Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-05 / 8491. szám

Új Magyarország, 1993.6.28 04 lésem szerint ez Németország és az egész Nyugat érdekében állna." A bu­dapesti kormány ebben a témában az el­múlt napokban ismét részletes kíván­ságlistával állt elő, miközben méltatta azt az átfogó segítséget, amelyet a né­met központi szen ek és a tartományok rendőrségének nyújtanak. A Magyarország iránti nyugati segí­­tókészség szempontjából fontos, hogy az ország milyen képet nyújt magáról. Miként lehet annak a kavarodásnak a hatását ellensúlyozni, amely Antall egykori helyettesének, Csurkának a ne­véhez kötődik? Csurka antiszemita ki­jelentései révén vált beszéd tárgyává, és pártját, a kormányzó MDF-et, az el­nököt, Antalit is beleértve olyannyira zavarba hozta, hogy végül is kizárták. A kormányfő, egyben pártelnök tagad­ja, hogy mindennek következtében Magyarország tekintélye gyengült vol­na. „Egyenesen komikusnak hat, hogy' a pamfletszerzó, önjelölt néptribun Csurkit egy sorban említik a világ tör­ténéseivel, a nvugati államokban is, azokkal a történésekkel, amelyekben idegenellenességrő! és kisebbségek erő­szakos cselekedeteiről vagy kisebbsé­gek ellen irányuló erőszakról van szó. Nálunk ezzel összevethető nem fordult elő, s ha egyáltalán előfordult, a nagy­ságrend olyan volt, hogy ha az másutt fordul elő, tudomást sem vesznek róla." Magyarországon a süvöltő szavakat rit­kán követik tettek. Csurkát - mondja Antall - Nyugaton túlértékelték, ez az­tán őt hazájában is felértékelte. Csurka sok mindent visszavont, mindeneke­lőtt antiszemita kijelentéseit. A legkáro­sabb azonban az volt, hogy az átmenet nehézségeit demagóg módon használ­ta fel. „A piacgazdasággal egyenesen államszocialista tanokat szegezett szembe. Csurkát olyan politikusként kell látni, akinek a nézetei egyrészt ' szélsőjobboldaliak, másrészt viszont sa­­' ját pártjával, a kormánnyal és a koalíci­óval szemben olyan követeléseket tá­­'tnasZtott, amelvék bizonyos kommu­nista törekvésekből következnek." A fordulni problémáit, amelvek Ma­gyarországon hasonlóak a keletnémet szövetségi tartományok problémáihoz, maga a kormány ismerte fel. Ugyan­úgy, ahogy az egység sem gyakorol már benyomást németek millióira, sok tnagx/ar sem elégszik meg azzal, hogy ki­vonták a szovjet csapatokat. Ezzel szemben a társadalmi elégedetlenség tesz szert jelentőségre. Az ellenzék mindezt kihasználhatja, még ha rögtön be is kell vallania: jobban ö sem csinálná. Csurka és a többiek sem, akik a koalíción belül a kormányt bírálják, s frázisaikat nem­zeti és szociális hozzávalókból készült cukormázzal v onják be. Nincs tehát ja­vítani való? „Ezt nem mondtam" - feleli Antall. - Sok mindent határozottabban kellene elórevinni, például a privatizá­lást, egyúttal erősíteni kellene a privati­zálást kísérő korrupció elleni harcot. Magyarország a világméretű recesszi­ót éppúgy érzi, mint az összes többi ál­lam, a budapesti kormány, ugyanúgy, mint a párizsi és a londoni, jobbat várt 1990-ben, amikor magasabb életszínvo­nalat helyezett kilátásba. Mégis, ez a kormány az egyetlen a térségben, amely három év óta hivatalban van, s kilenc hónappal a következő parlamen­ti választások előtt sem hajlandó az en­gedmények gazdaságpolitikáját foly­tatni, mert az átmeneti fellobbanással járna ugyan, de katasztrofális követ­kezményeket érlelne. Ehelyett meg­egyezésre törekednek a Nemzetközi Valutaalappal, harmóniára a nemzet­közi pénzügyi szervezetekkel. Leküzdötte-e Magyarország a dikta­túra szenvedéseit, vagy a múlt bűnei is­mét szerepet fognak játszani a választá­si harcban? Antall kiemeli: nem került le a napirendről az a gondolat, hogy az ál­dozatoknak igazságot szolgáltassanak. „Nem boszorkánvüldözésról van szó, hanem a vétkesek megbüntetését vagy legalábbis megnevezését szolgáló lehe­tőségek kereséséről. Ám nem akarunk olyan politikát, amelv Magyarorszá­gon, bármilyen formában is, akárcsak pszichikai destabilizálást jelentene." A Magyar Demokrata Fórum elnöke bízik abban, hogy pártja'1990-hez képest lé­nyegesen áttekinthetőbb helyzetben - „a szélek most már világosan kirajzo­lódtak" - „a legerősebbként kerül ki a választásokból és megfelelő koalíciós partnereket fog találni". Amennyiben Antall első kormányának megalakítása után azt remélte volna, hogy a követke­ző alkalommal koalíció nélkül is meg­lesz, az elmúlt három év jobb belátásra bírta.

Next

/
Thumbnails
Contents