Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-14 / 8497. szám

18 Népszava/ 1993.7.7 Kelvinen cáfolja Kondor állításait Vezérőrnagy! pengeváltás „Onmozgó lerohodás van a Honvédelmi Minisztérium­ban. A tábornokok önmagukat csalhatatlannak hiszik, és nem látják be, hogy helyüket át kellene adni a más szellemiségű fiatalabb korosztály tagjainak. Küszöbön van a hadsereg teljes szétesése ..Egyebek között ilyen állításokat tartalmazott az az előadás, amelyet Kondor Lajos nyugállományú vezérőrnagy a közelmúlt­ban tartott, s amelyről lapunk beszámolt. A HM az ál­talunk felajánlott interjú lehetőségével nem élt, he­lyette válaszcikket írt Kelemen József vezérőrnagy. Kondor Lajos vezérőr­nagy. az SZDSZ katonai ta­gozata részére tartott — a Népszava június 25-i szá­mában ismertetett — elő­adásán kifejtette állítások­ra szeretnék néhány meg­jegyzéssel reagálni. Vezér­őrnagy úr fejtegetései ugyanis olyan túlzásokat, egyoldalú megállapításokat tartalmaznak. amelyeket akkor sem lehet szó nél­kül hagyni, ha most fo­­gadkozik. hogy soha töb­bet nem kíván a hadsereg és a honvédelmi vezetés problémáival foglalkozni. Kondor vezérőrnagy sze­rint: — ,.Az országnak ko­moly kárt okoz, hogy hon­védelmi politikája nem ki­számítható, és nem logi­kus . .. Ennek az az oka, hogy nem történi meg sem a régió, sem a világpoliti­ka folyamatainak tudomá­nyos szintű elemzése.” A tények azt bizonyították. • hogy a demokratikus vá­lasztások után alakult kormány programjában az elsők között célul tűzte ki a megalapozott biztonság­­politika kialakítását és el­lenségkép nélküli új — nemzeti érdekközpontú, realitásokon alapuló — katonai doktrína megte­remtését. 1990 szeptemberében a Védelmi Kutatóintézet — a minisztérium irányításá­val, s ebben maga Kondor vezérőrnagy is meghatáro­zó szerepet játszott — ki­alakított egy elgondolást. A tapasztalatok alapján tovább finomodott kon­cepciót a kormány 1991. február 14-i ülésén átte­kintette, és a további munka alapjául elfogadta. Az 1991 augusztusáig terje­dő munka során a honvé­delem politikai stratégiá­jából levezették a honvé­delem technikai szervezési kérdéseit. Kondor vezér­őrnagy a munka ezen.fázi­saiban is részt vett, előbb a HM kabinetiroda titká­raként, később, mint a HM helyettes államtitkára, egé­szen 1991. decemberi le­mondásáig. Egy másik megállapítása szerint: „Hadseregünk ma is idejétmúlt struktúrában működik, törekvései cél­szerűtlenek.” Ismét a té­nyeket sorolva: A Magyar Honvédség egészen átala­kulóban van, az alkot­mány és a honvédelmi tör­vény előírásai, az ebből formálódó, majd az Or­szággyűlés által elfogadott honvédelmi alapelvek sze­rint. Harci képessége meg­felel a reá háruló béke- és háborús feladatoknak, és megfelelő alapot biztosítva a jövő korszerű hadsere­gének megteremtéséhez. A mai helyzetben ugyanak­kor bizonyos szükségsze­rű átalakítások is folynak a térségben jelentkező köz­vetlen veszélyek miatt. Kondor vezérőrnagy ál­lítja: „A tömegtermelés és a tömeghadsereg kora le­járt, a csúcstechnológia és a hivatásos haderő irá­nyába halad a világ, a Ma­gyar Honvédség mégis »rögeszmésen«• ragaszko­dik a jelenlegi létszámhoz, s azt a divatos kifogást emlegeti: drága a hivatá­sos hadsereg.” Erre csak azt lehet mondani, hogy a végrehajtott elemzések alapján egyelőre mintegy 100 ezer fős békeállomá­nyú (melyből mintegy 72 ezer a katona), alapvetően a szárazföldi és légvédel­mi csapatokból és az azo­kat irányító, békében biz­tosító és ellátó központi - szervezetekből álló fegy­veres erő fenntartása szük­ségszerű jelenleg. Ma már gyakorlattá vált, de táv­lati elképzeléseinkben nö­velni kívánjuk a hivatásos és szerződéses állomány létszámát az összlétszám változtatása nélkül. Ezzel is biztosítani kívánjuk a hadsereg „profi” jellegé­nek erősítését, az átszer­vezés következő szakaszá­ban várhatóan rendszerbe kerülő korszerű haditech­nikai eszközök hozzáértő üzemeltetését, kiszolgálá­sát és megóvását. Meglepő „felfedezésre” iut a cikk szerint Kondor vezérőrnagy az anyagiak kérdésében is: „Az a drá­ga mulatság, hogy 3 év alatt 180 milliárd forintból vegetált a haderő, amiből a kiképzésre és a technikai fejlesztésre csak néhány százaléknyi összeg jutott.” A tárca rendszeresen -köz­zétette gazdálkodásának tényeit, jellemzőit, költ­ségvetési előirányzatait, s ezekből kiderült: a reálér­tékcsökkenés 3 év alatt közel 50 százalékos volt. Ebből valóban csak vege­tál a haderő a változatlan alaprendeltetés mellett. Az előadást, ismertető cikk végén néhány szemé­lyeskedő megjegyzés is előfordult: a hon­védség jelenlegi táborno­kaival az a nagy probléma, hogy Grósz Károlynak hűségnyilatkozatot tettek, azután pedig hagyták, hogy ez a kormány meg­vásárolja őket.” Erről ne­héz lenne teljesen tárgyi­lagosan nyilatkozni egy másik tábornoknak, de a korrekt tájékoztatás köve­telménye miatt szükséges­nek tartom megjegyezni: a honvédség Grósz Ká­roly idején szolgáló tábor­nokai közül alig páran vannak a hadseregben. A jelenlegi tábornoki kar tag­jai (27 fő) — néhány kivé­tellel — a rendszerváltozás után, a köztársasági el­nöktől kapták tábornoki kinevezésüket, akiknek szakmai felkészültségére, munkájára valóban szá­míthat az ország, a politi­kai vezetés. Az ország függetlenségét katonailag ma már egye­dül garantáló hadsereg társadalmi és politikai le­gitimitást kapott. „Hűség­esküjüket” nem Grósz Ká­rolynak és nem a későbbi miniszterelnököknek tet­ték le a tábornokok, ha­nem a Magyar Köztársa­ságnak, a demokráciának, s fogadalmuk — Kondor vezérőrnagyé is — a népre, az alkotmányra szóló esküt jelentik. Kelemen József vezérőrnagy

Next

/
Thumbnails
Contents