Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-15 / 8498. szám

Magyar Narancs, 1993.7.8

06

Magyar Út Körök első országos találkozója

Tisztességes jobboldal

0

Csurka István átvilásította masát, majd pedis elnökké választották a Masyar Út Körök. A mozsalom prosramja már két héttel ezelőtt napvilásot látott a Masyar Fórum hasábjain, azóta lett alapszabály, édessyermekké nyilváníttatott a Masyar Isazsás Párt, van becsületbírósás és elhatárolódás az esyenruhás szélsőjobbtól. A Masyar Út Körök találkozóján nasyjából tizedannyi ember vett részt, mint a Kádár János halálának évfordulója alkalmából usyanaznap rendezett munkáspárti mesemlékezésen a Fiumei (Mező Imre) úti temetőben.

Csurka István és Thürmer Gyula a maga rendezi élt) érői szólva egyaránt kiemelte, hogy megmutatkozott az eiő, s rámutatott, hogy korántsem beszélhetünk szélsőségről. A párhuzamok ezzel nem érnek véget, gondoljunk csak arra az ellenszenvre, amit a MÚl és a Munkáspárt a privatizációs folyamattal szemben táplál. Viszont: a Műszaki Egyetemen összehasonlíthatatlanul több parlamenti képviselő tapsolt Csutkának, mint ahány a temetőben a spontán tömeggel dalolta az Intet nacionálét.

Csurka valahogy úgy gondolhatja a dolgokat, hogy ő most már mindig népvezér lesz; ezért tartja fontosnak, hogy ő a nemzetpolitikai ikercsillag mozgalmi tagjának

legyen formálisan is vezetője, ne pedig a pátinak. Lehetne nyilván a MlP-ben is elnök, de nem akar. Hosszabb távon — eg)' rémálomban - az is elképzelhető, hogy ha majd kormánypárt lesz a Magyar Igazságból, Csurka onnan is kiszáll, őket is ostorozni fogja, mert majd azok is elárulják ezt a sokat szenvedett nemzetet. A Magyar Út Köröknek más funkcióját nehéz elképzelni: legyen hova gyűlniük a frusztrált, nemzeti retorika és plebejus álcába öltöztetett demagógia iránt fogékony magyaroknak. Mert abban azért nem nagyon bíznék, hogy majd az édesgyermekükön kívül lesz sok más párt is, amelyik hajlandó szóba állni ezekkel. Hogy a parlamenti demokrácia keretei között hogyan képzeli azt a

MLJl, hogy minden hálálom a benne koncentrálódó magyarságot illeti meg, az melodikailag nem egészen világos- az elgondolás alapvető agyrém voltán már röhögni sem érdemes.

A MÚt-piogramnak egyébként is az a lényege, hogy nagyon kell a hatalom. Hogy' mire? Hogy miért? Nem tudható. „Erősíteni kell a bajtársiasság szellemét az országban.” Ilyenek vannak benne, súlyos ostobaságok. Jól lejlelI beleérző képességgel rendelkező elemzők számára a háttérben tán felsejlenek valamiféle harmadik utas ideológia cseppfolyós körvonalai, szégyenlős irredentizmus, rendvágy, kisebbrendűségi komplexus, kár is sorolni, tavaly augusztus óta igazán nem sokat tett hozzá a mester (arra azért kiváncsi volnék, kap-e honoráriumot a Magyar Fórumban ezekért a három-négy-nyolc újságoldalas, mindig ugyanazt hajtogató opusokért, ez persze csak gonoszkodás). Új elein volt viszont ('.sutkánál a „tisztességes baloldal” terminus lec lmii us megjelenése, s hogy nemcsak régi kedvenceit, a legújabb kori magyar szociáldemokrácia nemzeti jobbra húzó díszpéldányait elintette példaként, hanem Pozsgay Imrét, s pártját, az NDSZ-t is.

Pozsgay egyébiránt az Átvilágítás címet viselő, a dicsőséges, de nehéz ügynöktnúltal kitáró önvallomásban (melynek egyes részei, isten bizony, őszinték, komolyak és tanulságosak: érdemes elolvasni, ha meg akarunk tudni valamit az ’f>l> utáni időktől) is felbukkan, s a kontextus ott sem negatív. Pedig Csutka Georgi Dimilrovra emlékeztető harciassággal lesz vádlottból vádló (ami nem eshet igazán nehezére, hiszen egyedül van a tárgyalóteremben): bár évekig azéi t járt az ügelőre - írja -, mert ott „megjelenési kötelezettsége” volt, soha nem adott le egyetlen jelentést sem. így lehel igaz, s Csm ha jói is tette, hogy kipakolt - így a jó Antall doktornak nem lesz módja tovább sunyizni ezzel az ugynőkösdivcl. Az. írásiníínek azonban nem ez az. egyetlen célja: a szerző ismét felvázolja az MSZMF-SZDSZ-Fidcs/.-nóinenklalúraburzsoázia-mindenkiakinekjóltnegy összeesküvés alapvonalait, s kitér arra is, hogy míg az SZI)SZ-nek az MSZMP urbánus szárnya, tehát Aczél és Knopp szolgáltattak ki III/IIl-as adatokat, addig az MDF-et a népi szárny, vagyis Pozsgay igyekezett támogatni a maga szerény eszközeivel. Na, hál ez a tisztességes baloldal, alakulgat is kiugrott MDF-es és MSZP-s képviselőkből egy NDSZ-frakció.

Tényleg yan hát abban valami, hogy mostan válik el a pacal a májtól: akik csak félreértésből voltak egy pártban, most szégyenérzet nélkül köphetik le egymást. A választó meg jövőre majd jobban megnézi, hogy mennyire önazonos pártra szavaz. Reméljük. Mert amilyen szomorú múltkép az, amelyik két kommunista pártirányzat vetélkedéséből vezeti le a mai politikai ellentéteket, olyan sivár jövőkép az, amiben Csurka és Pozsgay szövetkeznek sorsküldelés-jobbításra. De nem nagyon félnék attól, hogy ilyesmi következik: ahogy a Munkáspárt nem lesz rokonszen. vesebb, mert Kádár János sítja felen belát, ja, hogy a múlt rendszer úgy nem volt folytatható, úgy Csurka sem lesz szalonképe* . sebb attól, hogy nem egy nagy párt jobl>s/élén, hanem egy kicsi közepén pölíeszkedik ezután. Árt ól meg igazán nem lehetek, hogy a Magyar Út Körök mozgalmáról minduntalan a Frédi és Béniben megszeretett zártkörű klub, az Ökör Kör jut eszembe: pocakos férfiak bugy uta, veszélytelen időtöltése. Úgyhogy viszlát, író úr, Ón már nem tényező.

Magyar Nádori Péter