Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-09 / 8494. szám

Népszabadság, 1993.7.3

it 3

Szomszédunk, Magyarország

A román nyelv ungurnak mondja a magyarországi, s maghiamak a romániai magyart, ha éppen nem bozgorozzák, hazátlan bitangozzáK öt. Szlovákul másképp hívják a történelmi és a mai Magyarországot, a közös Árpád-ház, Nagy Ludovít és FrantiSek Rákóczi emlékével. Az oroszban és az ukránban a felesbundának és az örömlánynak is szinonimája nemzetnevünk nőnemű alakja. A bolgárok „egesbegesnek", a horvátok olykor kutyaugatásnak karikirozzák nyelvünket. A szerbek sárgarépát tesznek a levesbe és szentül hiszik, hogy ez is egyike a magyar nyelv szláv jövevényszavainak. Á lengyellel. ugye. két barát vagyunk, de Mikszáth népénél a léhütö jelzöszava is „a lengyel’’. A drótos tót és a bocskoros oláh a kiejtés hangsúlyától függően nyelvemlék vagy durva sértés, a moszkvaiból származtatott muszka enyhébb „jelző”, mint az oroszul mondott ruszki.

A nyelv - az övéik és a miénk is. tágabb hazánk, Kelet-Közép-Európa összes nyelve - emlékszik és kifejez. Nem a minősitésekre emlékr.nk és nem minőséget fejez ki. Hanem egy tényt, az együttélés fizikai és szellemi valóságát. Szlávok, németek, törökök, románok, albánok éltek és élnek velünk. mellettünk, bennünk és „ellenünk". Ezen a világrészen a „tiszta nemzet" genetikai képtelenség és politikai agyrém, gazdasági veszteség és kulturális öncsonkítás. (Magyarország kivételével minden országból zömükben távoztak a zsidók, elmentek az erdélyi szászok, a bulgáriai törökök, sajnos, folytatható a sor - pótolhatatlan anyagi és szellemi hiányt hagyva maguk után. Soknyelvű városok százai sivárodtak „homogénné”, s ahol paraszti, polgári és nemesi származékok milliói beszéltek egymás több nyelvén, ott ma a mutogatás tolmácsol. E szempontból a kelet-európaiak mai nemzedéke butább és csonkább a nagyapáknál. Ma soknyelvű kelet-európait nagy csoportban csak a vándorcigányok között látni, akik „beilleszkedésével" egy hajdanvolt mozaikcivilizáció utolsó mohikánjai

tűnnek majd el.) Ezen a világrészen fizikai lehetetlenség az etnikailag „igazságos" határ. Tiszta nemzetre és „igazságra” törekedni - a jugoszláv háborúk csak a legfrissebb példák - nemzetek bemocskolásához és enyhén szólva igazságtalanságokhoz vezetett.

Ritka egybeesés: az elvont történelem és a leghétköznapibb magánérdek egyaránt azt diktálja, hogy együtt kell élni. A másik lehetőség elkerülhetetlenül a pusztulás, hol „csak” értékek mennek veszendőbe, hol népcsoport vagy nemzet „süllyed el", ahogy Bosznia.

1989 után Kelet-Közép-Európa államai, fél évezrede először, közvetlen nagyhatalmi befolyásoltság nélkül maradtak. Ez a lehetetlennek tűnő „vákuum” önálló államiságot hozott Szlovéniának. Horvátországnak, Makedóniának, Szlovákiának. Moldovának, Ukrajnának, utat nyit nagyobb Romániának és Nagv-Szerbiának. (Ahol a nagyhatalmak mégis beavatkoznak. ott a helyén marad Koszovó, egyelőre „elmarad” Nagy-Albánia-.) De pillanatnyilag mindenki „szabad".

Tudtommal térségünk mindegyik nyelvében megvan a Nagy-... és a Csonka... a saját országra.) Á napi hírekből látni, mindenütt ott van a politikai szótárban a „vissza” vagy „most majd", a nemzetegyesítés, a területgyarapitás és a „homogenizálás" kifejezés. Mindez lehetne politológiai probléma, diplomáciai háttéranyag és esszé tárgya is. De nem az. A nemzetek és a nemzetiségek viszonya ebben a térségben olyan biztonsági, stratégiai és katonai problémakör, amelynek átgondolása nélkül a huszonegyedik századba való belépés nem lesz más, mint vakon ugrás a sötétbe.

Ha a válságkezelés kudarcai folytatódnak és véglegesen csődöt mond a demokratikus Kelet-Közép-Európa értékrendje is. akkor a térség nem csupán leszakad a földrész másik felétől. hanem folyamatos terheket is ró rá. Sem katonával, sem diplomatával, sem menekültügyi hivatalokkal nem győzi majd a Nyugat, amely ilyenformán kénytelen lesz védögátat emelni. Nem lesz olcsó mulatság egy kontinentális berlini fal felhúzása es fenntartása. nem is beszélve azokról a piaci, technológiai és nyersanyagveszteségekről, amit a túlsó oldal leárnyékolása miatt Nyugaton is el kell szenvedni. Az sem éppen politikai bagatell, hogy ebben az esetben majd Oroszország és Törökország lesz a keleti régió két fohatalma. Noha mindkettő elkötelezte magát a „nyugati értékek' mellett, azért ahhoz még jócska lepték kell. hogy ezek szárba szökkenjenek... Ha igy lesz. ez lesz a meghosszabbított XIX. század, amihez az erópolitika szerb diadala adja a mintát.

A nemzetfejlódés és a nemzetállamiság különböző fokán álló szomszédnépek közül a velünk közvetlenül határos országok számára nyilvánvaló tényező a magyarkérdés. A szlovák államfő látszólag meghökkentő javaslata, hogy Szlovákia, Ukrajna, Románia és Szerbia vitassa ezt meg. valójában nem más, mint a magyar veszély tudatosítása. Ha nem így lenne, akkor a nemzetközi „magyarkonferencián" ott lenne a helyei Ausztriának. Horvátországnak és[ Szlovéniával is. ám azok nyilván-1 valóan nem érzik magukat fenyegetve sem Budapest, sem a kis létszámú magyar kisebbség által.

A kisantant óta természetesen nem is olyan meghökkentő, hogy a történelmi Magyarország egykori területéből jussoló. mi több. igen nagyvonalúan öröklő négy ország számára közös cselekvési kiindulópont a magyarkérdés. A felsorolt államok (ismétlés: a nemzetfejlódés és a nemzetállamiság eme fokán) értelemszerűen létfontosságúnak érzik államhatáraik budapesti elismerését. Sőt: ez kevés. Még az is kell, hogy a magyar etnikai kisebbségek is végérvényesen elfogadják e határokat. Sót: ez is kevés. Az is kell. hogy Magyarország és a magyar kisebbségek ne törekedjenek olyan nemzetközi helyzet, nagyhatalmi konstelláció kialakítására, hogy a határmódosítás kérdése egyáltalán felmerülhessen. (A becsi döntések emléke.) Ehhez pedig az kell. hogy ha j akarna, akkor se törekedhessen erre: I