Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-21 / 8501. szám

Magyar Nemzet, 1993.7.14 06- Teljesen egyértelmű a változás. Munkatársaimmal készítettünk egy alapos és átfogó elemzést a közép­európai országok franciaországi ké­péről és kapcsolatrendszerérői. Azt állapíthattuk meg. hogy míg a nyolc­vanas évek végéig nagyjából az ötö­dik helyen álltunk - Románia, Len­gyelország, Csehszlovákia és Jugo­szlávia mögött addig mára ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Általános francia vélekedés szerint a visegrádiak elhúztak a többiektől. S nem lehet eleget ismételni, hogy a volt KGST-államokba irányuló fran­cia beruházások ötven százaléka Magyarországra érkezik, ami szá­munkra rendkívül pozitív fejlemény. Az utóbbi hetek azt mutatják, hogy ez az irányzat folytatódik, azzal a ki­egészítéssel, hogy Csehország mind­inkább fölzárkózik Magyarország mögé. Gazdasági körökben pillanat­nyilag ez a két állam élvez elsőbbsé­get, s ez bizonyos mértékig tükröző­dik a diplomáciában is: Juppé kül­ügyminiszter a térségben először Prágát és Budapestet kereste föl.'- Mérlegre tehetők-e a gazdasá­gi és kulturális kapcsolatok: miköz­ben a francia érdeklődés nyomán a gazdasági együttműködésben egy­fajta fejlődés észlelhető, a kulturális szférában mintha nem lenne moz­dulás.- Úgy gondolom, hogy kulturá­lis téren egyfajta szinten tartás fi­gyelhető meg, ami talán természe­tes, hiszen ebben a szférában talán már a hatvanas évek eleje óta igen jó kapcsolatok alakultak ki. A gaz­daságot érdekes mozgás jellemzi: a nagy beruházások közül, amelyeket a francia kormány 1990 óta támoga­tott vagy támogatni próbált, eddig még egy sem valósult meg. Most a legjelentősebb talán a Hegyesha­­lom-Győr autópálya, amely nagy francia részvétellel épülhetne meg, s jó esély mutatkozik a Budapest- Kelebia vasútvonal rekonstrukció­jára, ha a tárgyalások megfelelően haladnak, különösen pénzügyi szempontból.- Van-e annak nyoma a diplomá­ciában, hogy az említett nagy tervek végrehajtása valamiképpen késleke­dik? Vagy éppen létre sem jön, amint például a közelmúltban kiderült, hogy nem a Maira cég kapja meg a negyedik budapesti metróvonal épí­tését.- Van ennek diplomáciai kisu­gárzása, mert minden állam, így Franciaország is tudja és észleli, hogy egy-egy ilyen terv megvalósu­lása voltaképpen többet jelent, mint maga a nagyberuházás. De a lényeg mégis a gazdasági szférában dől el, s azt hiszem, általános irányzatról nem beszélhetünk, mert mindig konkrét körülmények határozzák meg a.dön- - lést. Itt sokan eléggé tragikusan fog­ták föl a Matra cég kiesését a ver­senyből, de hát máshonnan nézve, ez, mégsem olyan meglepő, hiszen Pá­rizs városa nem volt hajlandó Matra­­szerelvényeket rendelni, miközben Toulouse-ban már fölavatták a Mat­­ra-metrót. Mindamellett az a véle­ményem, hogy az országról kialakí­tott kép szempontjából szükség van egy-egy ilyen terv megvalósítására, ezért tartanám fontosnak a meg­egyezést a Budapest-Kelebia vasút­vonal rekonstrukciójáról. Ennek po­litikai mellékzöngéi is vannak, hi­szen összefügg a jugoszláv válság állapotával, illetve a megoldás táv­lataival. A kapcsolatok jelentősége- Végül egy olyan kérdés, amely az ön személyén keresztül kapcsoló­dik a magyar-francia viszonylatok fejlődéséhez. Nem egészen három év­vel ezelőtt egyik nyilatkozatát többen úgy értelmezték, hogy kétségbe vonja a diplomácia „szakma" jellegét. Ho­gyan látja ezt csaknem három év múltán, annak fényében, amiként a magvar-francia kapcsolatok alakul­tak?- Úgy gondolom, hogy bizonyos mértékig félreértették vagy félrema­gyarázták szavaimat. Éppen a francia diplomácia példája mutatja, hogy sokan érkeztek máshonnan külügyi szolgálatba: a múlt században pél­dául Chateaubriand, Benjamin Constant. Lamartine, a nagy roman­tikus költő, századunkban pedig két olyan alkotó, mint Paul Claudel és Saint-John Perse is vállalt külügyi megbízatást. A pályán tehát nem ki­zárólag azok tudnak mozogni, akik­nek diplomáciai alapképzettségük van, ilyen iskolákat végeztek. Ter­mészetesen szükség van az alapvető szakmai tudás elsajátítására, de to­vábbra is fenntartom, hogy a szűkeb­ben vett diplomáciai terület ismere­tén túl óriási előnyt jelent, ha az em­ber a társadalom más szféráiban is is­merős, másfajta kapcsolatrendszerrel is rendelkezik. Párizsban a szeren­­-csés vélfjlf^&y. hozta, hogy a cseh és a lengyel nágykövet is hozzám hasonló indíttatású, és a témáról löbbszötnbfcszélvtéít. a véleményünk ebben teljesen egybevág. Úgy gon­dolom, hogy sikerült is elég komoly­­eredményeket elérnünk az utóbbi csaknem három esztendőben. (m. j.)

Next

/
Thumbnails
Contents