Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-02 / 8474. szám
Pesti Hírlap 1993.máj.28. AZ EURÓPAI MODERNIZÁCIÓ ÉS A BALKÁNI FUNDAMENTALIZMUS ESÉLYEI (3) Vajk újrakeresztelése, avagy a demokrata feltámadás Amikor a valóság olyan átláthatatlanná válik, hogy szinte lehetetlenség már megállapítani, kinek van igaza és kinek nincsen, az ember csak egyet tehet. Igyekszik távolabb húzódni az eseményektől, hogy ne személyes rokonszenvek és ellenszenvek, hanem valóságos folyamatok és programok alapján legyen képes megfogalmazni a maga álláspontját. A magyar demokrácia hároméves vesszőfutása befejezéséhez közeledik. Megkezdődött az élethalál-küzdelem, hogy vagy teljessé váljon a rendszerváltozás folyamata, vagy az utolsó pillanatban összeomoljon minden. 1994-ben választások lesznek. Még egy év van hátra addig. Ez lesz a legnehezebb.. Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a szocialista internacionalizmus nevében a nemzettudatot elsorvasztó baloldali diktatúrával szemben fellépő, a harmadik úttal is barátkozó MDF nem választhatott magának más programot, mint a nemzeti és népi gyökerekhez való visszatérést, amit progresszív fundamentalizmusnak nevezhetnénk, akkor könnyű belátni, hogy a párt életében a törés igazából már azon az estén bekövetkezett, amikor ismertté lettek az első szabad választások eredményei. Választási győzelmével a még alig pán Magyar Demokrau Fórum (milyen érdekes, hogy máig sem tudu felvenni a Párt neveti) súlyos dilemma elé került: bár a jószándékú fundamentalizmusban fogant, ettől fogva a modemitdció útját hell járnia. A jelek szerint most véglegesen fölfakadt válsága többek között abból származik, hogy az ellentmondást nem volt képes időben fölismerni, s ezért nem is tudott arra megoldást találni. • Ha egy politikai mozgalom, amely azért szerveződik meg, mert egy elrontott dolgot helyre akar állítani — azaz legalább annyira valami ellen, mint amennyire valamién jön létre —, uralmi helyzetbe kerül, az indítékok közül a tagadóról le kell mondania. Továbbra is harcolhat valamién, sót ez kötelessége is, de értelmeden valami ellen harcolnia, hiszen innentől fogva kez.deményezá helyzetbe került. A tragikus törés azárt következett bt az MDF éleiében, mert a fundamentalizmus varázsa a józan észnél erősebbnek bizonyult. Csurka Istvánt ugyanaz a káprázat hódította el, mint a szlovák Vladmir Meciart, a szerb Seselj vajdát, Gheorghe Funart, a Varra Romaneasca (Román Tűzhely) vezetőjét, vagy az ukrajnai RUH (Haladás) vezetőjét, Vjacseszlav Csomovilt. A követők logikája, érvelése, az ellenség azonosításának gyakorlata is kísértetiesen hasonló. A harsány demagógiával felavatott Magyar Út kezdetben kissé bizarr volt, de nem látszott veszélyesnek. A Magyar Igazság nemutpolitikai gtpo'rt E>litikai értelemben már egy rémtomással is felér. A túlhordott és föl nem tárt válság most szokaüan erővel látszik kiéleződni a Magyar Út — Magyar Igazság — majd később még: Magyar Élet (Ege nm Via, Keniat et Vila) születő .szentháromsága’ jóvoltából. Arról van ugyanis szó, hogy az w MDF kormányra kerülésével az eladdig progresszlvnek, előremutatónak számító fundamentalizmus okát veszítette. Innentől fogva fölöslegessé vált a nemzeti tudat visszaállítását, o nemsert ióérxéi fontouágát, a nemiért ét népi kólódéit célként megfogalmazni, éhé gri ez az MDF esetében adott volt. A Magyar Demokrata Fórum a korábban Németh László, majd ezt hóvetóén Hlyét Gyula által meghatározott népi ét nemzeti gondolatot Lakitelken politikai mozgalommá teljesítve nem is lehetett mát, mint az elsorvasztott ét helyreállítani akart nemzettudat egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb letéteményese. Amelynek azonban a kormányra kerülést követően már csak egy dologra kellett — volna — koncentrálni: a modernizációra, az ország gazdasági tolóra állítására. A nemzeti kötődést felhasználni innentől fogva már csak abból a célból indokolt, hogy az összetartozási érzés mélább felébredjen a társadalomban, mert csak a közös nemzeti akarat, a szolidaritás lett volna (lenne) képei mozgósítani az állampolgárok tömegét olyan célokra, amelyekért az elején igen keményen meg kell küszködnünk, de amelyekén soha senki közülünk nem kap sem elégtételt, sem köszönetét. Hacsak az nem lesz elégtétel, hogy Magyarország ismét visszakapja régi erejét, rangját, gazdagságát, Tényét. A nemzeti jóérzés azonban ez esetben úgy viszonyul a revansista és fundamentalista elképzelésekhez, mim egy csipetnyi só egy hordó rézgálichoz: nem mindegy, melyikkel ízesítjük a levest. Többek között az új kormányra zúduló példátlan erejű támadásnak, a belső koalíciós árulásoknak is köszönhető, hogy a legnagyobb kormánypárton Belül néhány, a lényeget nem értő és nem is látó politikus tragikusan téves következteléseket vont le, s ezekre akkor senki sem tudott megfelelően válaszolni. Csurka Istvánék tévedését menti, hoev ók voltaképpen az eredeti lakitelki gondolathoz ragaszkodva bonyolódtak bele* fundamentalizmus kacskaringóiba. Debreczeniéket semmi sem menti, mert személyes ambícióik, szereplési vágyaik érdekében tettek tönkre mindent, amit csak lehetett, amihez csak hozzáférhettek az MDF- ben. A mára már menzokoti ellenzéki és »ajtótámadások blokádja alatt, a <osdslázadás sokkjától is megrettenve az MDF egy részében kialakult az iildözóttiégtudat hamis képzete. A párton belül egyre többen kezdtek úgy viselkedni, mintha még mindig illegalitásban volnának, mert szokatlan volt számukra a demokráciákban egyáltalán nem abnormális kormányeuenesség. (A sajtó totális ellenségessége egyébként azon egyizerü tényből fakadt, hogy a bolsevik hatalom leghűbb szövetségesét a demokrácia veszedelmei elől a baloldal úgy ahogy volt, a hatalmas nyugati töke ölébe menekítette: ennyit egyébként a bolsevikok és a Nyugat erkölcseiről.) • Az önmagukat üldözöttnek tartök ekkor kezdtek a regresszív fundamentalizmus eszméjével vigasztalódni. Kialakult a közös ellenség és a titkos összeesküvés mítosza, amelynek a tavaly augusztusi Csurka-tanulmány adott programhátteret. Az elkerülhetetlen bukás mítosza, amely ugyancsak kt hangzott el először, az igaz magyarság mítosza, amelyet szép kocsmai retorikával lehetett már a kidári érában is veszély nélkül elkeseregni. S végül az dgjló király és az idegen zsoldosok mítosza, megfejelve a miniszterelnök túldimenzionált, bár kétségkívül súlyos betegségének csurtai kórismerte lésével. Mindez együtt Csurka István fellépésének volt köszönhető, ő pedig e fellépéseek pár Alán népszerűséget köszönhetett. Holott csak az történt, hogy a politikai értelemben jószándékú amatőrökből, főképp írókból és történészekből verbuválódott Magyar Demokrata Fórumnak — ha tetszett neki, ha nem — az 1990-es kormányalakítást követően azt a fajta modernizációt kellett (volna) kizárólagosan képviselni, amit a kezdeti romantikus pártcsíra időszakban, majd az elsó hisztérikus parlamenti csatározgatásokban az önmagát lelkes kormányostromokkal vigasztaló ellenzék meglehetősen sikeresen kompromittált. • Mai szemmel nézve egyszerűen komikus a leginkább balról gerjesztett szakértői kormány és szürkeállomány mítosza, ugyanis ha volt szakértői kormány Magyarországon, hát éppen Antall József kormánya volt az, s ha volt balfácán kormány, hát azzal a baloldal ékeskedhetett az elmúlt évtizedekben. Nem óhajtok
