Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-14 / 8497. szám

Magyar Fórum, 1993.7.8 24 Egybevágó szellemiség Az Országos Gyűlésről, valamint a városligeti Ünnepségről tudósítottak Írásban és képben: Babiczky Klára, Babik Zoltán, Demeter Adrienn, Józsi Péter, Kassorltz László, Kist Gábor, Mátyás B. Ferenc, Molnár Nagy László, Recsenyédi Fekete Miklós, Viola Anna. Pankotal László Pankotai László: — Bár a Történelmi Igazságtétel Bizottság ’56-os tagozatá­nak vagyok egyik munka­társa, és a tagság minden gondolata, rezdülése ben­nem él, most mégis ma­gánemberként beszélnék inkább. Ide ma azért jöt­tem, mert feszülten várom, hogy elhangozzék egy munkásokkal kapcsolatos, bármilyen kedvező nyilat­kozat, amely kimondaná, hogy a polgáriasodás nem történhet meg a munkás­ság rovására és részvétele nélkül. Engem ez azért ér­dekel, mert ötvenhatban munkástanács-vezető vol­tam. Sajnos, a forradalom mai értékelésében sem kapják meg a munkásta­nácsok a megillető helyü­ket, noha a márciusi be­gunkat, s a gazdaság csak­nem teljesen a mi kezünk- ■ ben volt ezekben a hóna­pokban. Nagyon nyomós oka van annak, hogy sze­retnék ezt elfelejteni, és arról sem beszélnek, hogy a mostani munkástaná­csoknak nevezett szerveze­teknek, akár a munkásta­nácsok dmen elindult tb­­társulatokhoz nekünk ú vi­lágon semmi közünk nincs. A Magyar Utat szíwel-lé­­lekkel támogatom az első perctől kezdve, de tneg kell mondanom, hogy itt sem igazán találom meg az én rétegemnek szánt programot, noha a mozga­lom szellemiségében egybe­vág a mienkkel. S ha ezt el­mulasztjuk, akkor szabá­lyosan oda fogjuk dobni a munkásságot a régi veze­tésnek. És az azt fog csi­nálni velünk, amit akar. Figyelmeztető jelek mór vannak. Ma azt látjuk, hogy van munkanélküli­ség, van privatizáció, de mi csak az elsőből részesü­lünk. Ennek ellenére a Magyar Útnak lesznek tö­megei, mert a magyar em­ber magyar úton akar ha­ladni. En is, más is, szívvel és lélekkel. Eddig is és ez­után is. De a célokat úgy kell kitűzni, hogy minél többen azonosulhassunk velük. Valamit várnak — Hogy mi vonzotta Stelczer Ervint és Pánkotai Lászlót a Magyar Út Körök Mozgalomba, kérdés nélkül is tudhatom, hiszen mindket­ten a magyar utat járták ed­dig is. Inkább azt kérdezem tőlük, hogy hisznek-e a moz­galom sikerében, és hogy mit tudnak ők maguk tenni ezért? Stelczer Ervin: — Hiszek egy tiszta, egészséges politi­kai élet kialakulásában. Hi­hetetlenül nagy az igény az igazság kimondására, és ha az egyszer kimondatik, nincs az a kormány, paktum és pártösszefonódás, amely fi­gyelmen kívül hagyhatná po­litikai tevékenységében. Ezt az igazságot néhányan ki­mondták már, tudjuk, de mi még bátortalanok vagyunk utánuk mondani, még nem fogjuk egymás kezét, még fé­lünk. Ezért kell a Magyar Út, hogy egymásra találhassunk. eg\vtt haladhassunk. Nap mint nap jönnek, hallom, hogy ez így nem mehet to­vább, hogy soha ennyire nem voltunk kiszipolyozva. A Politikai Foglyok Szö­vetsége csepeli ügyvezetője­ként tapasztalom, hogy a Stelczer Ervin munkások tömegei valamit várnak, valamire várnak, va­lami pártot, vagy vülakit, hogy megszabadítsa őket azoktól, akik évtizedekkel ezelőtt rájuk telepedtek, és most még zsar­nokibb módon uralkodnak raj­tuk. mint bármikor ezelőtt. Ma a munkások rettenetesen félnek az elbocsátástól, tehát nem mernek beszélni. A nyugdíjasok, vagy akik már munkanélküliek, nyíltan kiállnak Csurka mellett, de azok is, ha szavazni kell, akik ma nem mernek beszélni, nem fogják a nómenklatúra embereit választani. Csepel emlékszik még a pufajkások gumibotozásaira, a munkás­­tanácsok szétverésére. De ah­hoz, hogy valóban felszaba­duljon a munkásöntudat akár a Magyar Út, akár a Magyar Igazság Párt által, érezniük kell azt. hogy valahol védik az érdekeiket.

Next

/
Thumbnails
Contents