Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-09 / 8494. szám
Népszabadság, 1993.7.3 r 54 ,.orök időkre szóló” budapesti kötelemvállalás és nagyhatalmi garancia szükséges. Ilyenformán (és megint ismétlés: a nemzetfejlödés, a demokrácia és a nemzetállamiság mostani fokán) ukrán, román, szerb és szlovák fordítás - ban nagyon fenyegetően hangzik Trianon igazságtalansága, a történelmi Magyarország, a Szent Korona, bármily nyilvánvalóan normális magyar kifejezések ezek. Bármily természetes az önkormányzatiság az összes európai nyelven, a kisebbségi autonómia szlovákul, románul, szerbül és ukránul elszakadási vágyat vagy lehetőséget „jelent”. S ha mindehhez még azt is figyelembe vesszük, hogy - finoman szólva - kiforratlan politikai helyzet és katasztrófaközeli gazdaság jellemzi szomszédainkat, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a szavakat szándékosan is más jelentéssel fordítják le. A román, a szlovák, a szerb és az ukrán politikai vezető réteg, benne a hivatalos kormányzat számára is szinte kizárólagos legitimációs erő a nemzetállamiság. Románia alkotmányosan deklarálja, hogy egységes nemzetállam; minden szerbnek egy államban kell élnie és ahol csupán egy szerb is él, az Szerbia; a hivatalo és az ellenzéki Ukrajna, illetve Szlovákia pedig akkor lenne elégedett a magyar kisebbséggel, ha az csak népi táncolna. A magyar kisebbségek 1989 utáni politikai önszerveződése „bosszantóan” ellentétes ezzel. Ráadásul a magyarok a világ előtt panaszkodnak, eltúlozzák a gondjaikat ■ (Iliescu); hálátlanok és nem lojálisak ; (Csoszics); ráadásul ezt Budapestről pénzelik és szervezik (Meöiar); azért, hogy elöbb-utóbb visszacsatolás lehessen (Milosevics). S kórusban, hozzájuk csatlakozva Funar, Seselj, az ukrán ellenzéki RUH, a szerb demokratikus oppozició és sokan mások: a legjobb ezt csírájában elfojtani. S amilyen veszélyes és álliberális naivitás a szomszédok eme szemléletét bagatellizálni, annál is veszélyesebb és álnemzeti dolog okot és ürügyet szolgáltatni a magyar veszélyre. Most nem is a „Kárpát-medence egy ország”-féle őrültségekről van szó. Hanem a komoly politikáról. Felesle-ges történészi leckéket csempészni a napi diplomáciába - nem értik vagy félreértik. Kár hangsúlyozni a határkiigazitás „elvi lehetőségét”, ha ennek semmi gyakorlati realitása, viszont erősíti a szomszédok spontán és gerjesztett komplexusait. Hiba azt hinni, hogy az igazi európai politika az úgynevezett európaiság nevében kiigazítja Trianont, vagy akár a kisujját mozdítja a magyar kisebbségek érdekében, szembeszállva az adott állammal. Nagvzolás az európaiság itteni előőrsének, a majdani regionális középhatalomnak a délibábját kergetni - még többe kerülhet Magyarországnak, mint a Szerbia elleni nemzetközi embargó. Tévedés azt hinni, hogy a Nyugat szemében behozhatatlan gyakorlati előnyt élvezünk neokommunista vagy féldemokratikus szomszédokkal szemben. Célszerűtlen semmibe venni, nemlétezőnek vagy átmenetinek tekinteni Iliescut, Meóiart, Milosevicset. Barátkozni nem kell, de tárgyalni, elemezni, alkudozni lehet. Igen, Románia is be fog jutni az Európa Tanácsba, legfeljebb majd belülről „ellenőrzik”. Egyáltalán: sem Magyarország, sem a magyar kisebbség nem fontosabb a világ és Európa politikacsinálóinak, mint a szomszédok, és főleg a nyugalom. Az pedig már egyenesen bűn, ha a határon túli magyarokat bárki pártpolitikai vágy választási célra akarná felhasználni - miközben az anyaország a gyakorlatban és kézzelfoghatóan igencsak keveset segít e kisebbségek otthoni polgárosodásában, anyagi és kulturális önszerveződésében, a kapcsolatok hatékony intézményesítésében. Kár, hogy a mai Budapest kevés gesztust tesz a magyarokkal őszinte kiegyezést szorgalmazó románok, szerbek, ukránok és szlovákok iránt, nem is beszélve a magyarországi kisebbségekről szóló törvény méltatlan elhúzásáról. Pestiesen szólva: sok a szöveg és kevés a haszon. A nyelvvel kezdtük, a gesztusokkal végeztük. Csak egy nagyon óvatos, a kedvezőtlen realitásokkal is számoló, szavait és gesztusait is gondosan mérlegelő magyar külpolitika kerülheti el, hogy négy „nehéz” szomszédunkkal nagyjából egy időben konfliktusba kerüljünk. Az a magyar politikus, aki ezzel nem számol, komoly veszélybe sodorja a határon túli magyarságot és Magyarországot is. Adja az ég. hogy ez a veszély ne legyen véresen komoly. Füzes Oszkár
