Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-09 / 8494. szám
Pesti Hírlap, 1993.7.5 41 AZ 1956-OS NÉPFELKELÉS KIMONDÁSÁNAK TÖRTÉNETE, AVAGY: Ami a Históriából kimaradt Manapság sok szó esik az írott és elektronikus sajtóban dr. Goebbelsról és az ő módszereiről. A frázissal sokan dobálóznak, de nagyon kevesen tudják, hogy mit takar pontosan a kifejezés. Napjainkban általában a kényes — és elsősorban személyes — tények napvilágra hozatalát és célzatos beállítását, illetve a közvetlenül személyek ellen irányuló agresszív sajlótámadást bírálják el ezzel a besorolással. Goebbels metódusa azonban nem elsősorban ezeken az eljárásokon alapult; a fasiszta propagandagépezet ura sokkal kifi nomultabban manipulálta a közvéleményt. Mindamellett maga dr. Goebbels is büszke lehetne arra a közvetett fnanipulációra, amelyet a História című rádióműsor július 1-jei adásának szerkesztői kíséreltek meg. Az alábbi szemelvények segítségével a műsort teljes hosszában végigkísérjük. CSERMELY PÉTER „A kívülről irányított emberek nem úgy védekeznek a politikai méltatlankadók támadásai ellen, hogy morális ellenérveket sorakoztatnak fel, hanem úgy, hogy a kulisszák mögött különböző manipulációkba kezdenek. Mivel tartózkodnak attól, hogy személyes konfliktusba kerüljenek, ezért a nevükben fellépő csoportokon keresztül próbálnak politikai nyomást kifejteni. Mivel jól isménk a kulissza mögötti taktikákat és a kommunikációs folyamatokat — természetesen otthonosan mozognak a hírközlő eszközök világában —, gyakran a maguk számára megfelelő mederbe tudják terelni a felháborodók tevékenységét. ” (David Riesman: A magányos tömeg; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1983) História, 1993. július 1. csütörtök 17.05., Kossuth Rádió „Műsorvezető: A História mai adása egv bejelentés történetével foglalkozik. Annak a bejelentésnek a történetével, amely 1989. január 28- án hangzott el először itt a Kossuth Rádióban, a reggeli hírműsorban. A bejelentés egyesek szerint felgyorsította a rendszerváltozás folyamatát és megrengette a Kádár-rendszer ideológiai alapjait... A bejelentő Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság által létrehozott, a háború utáni magyar politika elemzésével megbízott kutatócsoport irányítója... Pozsgay Imre: Partizánakció volt ez a javából, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kétszer változtattam meg a Történelmi Albizottság ülésének időpontját, lestem, hogy mikor nem lesz itthon Grósz Károly. Ma, remélem, ő is megértené ezt a szempontot, akkor viszont nem éreztem, nogy magyarázatta! tartozom se neki, se másnak. A megfontolás pedig pontosan az volt, hogy tudtam: egy akcióval, mégpedig egy romboló erejű akcióval lehet csak a kívánt hatást elérni... Grósz ezt puccsnak nevezte, de ez fatális tévedés. A puccsot azt megszervezik, azt előkészítik, én meg ontosan ezt akartam elkerülni, ogy bárki is tudjon a szándékomról..., mert így legfeljebb személyes kockázat van benne... Műsorvezető: Most nézzük meg ontosan, szövegösszefüggésében, ogy mi hangzott el... Részlet a 168 órából: 'Jó napot kívánok, itt a rádió politikai magazinja... Hallgassák meg a 168 óra rövid előzetesét. A Központi Bizottság által megbízott Történelmi Albizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Műsorunkban nyilatkozik Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság t g, aló szerint ezzel a formulával ke leden, egymáshoz a politika, a történe: lemtudomány és a közvélemény... Riporter: ...Hogy ítélik meg Nagy Imre 1956-os szerepét, tevékenységét? Pozsgay Imre: Ekörül még zajlanak a viták. Felderülhetnek olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést, hogy úgy mondjam árnyaltabbá teszik... A bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956- ban történt. Egy obgarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.’ Műsorvezető: Lássuk, milyen napot szerzett Pozsgay Imre a a svájci Világgazdasági Fórumon tartózkodó Grósz Károly pártfódtkárnak... Grósz Károly: A nagykövetünk mondott erre néhány mondatot... Egészen pontosan nem ismertük a szöveget, én sem. Maga a tény nem lepett meg. Hiszen elótte már viták voltak az 1956-os események értékeléséről, és Pozsgay álláspontja körülbelül efelé haladt... Maga a bejelentés tartalma nekem nem okozott meglepetést. Műsorvezető: Maga a bejelentés? Grósz Károly: Én politikailag hibásnak tartottam és károsnak. Én azt vallottam, hogy a pártbizottságot fel kel) készíteni ennek a fogadására, mert sokkolni fogja a párttagságot, nem fogja érteni. Korábban az volt a gyakorlat jó harminc évig, és ezt szokta meg, hogy minden ilyen vezetői nyilatkozat... hivatalos pártállásfoglalásnak tűnik... En ezt el akartam kerülni, mert tudtam, hogy ebből zavar fog származni... Műsorvezető: Pozsgay Imre és Grósz Károly nagy találkozására tehát nem kellett sokat várni... Pozsgay Imre: Grósz nagy patáliát csapott... Ó is, mások is, meg voltak győződve, hogy itt valami renitenskedés történik... és akkor, hajói megregulázzuk a Pozsgayt, akkor majd helyreállnak a dolgok... Műsorvezető: Önt sokan egyszerűen leárulózták ez uüö a bejelentés után. Pozsgay Imre: Igen, a tájékozatlan emberek körében ez szokott történni. Szerencsétlenek nem tudták, hogy ezzel menekültek meg. Műsorvezető: A Történelmi Albizottság tagjai szintén meglepődtek, amikor a rádióban meghallották a bejelentést... Az albizottság munkáját Berend T. Iván, a Tudományos Akadémia akkori elnöke, a Politikai Bizottság tagja irányította... Berend T. Iván: A cél ugyan az volt, amit 6 csinált, csak természetesen a bizottság a maga útját járta volna... Úgy éreztem, hogy Pozsgay ezt jól tette. Mert lehet, hogy különben nagyon nehezen lehetett volna a bizottság igazságával a hivatalos utakat végigjárni, és ez a puccsszerű bejelentés tulajdonképpen elősegítette ennek sikerét — és hát ez egy történelmi fordulóponttá vált... Műsorvezető: Tehát... a puccsszerű bejelentés nélkül a Történelmi Albizottság tanulmánya elveszett volna a párűrányítás berkeiben...? Grósz Károly: A Központi Bizottság küldte ki a munkabizottságot. Miért ült volna rá?... Pláne egy olyan helyzetben, amikor mi 1988 májusa után egyre jobban szorgalmaztuk a nyitottságot, a nyíltságot — a párton belül is, a társadalomban is —, hát azért elég logikus ez azért. Műsorvezető: Az ország vezetői közül elsőként Németh Miklós miniszterelnök mondott véleményt... A Kossuth Rádió 1989 január SO-ai híradásából idézünk: '...Németh Miklós 1956-ról szólva úgy vélte, hogy a történelmi események soha nem egyneműek: az értékelésben a népfelkelésnek éppúgy helye lehet, mint a nemzeti tragédiát okozó terrorlázadásnak.’ Műsorvezető: De miért beszélt akkor Németh Miklós terrorlázadásról? Pozsgay Imre: Én úgy éreztem, tájékozatlan, hiszen szellemileg reformernek számít a. Valószínű, politikai helyzetértékelésben volt elmaradva... Műsorvezető: Igaz-e, hogy a Munkásőrség részérói önt sürgették, hogy lépjen fel keményen a Pozsgay bejelentése után meginduló eseüeges mozgalmakkal szemben? Grósz Károly: Igaz, de nemcsak
