Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-01 / 8490. szám
Élet és Irodaion, 1993.6.28 26 Karácsony Ágnes Színház az utolsó forradalom emlékére Éppen huszonöt évvel IÓ68 után, a század legszabadabb esztendejének örömére indított sorozatunkban eddig a fogalmi gondolkodás jelesei. Vajda Mihály filozófus. Haraszti Miklós 68-as (ha szabad az időpontot az SZDSZ-es politikusi meghatározó jelzővé tennil és Havet Zsolt, a Fidesz szóvivője frlnk. Fgvmásnnk ellentmondva, hibátlan igazságokat. A következőkben cgv sorsinlcrjtihan. elet- és goiidolalltiik'iiellvn homlik ki a 68-asság, amiről megtudhatjuk, hogy valójában hatvanas cvekbeliség. Bálint István a — mi tagadás! - Halász l’élet nevével világhírre jutott ymházi társulat meghatározó tagja volt. Bl kellett mennie Magyarországról, s most vissza kellett jönnie. És nem is ment el igazán, meg most sincs itt. A hatvanas evekkel a történelem egyetlen igaza forradalma múltéi szerinte. De a berlini fal leomoltán újra illúziói támadtak... — Hatvannyolc voll az, pontosan a cseh hatvannyolc, amikor az ember egy eksztázis után a/.l mondta, hogy soha többe nem fogja elhinni czl a kommunista hülyeséget. Kicsit a paradicsomból való kiűzetésnek is tűnt, mert nem külföldön éltünk, hanem itt, ezért inkább csak szabadságvágy volt bennünk, és nem az igazi megértése annak, hogy az individualizmus és a személyes szabadságvágy is lehet olyan paradicsomi — sőt paradicsomibb igazság —. mint általában a szabadság. Szerintem, a huszadik századnak egyetlen igazi forradalma volt, nem a cselt vagy a párizsi hatvannyolcra gondolok, hanem arra a bizonyos „hatvanas évekre” egészben. Nemcsak a sakkfigurák állását változtatta meg, hanem az emberek gondolkodását is... — Fg>«*er a/i mondta. hog> «okán látták úg», a színházukból árad a szabadságvágy. Milyen volt a/ on szabadságvágya? — Nem a politika érdekelt az egészből, hanem a lázadás. Egyrészt olyan családba születtem, amelyet már akkor elnyomott a hatalom, nem csinálhatták, nem mondhatták azt. amit szerettek volna. Ezért is fejlődhetett ki bennem valami olyasmi a színház kapcsán, hogy ha vannak, akik nem engednek, mi annál inkább játsszunk. Barlangokban, fű alatt, olt, ahol éppen tudunk... Másrészt az ócska történelemkönyvekből nem az elnyomást, hanem a szabadságvágyat szívtam magamba. Ezt azoknak is köszönhetem, akik ráültek a szabadságra. — Anniik filmére, hogy kerülték a direkt politizálást, a hatalom rends/erellcs megnyilvánulásoknak látta előadásaikat. Valamikor említed az önökével egv időben működő társulatokat, amelyek kimondottan jMtlillkiis hungvelelii produkciókat mutatlak he. meglv hekrhen bugyink ókét. Esclleg itr* rol volt szó, hogy nem értettek meg azt. amit onok csinállak? Minden ki nem mondott szó mögött |Mdiliknt gyanítottak? — Ez jó. Nem értették. És az. amit nem értettek, ijesztő volt számukra. Másrészt, az idő tájt engedtek némi politizálgatást, persze azt nem lehetett mondani, hogy ruszkik haza. Erdélyt vissza... De hogyha az ember ugyanolyan dimenzióban, ugyanúgy fűzte a mondatait, mint a hatalom, akkor beszélhetett arról, hogy hibák vannak és nem helyes az, ami itt történik; ezt megtűrték. Ellenben ha valaki homlokegyenest másként kezdeti cl gondolkodni a világról. a szerelemről, a kultúráról, akkor arra haragudtak. Nem arról volt szó, hogy a kultúrán belül lehelünk avantgárdok, dadaisták, és használhatunk vad képeket, új nyelvtant, hanem a kor levegőjében az is érződött, hogy le van szarva a kultúra. Abban az értelemben, ahogy addig értették, és ahogy mostanra eléggé visszaállt, hogy egy nagy gulyáslevesben úszkálnak az értékek, néha belementenek, esznek belőle. Sokkal közvetlenebb átjárásra van szükség az életünk és a kultúra között. A kultúra valami olyasmi, ami egyenesen az életből gyalogolt át... Tény. azért az is inspirált bennünket, hogy a másik hülye. De csak így. — l^/adáv volt ez n színház a hnivunas évek nevében? — Nem szeretnék más nevében beszelni. Szabadon játszani örökkön örökké, nekem ezt jelentette. Koós Anna, Breznyik Péter. Halász Péter, Jordán Tamás, én — még az Egyetemi Színpadon kezdődött. Rüszt József volt a rendező. neki is köszönhető, hogy reggeltől estig játszottunk. A helyszín megtelt játékkal és erotikával, és senkinek nem volt kedve pénzt keresni és dolgozni, nekem például ez jelentette a színházat. Meg az is, hogyha felmegy az ember a színpadra, nem fél. mert ha nem felel ötösre, akkor sem lövik le. Akkor már Magyarországra is keményen szivárgott be az az egyetlen forradalom; nevezzük hatvanas éveknek. Éreztük, hogy igenis van lehetőség arra. hogy az ember játsszon.és ne vegye figyelembe azokat a határokat, szabályokat. amelyeket az élet. a felnőttek cs az intézmények szabtak. Ott már tudtuk, hogy játszani csak azokkal lehet, akikkel együtt egyetlen személyiség vagyunk. Ez megint csak a hatvanas évek szellemében volt benne. A Beatles a példa. Nem Grotowskival kezdődött a kollektív színház, hanem azzal, hogy megjelent ez a négy srác, és egy voltak. — A lakásszínhózban it megmaradt az egv-helyzet? — Ott a barátságnak, az együllgondolkodásnaK a játékait játszottuk. Gcllóbb helyzet volt. Tisztázódott, hogy ki kicsoda, mi a színház. Tudatosabbak voltunk az egymáshoz való viszonyainkban. — Vetítője »olt? — Úgy fogalmaznék: magja volt. — Önöknél 1976-ban értek véget a hatvanas évek. Ekkor mentek ki. — Az indulás előtt egy nappal jelentettem be egy házibulin... — Kik voltak ott? — Barátaink, Hajas Tibor, Konrád György, meg még sokan mások. Bejelentenivalóm van. kezdtem. Erre többen vigyorogni kezdtek, meg elsápadni, mert tudták, ha Halászék kimennek, nincs mese, kimegyünk mi is. Azt mondtam, hogy mi bizony
