Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-09 / 8494. szám

36

zők választották ki, bogy kát tartanak e téma megtárgyalására alkalmasnak a szocialista pártból. Nyilván nem esett ez jól azoknak, akik nem jöttek szóba, hiszeD mindegyik szocialista politikus ugy anolyan nemzetinek és népinek tekinti magát, mint a többiek. Általában is sértőnek tanom, ha a szocialistákat kívülről próbálják osztályozni, hogy ez nemzetibb, ez szociáldemokratább, az meg kevésbé. Ki hivatott vizsgáztatásra igaz magyarságból vagy igaz szociáldemokrataságból?

A választók.

Pontosan így van. Visszatérve a kérdésre: a problémát a párt elnöksége számára az okozta, bogy a résztvevők között volt néhány olyan, akit mi nem tartunk vitapartnerként elfogadhatónak.

Akkor önök is az „osztályozás” hibájába esnek?

Én konkrétan meg tudom indokolni, miért nem tartom vitapartnernek Csurka Istvánt. Elég elővenni az írásait és látni: olyan nézeteket fogalmaz meg. amelyekkel...

Nem lehet, nem szabad, vagy nem kell vitatkozni???

Dehogynem, sőt. De csak úgy, hogy Csurkáék és a szocialisták a nyilvánosság előtt és egyenlő feltételekkel vívnak meg és vitatkoznak bármilyen nézetről. Ám a kisújszállási tanácskozás eleve feltételezett bizonyos érintkezési pontokat a résztvevők között. A cél nem a nézetek ütköztetése volt, hanem a közös nevező még magasabb szintre emelése. A pártelnökség döntő többsége úgy gondolta, hogy olyan szélsőséges politikusokkal, akiknek a nézetei itthon és külföldön is megütközést keltenek - alapvető kérdésekben nem értünk egyet, nincs közös nevező. Akkor mit akarnánk magasabb szintre emelni? Ugyanakkor az elnökség nem tiltotta meg a meghívón szocialistáknak, bogy részt vegyenek.

Igazolla-e Kisújszállás ezeket az aggodalmakat?

Nem, legalább is eddig nem Kisújszállás tudtommal szélsóségrnemes rendezvény volt. Ám ez egy folyamat kezdete is lehet, s ha ez a folyamat a szélsőséges, szélsőjobboldali nézetek legitimációjára irányul, akkor aggódom. Ezt ma még nem lehet eldönteni. De mi lesz akkor, ha a következő hasonló találkozókon az MDF-ből a centrista erők erőfeszítései eredményeképpen a perifériára sodródó szélsőjobboldal netán új legitimitást kap, baloldali politikusok segédletével?

Hogyan működnek a világban a nagy eszmeáramlatok? A konzervatív-keresztény, a liberális, a szociáldemokrata és a népi-nemzeti politikai iránvzatra gondolok.

Működnek, politikai pártokat tartanak fenn, a politikai inga mozgásával együtt stabil demokratikus viszonyokat teremtve. Akkor is, ba most a szélsőjobboldali nézetek valamelyes teret nyernek. Nyugat- és Közép-, illetve Kelet-Európábán egyaránt. A mi térségünkben viszont a nagy irányzatok még nem pontosan képezödtek le az egyes pártokban. Olyan pártok ma Magyarországon sincsenek, amelyek száz százalékig megfelelnek nevüknek, programjuk alapértékeinek. Az MDF nem olyan, mint a brit vagy a német konzervatív pártok, a Fidesz arculata pedig csak a következő választás után alakul ki, s Dem biztos, hogy ez liberális arculat lesz. A mai nem olyan, mint a klasszikus nyugati liberális pártoké. Radikálisabb és számomra kiszámíthatatlanabb. Én inkább az SZDSZ-t tartom liberális pártnak - de ne „osztályozzunk”.

Tegyük hozzá: Portugália kivételével sehol Európában nincs tisztán liberális kormány (az ottani liberálisok egyébként szociáldemokratának hívják magukat). Másutt a liberálisok négy-öt százalékkal inkább a mérleg nyelvének szerepét töltik be. Kelet-Európábán a liberalizmusnak nincsenek komoly hagyományai, mégis: komoly lehetőségként merül föl a liberális kormányzás esélye. Ez önmagában mutatja, bogy a közép-európai liberális pártok Dem olyanok, mint a nyugatiak.

S milyenek Itt • szociáldemokraták?

Amikor az MSZP megalakult, akkor még. „szülési fájdalmában”, megpróbálta a szociáldemokrácia értékeit „bizonyos kommunista értékekkel” ötvözni. Amúgy a klasszikus, múlt századi kommunista értékekkel össze is egyeztethető, csakhogy ebben az évszázadban a kommunista szó már egész más jelentést nyert. Egy elfogadhatatlan, antidemokratikus gyakorlat követőjét jelenti a jelző. S ezzel nem lehet azonosulni, egy szociáldemokrata párt dokumentumaiba ezt nem lehet belekeverni. Később ki is hagytuk. (Csak zárójelben: azoknak, akik képtelen módon az elmúlt negyven év összes baját a szocialisták gazemberségének akarják tulajdonítani, persze ez is mindegy. Ami az „azonosságot” illeti: a régi MSZMP tagjainak alig négy százaléka van a mai MSZP-ben.)

A szocialista párt egyértelműen elkötelezte magát a szociáldemokrácia mellett de természetesen időbe telik, hogy a párt egésze szociáldemokrata legyen. De abbaD biztos vagyok, boy ma inkább az, mint tegnap, s holnag még inkát az lesz, ebben nincs visszafordulás.

Térségünkben a történelmi tzociáld' mokrala pártok felmorzsolódtak, az ú demokratikus, baloldali pártok ped Szlovákia, Szlovénia és Litvánia kivéti lével messze vannak a kormányzástól.

Igen, a régieket teljesen felmorzsolta a kény szerű fizikai, generációs „kihagyás”, talán a Ba tikum kivételével. Sok helyütt, ahogy Magyaro szagon is, belső válságok sorozata rázta meg t járatta le a hagyományos szociáldemokrata pátol. Az új, reformkommunistából len pártok közi eddig az MSZP az egyetlen, amit a Szocintern el fogadott, de van „keresnivalója” a szervezetben szlovén, a szlovák, a litván és a többi pártnak b El kell fogadtatniuk magukat. S - egyelőre ke moly tömegek nélkül - vannak teljesen új szó ciáldemokrata pártok, amilyen nálunk Király Zol táné.

Ami a továbbra is marxista-leninista pártoka: illeti, ók szerintem a belátható jövőben nem fognak komoly szerepet játszani.

A bipoláris szembenállás elmúltával az. hittük biztonságosabb lett a világ. Kidé rült: Dem. Ráadásul a mi térségünk lett jóval bizonytalanabb a sokszögű világban.

A bipoláris világnak volt egy szomorú, de működő logikája, a két világhatalom visszatartón, egymást, és ebben a keretben volt stabil a mi térségünk is, amely Ausztriát kivéve a szovjet érdekszférába tartozott. Az amúgy igen veszélyes helyi válságokat is kordában tartotta a szuperhatalmi logika: egy bizonyos határ elérésekoi Moszkva is, Washington is megállította a saját szövetségeseit. A világháborús veszély tartotta „egyensúlyban" a világot. Ma az Egyesült Államok az egyetlen hatalom, amely elegendő katonai, politikai és gazdasági erővel bír ahhoz, hogy megvédje az amerikai érdekeket a világ bármely pontjáD. Ez az erő tette lehetővé Kuvait felszabadítását is. nemzetközi támogatással. Ám bennem már akkor is fölmerült: mi lesz. ba egyszer az Egyesült Államok úgy akarna fellépni, hogy azt nem támogatja a nemzetközi közösség0 Elvileg ez sem kizárható. Visszatartaná-e ez Washingtont attól, hogy fellépjen? Másfelől: ha Washington közvetlenül nem érdekelt, akkor elég-e a nemzetközi kérés ahhoz, bogy Amerika fellépjen? Ez utóbbit látjuk Boszniában.

Én a legnagyobb veszélyt most abban látom, hogy nincs olyan struktúra, amely kezelni tudná a közép- és kelet-európai térség problémáit. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet nem erre jött létre, hanem a kelet-nyugati, bipoláris szembenállás és együttélés „szabályozására”. A NATO és a Nyugat-európai Unió szintúgv nem erre lett teremtve.

Akkor be kell lépni a NATO-ba, vagy csinálni egy kelet-európai NATO-t?

Az utóbbinak abszolút nincs realitása, s ha lenne is; nagy obb kockázatot jelemene már a létrehozására irányuló első lépés is, mint amilyen kockázatok elhárítására a szervezetet szánnák. Rögtön gyanút kellene. Amikor a visegrádi hármak először találkoztak. Bonnban is és Moszkvában is azonnal felmerült a kérdés: tb ellen irányul? És el kellett magyarázni, hogy ez nem biztonsági paktum. A biztonságpolitikai koncepció elfogadásakor az Országgyűlésben is kitűnt, bogy hazánknak nem konkrét katonai fenyegetéssel kell szembenéznie, hanem biztonsági kockázatokkal, amelyek a térség jórészl kiszámíthatatlan viszonyai-