Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-01 / 8490. szám
Élet és Irodaion, 1993.6.28 27 . • *: most elhagyjuk az országot, turistaútlevéllel... — New Yorkban volt vezetője a színháznak?Sokaknak itthonról úgy tűnhetett, hogyha volt is. akkor Halász Péter. — Provokál... Nem volt vezető. Hivatalosan. Két lány telle a legtöbbet értünk, az életben való helytállásért, ők szereztek a pénzt, ők főztek. Ami pedig a színházcsinálást. kitalálást illeti, olykor bizonyos emberek jobb formában voltak.EzJmllámzotu, akárcsak Magyarországon. De hogy valakit kinevezzünk vezetőnek. fel sem merülhetett, azontúl, hogy egyikünk meggyőzte a másikat saját igazáról. Utálom ezt a1 helyzetet, és szeretnék végre egyensúlyt teremteni. Budapesten a lakásban mcssz.c-mcssze Brcznyik Péter volt a legeredetibb közöttünk. Róla viszont nem sok szót hallani. Odakint pedig, Buchmüller Éva érte el a legnagyobb személyes sikereket. Volt aztán olyan periódus is, amikor én találtam ki a legtöbbet. Személyes sikeremnek tekintem, hogy angolul kezdtem el írni darabokat. Aztán egyszer letolt a lányom. hogy miért írok rap-son-1 got, már lejárt az ideje... 81-el írtunk! — Melyik darabot s/crctic a legjobban? — A kirakatszínház első időszakát, amikor még mindannyian együtt voltunk, akik kimentünk. Három darabunk volt. amelyek Kclcl-Európa felé mutattak. És ezt akkor tudtuk megváltoztatni, amikor egyszer csak úgy döntöttünk, show-t csinálunk, számításba véve a közönséget. Ók most nem a barátaink, nem ugyanazt a gcttónyclvcl beszélik. Idegenek. Olyat kell mutatni nekik, aminek örülnek majd. A legjobb papeket ekkor már Brcznyik Péter találta ki. Én inkább csak összefogtam az előadásokat... — Szerénykedik? — Úgy veszem észre, nemcsak én, hanem közülünk mások is elkerültek azt. hogy utólag kiosszuk egymásnak a történelmet. Kár, hogy kívülállók nem tartották ehhez magukat. Nem szeretnem én elkezdeni. — Disznó, gyerek, tűz: Andy Warhol utolsó szerelme és a Halott úr és Szabad asszony a három legjelentősebb produkció volt. Második periódus? Már nemcsak azok vettek benne részt, akik együtt kimentek, hanem mások is. — Nem akartunk kirakatszínház maradni örökre. Annak ellenére sem — csak hogy mutassam, hogy nem vagyok szerény —. hogy világhírűek lettünk. Aztán személyes és anyagi dolgok miatt válásra került a sor. Halász Péter egy másik színházat kezdett csinálni. Engem meg régóta foglalkoztatott az, hogyan lehet összehozni a mágikus, álomittas, színházi technikával elősegített világot, és az intim, személyes szférát, zárt színházi rendszerben, nagyban. Megpróbáltam. — Sikerüli? Nálunk főként szilárd konstrukciók a színházi előadások, > agy is úgy szerkesztik meg őket a rendezők, hogy a premier napján is úgy szóljon minden, mint nz utidsn előadáson. Amiről viszont on beszél, vagy meghiúsul egyszer-kétszer. vagy soha.« Hozhatnánk példának akár a debreceni Cseho> -rendezését is. — Igaza van. Sokkal nagyobb az észlelhető minőség ingadozás az előadások között. De ez nemcsak a nagy színházzal volt így, hanem érvényes volt a lakásra, a kirakatra. A különbség csupán annyi, hogy a kirakat esetében, amikor szerintünk rém unalmas volt az egész, akkor is hallatlan izgalmat jelentett, ha elment egy autó a kirakat mögött az utcán. Beindult a néző fantáziája, és feszültség jött létre a valóság cs a kitalálás között. Azt írták rólunk. hogy a Squat a színházi tér forradalma... Nem vagyok szerény. — Azóta viszont, hogy s/etment a társulat. • mát tzinház-ba fogott. Intésményenffetl keretek knzé került. New Yorkban Is, most itt Debrecenben is, holott ahogy többször is nyilatkozta: borzadt attól. — Vágyat éreztem arra. hogy kipróbáljam a nagy színházat, viszonylag szabad időbeosztással. szabad gondolkodással. Nem lehet összevetni azokat az amerikai nagy színházakat, ahol ! az utóbbi időben játszottunk, mondjuk a debrecenivel. Azok produkció- és nem inlczménycentrikusak. Nekik ott az az érdekük. hogy különös, furcsa emberek meg tudják mutatni magukat náluk. — Megxan még a társulat? — Most nincs. Eddig két ember tartotta az egészet. Buchmüllcr Éva és én. En itt vagyok, ö ott. Mint ahogy Palotai Klári iit, a lányom viszont Los Angelesben. Brcznyik teljesen visszavonult a színháztól. Azt hallottam, hogy festeget. Gyereke született, családi életet cl. Az emberek elűbb-itlóbh elhasználják egymást. Kivéve akkor, ha intézménnyé teszik magukat. Állandóságra lett volna szükség uhhoz. hogy együtt maradjunk, bennünk pedig nem volt meg a szándék arra, hogy intézménnyé váljunk... — kcmwrrü volt m hti/»»|óve!H? — Nem, bár állandó problémáink voltak, például abból, hogy két produkció között hogyan élünk meg. Filmeztem, de akcentussal beszéltem... Akkor gondoltam ki, mi lenne, ha én rendeznék, és abból a pénzből fedezném azt. amit csinálni sorolnék... — A rendezést egv hagyományos színházra érti-.’ — Igen. Bemenni egy színházba cs rendezni már megírt drámát. Amerikában nem láttam erre lehetőséget. Lehet, hogy nincs igazam, de úgy éreztem, hogy ott nincsen meg ez a klasszikus-modern színházi rendszer. Én pedig vágytam rá mint kihívásra. Ezért is jöttem Debrecenbe. Valaki azt mondta, hogy azt rendezhetek itt, amit akarok. Ilyen egyszerű volt. — Nem árért jött, mert ba a Halásznak sikerült...? Nem erezte az osszehasonlitgalast, a kíváncsiságot: mit tud a Bálint? — Nem. Amikor eldőlt, hogy jövök, nem is tudtam arról, hogy Halász rendezett valamit. — Hogyan fogadták a régiek? Akiktől annak idején búcsút vett? Konrád Györgyöt említette például... — Nem igazán tartom a kapcsolatot velük. Jobban érdekelnek a mai fiatalok, mint a régiek. Miért menjek ugyanoda? Soha nem szerettem ezt. Akkor gondoltam először Magyarországra, amikor leomlott a berlini fal. Nem érdekelt előtte, másluna figyeltem. más volt a világom. Elkezdte ezt a beszélgetést hatvannyolccal. Ott ért véget egy illúzió. a berlini fallal egy új illúzió vette kezdetét. — Azóta belekerült... — Számomra riasztó. Megdöbbentő, hogy előjött az a dzsentri-Magyarország, amiről csak könyvekben olvastam. Azt hittem, hogy a kommunizmus I legalább arra jó volt, hogy feledtesse az lirinuirit. De az örökkön örökké él. Odakint azl ítélik meg. amit csinálsz, az jó vagy rossz, itt téged ítélnek jónak vagy rossznak. Nagy különbség. Itt a/ emberek kapkodják a \eju-kel, néznek a hátuk mögé. Egy nem sikerült, vagy mások állal sikertelennek vélt lelt kárhozatba dönt. Megsemmisülsz. Amerikáról csak a síkcrmiloszt ismerik, a túlélési mítoszt már nem. Ott hogyha valaki valamit rosszul csinál, azt mértékkel kötik fel. Az embert megbecsülik azért, hogy zuhanyozik reggel, hogy nem döglött meg harmincéves korára, és ha csinál valamit, és az jó volt. utána eltűnik, majd tíz cv után megint létrehoz valamit, akkor már egyenesen a mennybe megy. A tetteknek van jelentősége. nem a személynek. Itt fordítva van. — Mégis itt a legendája miatt adlak önnek lehetőségei a silnha/ra. Khher kepesl a Sírállval elfelejtetlek... — Ez így van. Nem azt mondom. hogy néha nem élveztem. hogy ajtók nyílnak meg előttem... De kivonom magam a társadalomból. Hogy miért, nem tudom. Lusta vagyok, például. Van bennem egy félelem: ncliogv rám lehessen ragasztani bármilyen címkéi. Nem akartam költő lenni, nem akartam rendező lenni. Csapdában vagyok, mert máshoz szoktam. Szabadabb választásokhoz és egy kicsit tényszerűbb világhoz, mint amilyen Magyarország a maga tömény irracionalizmusával. I’l kellene dönteni, hogyan tovább. — Miéri \nn ill? — New Yorkban véget ért. hogy egymásért csináltunk színházat. itt még látok erre reményt.
