Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-05 / 8491. szám

Új Magyarország, 1993.6.28 Vu IVlagyarország érzi . a világméretű recessziót Antall József nyilatkozata a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak Antal) József kormányfő németországi látogatása során interjút adott a Frank­furter Allgemeine Zeitungnak. Alap szombati számában jelent meg Georg Paul Hefty beszélgetése, amelynek szerkesztett változatát közöljük. • A-magyar miniszterelnök - írja G. P. Hetty - optimizmusa akkor sugárzik a legerősebben, ha egyúttal pesszimista jövőképet is feltár. Bonnban előadta külpolitikai céljait, amelyekkel sem a szövetségi kancellárt, sem a szövetségi külügyminisztert nem lepte meg: Aln­­gyarorsziig az I urófvi Közösség csa blATO tagja kinin lenni. Az Európai Közösség az évtized második felében belépési tárgyalá­sokat kezd Budapesttel, míg a NATO- tagság, amint azt Kohl egeik megjegyzé­se sejtetni engedi, a messzi távolba tűnik. Antall a beszélgetés során elöljáróban megértést tanúsít: „A mi feladatunk az, hogy ismertessük biztonsági igényein­ket Barátaink annyira tesznek eleget ezeknek, amennyire tudnak. Mi ezt szí­vesen elfogadjuk" Ezek szerint Ma­gyarország szövetségi hovatartozásá­ban ebben az évezredben nem lesz vál­tozás? Antall nem bocsátkozik bizo­nyosságot jelentő válaszba. Ezt 1993- ban nehéz megjósolni. Négy évvel ez­előtt is kevesen látták előre a mostani helyzetet. .Intellektuálisan különösen bátor ember­nek kell lennie annak, aki ma meg meri mon­dani, hogy mi lesz az évtized végén." Van egy jó és van egy rossz forgatókönyv. A jó forgatókönyv értelmében Magyaror­szág a visegrádi csoport más államaival együtt az Európai Közösség teljes jogú tagjává válik, s addig a NA7O is rátalál új szerepére. (Antall) kormánya, a ma­gyar parlamentben helyet foglaló ösz­­szes felelős párt euroatlanti beállítottsá­gú, a NATO-hoz való organikus kötő­dést (útjait-módozatait) kutatják. Ah­hoz a NATO-hoz igyekeznek szervesen kötődni, amely éppenséggel stabilitási tényező lesz a térségben. Rossz esetben összeomlanak a reformok az egykori Szovjetunió területén és Ke­­let-Közép-Európában, „a Baltikumtól a Fekete-tengerig”. „Ez Nyugat-Európa számára is fenyegető volna" - mondja Antall. A vasfüggöny nélkül a Nyugat sokkal nehezebben tudna védekezni, mint a katonai szembenállás korában. A Nyugatot nem csupán a migrációs áramlások destabilizálhatnák, de akár katonai szempontból is érné ilyen ve­szély. A magyar kormányfő indokoltnak látja a sötét képet. „Amennyiben a világ demokratikus kormányai eltűrik egy agresszor akcióit, ha lenyelik az ag­ressziók nyomán előállott befejezett té­nyeket, amennyiben megbocsátanak az agresszornak, nem lesz megállás. A hu­szadik század egész tapasztalati kincsét semmivé tesszük, az összes tapasztala­tot, amelyre, kezdv e a bolsevizmustö! egészen a hitlerizmusig, szert tettünk, amennyiben ismét defetista, alkalmaz­kodó politikát folytatunk akár a külpo­litikában, akár a demokrácia kérdésé­ben, a belpolitikában vagy a piacgazda­ság ügyeiben, mivelhogy feltámad a protekcionizmus." Milyen anyagi támogatásra lenne szüksége az exponált helyzetű Magyar­­országnak arra az esetre, ha nem ágyaz­nák bele a NATO-ba? Antall száját nem nagyon akarja elhagyni a .hatalmas"szó. Magyarországnak szüksége van pénz­re, hogy gazdaságát talpra állítsa, hogy megjelenjen a világpiacon. „Ám techni­kai segítségre is, katonai felszerelések­re" - természetesen a meglévő szerző­dések keretein belül. „Magyarország­nak segítségre van szüksége, amennyi­ben fel kell tartóztatni a migrációs moz­gásokat, a kábítószertranzitot. Megíté1

Next

/
Thumbnails
Contents