Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-14 / 8497. szám

Nevezték már szürke eminenci­ásnak, linglelkü hazafinak, te­hetséges költőnek, a Magyar Demokrata Fórum szellemének- és még sorolhatnám a neve mellé aggatott jelzőket szóval Lezsák Sándorról van szó, aki­nek véleményére mindig kí­váncsi volt a közvélemény. Tőle kértünk interjút a lakiteleki Népfőiskola felszentelésekor.- Szombat-vasárnap Csopakon ülé­sezik a Magyar Demokrata Fórum Országos Választmánya. Ki fognak zárni inlakit?- Nem tudok ilyen szándék­ról.- Tulajdonkeppen Balás Istvánra gondoltam, hiszen furcsa helyzet alakult ki az MDF etikai bizottságá­nak döntése után: kizárta a frakció, de az etikai bizottság nem találta vétkesnek. Önnek mi erről a vélemé­­nye?- Úgy gondolom, hogy az or­szágos választmány megnyugta­tó módon fogja ezt a feszültséget megoldani, de felelőtlenség votr na részemről 'megjósolni, hogy mi fog történni. Nem kételkedem Csurka tisztességében Ismerjük a valóságos helyzetet- Sokan hagyják el az MDF-et mostanában, köztük országg\/űlési képviselők. A Magyar Fóruml’an azt olvastam, hogy teljes MDF-szerve­zetek lépnek ki. F.zeket nem fogadom el minden kritika, nélkül, de akkor is megkérdem: hová vezet ez?- Egyrészt össze kell hasonlí­tani a mostani helyzetünket a pünkösd időszakára eső jósla­tokkal - mondta Lezsák Sándor. - Az idő tájt a magyar sajtó jelen­tős részében, de barátaim aggo­dalmában Is ott volt a gondolat, hogy Csurka István kiválása az MDF tagságának körülbelül negyven százalékát fogja majd eltávolítani. Eddig háromszáz­négyszáz ember hagyta el a Ma­gyar Demokrata Fórumot, tehát közel sem olyan arányban, mint azt egyesek megjósolták. Gyor­san hozzáteszem, legalább ugyanannyian jelentkeztek a Magyar Demokrata Fórumba olyanok, akik éppen a belső drá­ma miatt húzódtak háttérbe, vagy éppenséggel léptek ki az MDF-ből.- Furcsát kérdezek. Sokan azt mondják, hogy a történtekért felelős­ség terheli Kónya Imrét, a párt többi vezető fxilitikusát is, és az utóbbi időben mind többször hangzik el, hogy a párt vezető politikusainak ar­roganciája eltaszitja'a tagok egy ré­szét.- Mit nevez arroganciának?- Azt mondják, hogy félrevonul­nak az elefántcsont toronyba, hiány­zik a régi mozgalmi időre jellemző baráti kapcsolat a vezetők és az egy­szerű MDF-tagok között. Egy idő­ben - jól emlékszem - Lezsák i ír jár­ta az országot, és akkoriban mintha elevenebbek lettek volna ezek a kap­csolatok. Most ritkábban járnák el cgy-egy megyei rendezvényre, és úgy tűnik - sokan ezt kifogásolják -, bogi/ megszűntek a régi kapcsolatok. Nem kéne újragondolni mindezt?- Hát, lehet, hogy ön került más helyzetbe, nem? Ugyanis az országos gyűlésünk előtti hóna­pokban eddig soha nem látott méretekben vettünk részt o he­lyi szervezetek összejövetelein és választmányi üléseken is. Jó­magam egy sajátos helyzetben vagyok, hiszen a lakiteleki szer­vezet elnökeként jelen vagyok minden összejövetelen, elnöke vagyok a VKF-nek, ugyanakkor a megyei választmánynak is én vagyok az elnöke. Tudni kell, ezek nem tiszteletbeli címek. Jár­juk valamennyien az országot, de az igény jóval nagyobb a tel­jesítőképességnél. Fontos ez a teljesítőképesség szó, ugyanis 1990-től, a szabad választások időszakától kezdve iszonyú munka nehezedett az MDF-es képviselőkre, akikre a koalíciós kormányzás minden nehezét magukra kebelt vállalniuk. Hogy vannak magukra hagyott szervezetek, hogy vannak, akik ezt másképpen élik meg, hogy vannak, akik a maguk igazságát nem tudják átvinni úgymond a nagypolitikába, és nem érzéke­lik a koalíciós kormányzatnak, vagy egyszerűen a többpárt­rendszernek a nyűgeit? Nagyon sokan az egypártrendszert kérik rajtunk számon. Vannak, akik azt remélték, hogy elég csupán egy telefonbeszélgetés, és máris megoldódnak a problémák, hi­szen nekünk könnyű mindent elintézni, mert mi kormányoz­zuk az országot. Ezek az embe­rek gondolják azt, hogy elsza­kadtunk tőlük. Én azt tapasztal­tam az elmúlt másfél-két hónap­ban, hogy soha nem volt ennyire együtt a tagságnak egy nagyon jelentős része, mint manapság. Ezt lehet érzékelni választmányi üléseken és a rendes MDF-szer­­vezetek gyűlésein is. Úgy ítélem meg, hogy szeptembertől minő­ségileg is megerősödött MDF fog megjelenni. Hogy akkor is lesznek majd olyan emberek és szervezetek, amelyek máskép­pen élik meg a tényeket - akár mert nem voltak képesek megol­dani eredményesen saját életü­ket, akár mert alkalmatlanok voltak szervezni -, de ez nem je­lenti azt, hogy mi félrevonul­tunk az elefántcsonttoronyba. Az MDF egy nagyon is valósá­gos helyzetben keresi a helyét a parlamentben, a kormányzati munkában és a helyi szerveze­tekben is.- A Magyar Út Körök mozgalom országos gyűlésén Horváth Ijijos, a Magyar Igazság Párt ideiglenes el­nöke kijelentette, hogy jövőre esetleg hajlandóak lesznek koalíciót kötni egy meggyengült kis létszámú MDF-fel. Hogyan értékeli ezt a ki­jelentést?- Sehogy.- Milyen következteléseket von­hatva le az az újságíró, aki együtt látná fröccsözni imlatnelyik kisven­déglőben Csurka Istvánt, Für Lajost és Lezsák Sándort?- Nem értem a kérdést, hogy milyen...?- ... következtetést, milyen kisko­al íciót vagy nagykoalíciót tudna ki­olvasni az önök hármasban történő beszélgetéséből. Önök ugyanakkor a szellemiséghez tartoztak, a mnyyrir­­ság érdekeit szolgálták-szolgálják. Hogy más-más gondolat rendszer­ben. ez megint más. Közismert a Csurka-Für-Lezsák hármas közötti jó viszony, és ezért mertem megfo­galmazni, hogy tegyük fel: most meglátnám önöket hármukat fröcs­­csözni a vízparton, akkor mire tud­nék következtetni?- Hát elsősorban: nem szok­tam fröccsözni, soha nem vol­tam részeg életemben, de nyil­ván innék egy jó almalevet. Tu­lajdonképpen arról van szó, hogy annak idején a Magyar De­mokrata Fórum történetében már több válságot is megért, de mindig képesek voltunk helyre­állítani az egységet és mindig erősebben kerültünk ki, mint voltunk korábban. Emlékezzen vissza, amikor Ríró Zoltán kivált az MDF-ből. Akkor is voltak fél­tő, aggódó és kárörvendő han­gok, amelyek megjósolták, hogy több ezren követik őt. Én bú­csúztattam el Bíró Zoltánt, és megvallom, azóta nem találkoz­tam vele. Kétszer beszéltünk te­co Új Magyarország, 1993.7.8.

Next

/
Thumbnails
Contents