Nevezetesen Közép-Európa országainak teljes jogú csatlakozása az Európai Közösséghez. Az EK már eddig is feltételnek tekintette, hogy az újonnan jelentkezőknek maradéktalanul el kell fogadniuk a maastrichti szerződést, jóllehet annak sorsa a mai napig is bitonytalan. Nemcsak azért, mert a

Tizenkettek közül még nem mindenki ratifikálta, hanem rebesgetik esetleges fölülvizsgálatát is. Ez azonban nem Közép>-Európára tartozik. Az ellenben igen, hogy Maastrichtnak az egyik nagyon lényeges részlete a Közösség közös kül- és védelmi politikájának kidolgozása, alkalmazása. Nos. a már eddig ismert információkból és a hozzájuk fűzött kommentárokból csaknem félreérthetetlenül kiderül, hogy éppen ez volt az, ami Balladur! tervének a kidolgozásakor vezette. Az új francia kormányfő szemmel láthatóan tart attól, hogy a közép-európai ■határproblémák, valamint a kisebbségi feszültségek „befurakodhatnak" az Európai Közösségbe abban az esetben, ha a térség országai teljes jogú tagsághoz jutnak. Ekkor — véli Balladur — vagy egyáltalán megakadályozhatják a Maastrichtban elhatározott közös kül- és védelmi politika kidolgozását, vagy fékezhetik az alkalmazását.

Amit Alain Juppétól Budapest joggal vár. ha nem is magyarázat, de legalább alaposabb tájékoztatás, az az, hogy miként lehet ezt a helyzetet értelmezni. Mert két magyarázat is lehetséges. A jobb változat szerint Balladur terve mintegy jóindulatú támogatás, Párizs és az Európai Közösség így segít minél hamarabb elhárítani ezt az akadály!, és ezzel közelebb hozni azt a napot, amidőn Közép-Európa államai — jelesen , Magyarország. Csehország. Len- I gyelország és Szlovákia, később a többiek is — a Közösség teljes jogú tagjaivá válhatnak.

A másik változat ennél jóval kedvezőtlenebb. Nevezetesen arról lehet szó, hogy Balladur és a Közösség mintegy nyűgnek érzi a határvitáktól és kisebbségi feszültségektől terhelt Közép-Európát, erősen tart attól, hogy az országok teljes jogú tagságuk esetén „robbanóanyagot” visznek be a Közösségbe, ezért a Balladurterv alkalmazása újabb, a felvételt késleltető tényező lehet. Mintegy rokona, édestestvére Mitterrand elnök korábban körvonalazott, de még ugyancsak részleteiben nem kidolgozott európai konföderáció javaslatának, amely előszobába tuszkolná az EK tagjelöltjeit, a közeli fölvétel reménye nélkül, örökös várakozásra kárhoztatná őket. Ezt a gyanút megalapozni látszik, hogy a kormányfő kezde-Ez a bonyolult szerteágazó rendszer teszi indokolttá, hogy Alain Juppé budapesti villámlátogatása idején a magyar kormány- •

zati tényezők alaposabb tájékoz- {

tatást kérjenek a francia külügyminisztertől a Balladur-terv részletei felől.

ményezésc azonnal megnyert® az Elyséc-palota teljes támogatását; a vázlatos előterjesztés után az államfői hivatal, a Matignon-palota, a francia miniszterelnökség és a Quai d’Orsay együttesen finomít otta és tette kissé konkrétabbá a Balladur-lcrvct.

Balladur-terv az európai stabilitásra

Erdély volt az ihletője