Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-14 / 8497. szám
Csurka István beszéde a Magyar Út Körök első országos gyűlésén Magyar Fórum, 1993.7.8 25 Személyes szavakkal kell kezdenem. Tudom, milyen elemi erejű megrendülést okoztam számos barátomnak és Magyar Út Kör-tagnak a Magyar Fórumban közreadott önvallomásommal. Az okozott fájdalomért kérek bocsánatot, nem azért, amit megtettem most és valaha. Itt most az alkalom, hogy újra elgondolkozzunk a saját nemzeti vállalkozásunkon és a hozzá fűződő saját viszonyunkon, elhatározásunk minőségén és határozottságán. Nem lehet határozott politikát és erős államot követelni, ha mi magunk nem vagyunk erősek és határozottak vállalásunkban, egymás iránti elkötelezettségűnkben. MINDENT ÚJRA KELL GONDOLNI a legapróbb részletekig Az én személyemet és a Magyar Út kapcsolatát is. Nekem ezt az átvilágítást meg kellett tennem, hogy ma ideállhassak Önök elé és azt mondhassam: én ilyen vagyok, 59 évesen így érkeztem meg a múlt rendszer poklából, és ugyanakkor ezekkel a tapasztalatokkal, ezekkel a gondolatokkal és ezekkel a szándékokkal, tervekkel és ezzel a munkával akarom a további szolgálatomat teljesíteni a magyarság érdekében. Mérlegeljenek és döntsenek. Keresztyéni alázattal fogadom el Ítéletüket. Ugyanehhez a személyes körhöz tartozik még egy egyszersmind személyemre szabott, de mégis valamennyiünkre is vonatkozó kérdés: vajon miért vagyok útban én magam, és miért van útban valamennyi nép-nemzeti elkötelezettségű polgártársunk, különböző mértékben, de egyaránt. Azért-e vajon, most szemé- j lyemet illetően, amit 1957-ben tettem, vagy azérl-e, amit ma teszek, gondolok? Az-e a kérdési amit 56-ban vagy később lettek, tettünk, vagy pedig az-e, amit ma teszünk, gondolunk és akarunk? Szerintem világos, hogy az a megbotlásom is feledhető lett volna, ha beállók a sorba, ! és soha nem kellett volna erre az önvallomásra sort kerítenem, ha ma és a rendszerváltozás egész ideje alatt nem azt teszem, amit teszek és nem azok ellen küzdők, akik ellen. És ez már átvezet a Magyar Út programjának alapkérdéséhez. MIÉRT VAN ÚTBAN A MAGYAR ÚT? Azért, mert egyedül a népi alapú nemzeti összefogás, az egészséges, a történelmi múltjában gyökerező erőteljes népinemzeti akaratnyilvánítás hajthatja végre a rendszerváltozást, válthatja le uralkodá helyzetéből a múlt rendszerben kialakult és a hatalom jelentős részét ma is birtokló idegen szemléletű és szellemileg nemzetidegen nómenklatúra burzsoáziát, amely most már mind az ellenzékben, mind az MDF-ben közvetve vagy közvetlenül átvette az irányítást. Nagyon fontos, hogy megértsük végre: a magyarságunk vállalása nem hazafias szólamok, zászlólengetés és citerapengetés kérdése, hanem hatalomé és rendszerváltozásé. Leszünk-e birtokosai és hivatott vezetői államunknak, független és öntörvényű alakitói kultúránknak, folytatói történelmünk nemes és hősies vonalának, mi szabjuk-e meg ezeréves jogfolytonossággal európai mivoltunkat és európai illeszkedésünk módját, vagy nekünk jelölnek ki koldulási helyet a halpiacon. Népi alapú nemzeti összefogást akarunk. Elvetjük viszont a liberalizmusnak álcázott vágott-vegyes-saláta-nemzetfelfogást, amely ugyan a konformizmusba és a tájékozatlanságba taszított egyén teljes szabadságát hirdeti, de ugyanakkor egy szűk réteg kizárólagos uralmát valósítja meg. Nemzeti összefogást akarunk, a magukat magyarnak vállalók között a legfontosabb kérdések megoldására. Ilyenek például a földkérdés, a bankkérdés, a tulajdonviszonyok és nemzeti kultúra és oktatás, a honvédelem. Cselekvő, politikus magyarság a mi eszményünk, az a magyar ember, aki lát, szembenéz, kezel nyújt és befogad, de történelmi jogának tudatában nemet is tud mondani és megálljt is tud parancsolni, és elég bátor ahhoz, hogy kimondja, ha ki kell mondani: elég volt! Hát igent Elég volt! Elég volt abból, hogy a múlt rendszer haszonélvezői tájékoztatásban és közvélemény-alakításban egykoron szerzett és megtartott hatalmukkal élve kényük-kedvük szerint nevezzenek bennünket ellenségnek, szélsőségnek, ÜLDÖZENDŐNEK A SAJÁT HAZÁNKBAN. Mert ennek, ha hagyjuk, valódi üldözés lesz a vége. Végre át kell látni ezen a szitán! Itt semmit nem érő fogalmakkal etetik a társadalmat a hatalom birtoklása céljából. A cél az, hogy a nemzet ne találjon magára és ne tudja világosan megfogalmazni érdekeit. Hát, ebből elég volt! Ezzel kapcsolatban hadd hívjam fel a figyelmet egy érdekes jelenségre. '89 — '90-ben, amikor még volt esélye egy határozott, igazi hatalomváltásnak, ami a régiek visszaszorulásával és felelősségre vonással is fenyegetett — bennünket pedig kecsegtetett! —, de csak kecsegtetett! —, mi volt a legtöbbet használt fogalom? — A tolerancia, azaz néha úgy mondva, hogy a parasztok is értsék, a türelmesség Legyünk elnézőek és türelmesek a régi rendszer haszonélvezői iránt, hagyjuk meg őket magnak. Meghagytuk és most. amikor úgy érzik, hogy újra kezükbe kaparinthatják a teljes hatalmat, ugyan ki beszél itt a toleranciáról? Avagy mit néznek el egy fiatalembernek, aki kopaszra borotváltatja a fejét? Mit néznek el egy újságírónak, aki netán kiáll a Magyar Út mellett és a magyar értékek védelmében? Mit néznek el a munkásnak, aki szembe mer szegülni munkahelye kiárusitóival, mit tűrnek el a szövetkezeti tagnak, aki szeretne munkája alapján részesülni a közös vagyonból, mit tűrnek el a lelkésznek, aki az oltár előtt vagy a szószéken is magyar? Megálljt kell parancsolni a félrevezetésnek, és még a következő választások előtt, mert így ugyan szabad választások következnek, de nem egyenlő esélyekkel. Mert az egyik kör élhet a szabad befolyásolás lehetőségével, a másiknak meg legfeljebb a korlátozott védekezés lehetőségét adják meg. Ebből is elég volt! Meg kell értetnünk a tömegekkel: a helyzetük elsősorban azért ilyen rossz, mert hagyják magukat félrevezetni, mert nem foglalnak állást a saját életük alapkérdéseiben. Milyen demokrácia az, amelyben csak a kevesek érdekérvényesítésére van lehetőség még a törvények kijátszásával is és a sokaságnak pedig csak a magyarázatok jutnak. Mi ezt is meg akarjuk fordl-' tani, mert mi is el tudjuk magyarázni ékes magyar nyelven a múlt rendszer haszonélvezőinek, hogy most már miért nem lehet tovább potyázni. igen, mi is DEMOKRATIKUS RENDET AKARUNK, amely a polgárok szabad döntéséből, a többségi akaratból vezeti le a hatalmat, de világosan látjuk, hogy a nép, a polgárok szabad döntését előzetesen súlyos mértékben lehet manipulálni és befolyásolni, ezért olyan helyzeteket kell teremteni, amelyikben a nemzeti oldalnak is megvan a maga képviselete a nemzeti közszolgálati tájékoztatásban, megvan a teljes esélyegyenlőség és a közös intézmények használatának egyenlő lehetősége, mert a szabad választás csak így érvényesen szabad. Ettől a helyzettől most messze vagyunk, tehát ezt a tiszta helyzetet létre kell hozni, ha kell, ki kell csikarni! Bennünket gyakran vádolnak azzal, hogy mi akarjuk eldönteni, hogy ki milyen magyar, ezzel szemben a gyakorlat az, hogy most egy szűk réteg dönti el, hogy ki a demokrácia barátja és ki az ellensége, és ennek fejében milyen nyilvánossághoz, tulajdonhoz és végső soron hatalomhoz jut. Aki inkább internacionalista, kozmopolita és csak egy vállrándítás erejéig vállalja a magyarságát az eleve jó demokrata, aki népi, az eleve ellenség, és ehhez mérten esélytelen a közéletben. Ez az állapot egy kótyagos, önérdekei ellen hangolható társadalmat eredményez. A Magyar Út Körök Mozgalom eredeti, történelmi múltunkban gyökerező alapformájukba, illetve ezeknek korszerű változatába akarja beleállítani egész életünket. Ez mozgalmunk működésének energiaforrása. . Céljainkat mozgalmi úton kívánjuk elérni. Ez azt jelenti, hogy a körökben végzett szorgos és hatékony kulturális, társadalmi és politikai munka révén alkalmassá kell válnunk arra, hogy révünkön, általunk és közülünk olyan emberek kerüljenek a törvényhozásba, s ezután az államhatalomba, akik a mi eszméink képviseletében meg tudják alkotni az új blemzetépitő Állam alaptörvényeit, és fokozatosan előrehaladva megteremtik az átmenet erős államát, amely a népet helyzetbe hozva, a terheket igazságosan és arányosan elosztva elvezeti a magyarságot az európai jellegű, de sajátosan magyar demokráciába. Mi ez alatt a három év alatt a saját bőrünkön és a saját hibáinkból is megtanultuk, hogy a demokráciát nem lehet a kommunizmus után a központi hatalom önfeladásos állapotában és szinte mindenfajta törvényes ellenőrzés nélkül megteremteni, mert ez csak a régi rendszer más formában való továbbéléséhez vezet. Ha a népet, a széles tömegeket akarjuk szolgálni, akkor a fő figyelmünket a gazdaságra kell fordítsuk. Természetes, hogy piacgazdaságot akarunk, természetes, hogy szociális piacgazdaságot és ugyanilyen természetes, hogy földrajzi helyzetünknél fogva európai kapcsolódású, az európai egyesülési folyamatokba illeszkedő korszerű gazdaságot, de nem mindegy, hogy mi módon érjük el mindezt. ' ^ MEG KELL BECSÜLNÜNK SAJÁT ÉRTÉKEINKET! Most az a transzvesztita virágárus fiú-