Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-05 / 8491. szám
Új Magyarország, 1993.6.28 04 lésem szerint ez Németország és az egész Nyugat érdekében állna." A budapesti kormány ebben a témában az elmúlt napokban ismét részletes kívánságlistával állt elő, miközben méltatta azt az átfogó segítséget, amelyet a német központi szen ek és a tartományok rendőrségének nyújtanak. A Magyarország iránti nyugati segítókészség szempontjából fontos, hogy az ország milyen képet nyújt magáról. Miként lehet annak a kavarodásnak a hatását ellensúlyozni, amely Antall egykori helyettesének, Csurkának a nevéhez kötődik? Csurka antiszemita kijelentései révén vált beszéd tárgyává, és pártját, a kormányzó MDF-et, az elnököt, Antalit is beleértve olyannyira zavarba hozta, hogy végül is kizárták. A kormányfő, egyben pártelnök tagadja, hogy mindennek következtében Magyarország tekintélye gyengült volna. „Egyenesen komikusnak hat, hogy' a pamfletszerzó, önjelölt néptribun Csurkit egy sorban említik a világ történéseivel, a nvugati államokban is, azokkal a történésekkel, amelyekben idegenellenességrő! és kisebbségek erőszakos cselekedeteiről vagy kisebbségek ellen irányuló erőszakról van szó. Nálunk ezzel összevethető nem fordult elő, s ha egyáltalán előfordult, a nagyságrend olyan volt, hogy ha az másutt fordul elő, tudomást sem vesznek róla." Magyarországon a süvöltő szavakat ritkán követik tettek. Csurkát - mondja Antall - Nyugaton túlértékelték, ez aztán őt hazájában is felértékelte. Csurka sok mindent visszavont, mindenekelőtt antiszemita kijelentéseit. A legkárosabb azonban az volt, hogy az átmenet nehézségeit demagóg módon használta fel. „A piacgazdasággal egyenesen államszocialista tanokat szegezett szembe. Csurkát olyan politikusként kell látni, akinek a nézetei egyrészt ' szélsőjobboldaliak, másrészt viszont sa' ját pártjával, a kormánnyal és a koalícióval szemben olyan követeléseket tá'tnasZtott, amelvék bizonyos kommunista törekvésekből következnek." A fordulni problémáit, amelvek Magyarországon hasonlóak a keletnémet szövetségi tartományok problémáihoz, maga a kormány ismerte fel. Ugyanúgy, ahogy az egység sem gyakorol már benyomást németek millióira, sok tnagx/ar sem elégszik meg azzal, hogy kivonták a szovjet csapatokat. Ezzel szemben a társadalmi elégedetlenség tesz szert jelentőségre. Az ellenzék mindezt kihasználhatja, még ha rögtön be is kell vallania: jobban ö sem csinálná. Csurka és a többiek sem, akik a koalíción belül a kormányt bírálják, s frázisaikat nemzeti és szociális hozzávalókból készült cukormázzal v onják be. Nincs tehát javítani való? „Ezt nem mondtam" - feleli Antall. - Sok mindent határozottabban kellene elórevinni, például a privatizálást, egyúttal erősíteni kellene a privatizálást kísérő korrupció elleni harcot. Magyarország a világméretű recessziót éppúgy érzi, mint az összes többi állam, a budapesti kormány, ugyanúgy, mint a párizsi és a londoni, jobbat várt 1990-ben, amikor magasabb életszínvonalat helyezett kilátásba. Mégis, ez a kormány az egyetlen a térségben, amely három év óta hivatalban van, s kilenc hónappal a következő parlamenti választások előtt sem hajlandó az engedmények gazdaságpolitikáját folytatni, mert az átmeneti fellobbanással járna ugyan, de katasztrofális következményeket érlelne. Ehelyett megegyezésre törekednek a Nemzetközi Valutaalappal, harmóniára a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. Leküzdötte-e Magyarország a diktatúra szenvedéseit, vagy a múlt bűnei ismét szerepet fognak játszani a választási harcban? Antall kiemeli: nem került le a napirendről az a gondolat, hogy az áldozatoknak igazságot szolgáltassanak. „Nem boszorkánvüldözésról van szó, hanem a vétkesek megbüntetését vagy legalábbis megnevezését szolgáló lehetőségek kereséséről. Ám nem akarunk olyan politikát, amelv Magyarországon, bármilyen formában is, akárcsak pszichikai destabilizálást jelentene." A Magyar Demokrata Fórum elnöke bízik abban, hogy pártja'1990-hez képest lényegesen áttekinthetőbb helyzetben - „a szélek most már világosan kirajzolódtak" - „a legerősebbként kerül ki a választásokból és megfelelő koalíciós partnereket fog találni". Amennyiben Antall első kormányának megalakítása után azt remélte volna, hogy a következő alkalommal koalíció nélkül is meglesz, az elmúlt három év jobb belátásra bírta.
