Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-02 / 8474. szám

Pesti Hírlap 1993.máj.27.

2$

AZ EURÓPAI MODERNIZÁCIÓ ÉS A BALKÁNI FUNDAMENTALIZMUS ESÉLYEI (2)

Vajk újrakeresztelése, avagy az elkerülhető tragédia

Az európai csatlakozást meggyorsító modernizáció ét a nemzet sértett büszkeségét a leghatásosabban orvosolni képes fundamentalizmus csatázik ma a volt szovjet birodalom romjain vegetáló országokban, így Magyarortzagon ia. Abban az országban, amelynek lakói a lelkűkben kitörölhetetlenül érzik az ezeréves álmot szétzúzó Trianon keserű igazságtalansága! éppen úgy, mint a kommunista diktatúrának behódolt, nemzetietlenné váll értelmiség árulása okozta sebet, még ba elfeledkezni látszanak is erről. Magyarország azonban nem sziget, amit balalmas él békés óceán vesz korul. Ha nálunk valaki felsóhajt egy kocsmában, valamelyik szomszédos országban valaki biztosan sietve feljegyzési firkál a magyarok ébredező irredentizmusáról, saját belső feljelentőinkről nem is beszélve, akik Moszkva után most Washingtonba szaladgálnak.

A gazdasági romlás folyamatát a huszadik századi magyar történelem első bekeben is stábodon választott kormánya nem tudta megállítani. Fékezni is csak annyira, hogy a romlási sorozat ne söpörje el a demokrácia éppen csak épülgető intézményeit, bár az önkormányzatok rendszere (ott egyébként a politikai ellenzék az úr) már összedőlni látszik. A gazdasági prés soha nem látott erővel nyomja az állampolgárt, aki ha akarna, sem tudna örülni nem kért és nem várt, de alapjában véve szívesen fogadott szabadságának. A magyar csoda éppen abban nyilvánul meg, hogy bár ai állampolgárok zöme egyre hevesebben utasítja el a politikát, annak minden velejárójával, elsőrendűen választott kormányával együtt, mert egyre nehezebben él, a gazdaság mégis működik, noha tartalékai vészesen leapadtak.

A demokrácia sokak szerint olyan luxus, amit csak jómódú országok engedhetnek meg maguknak. Magyarország nem az. Itt ma nincs politikus, aki reálu gazdasági elképzelésekkel választásokat tudna nyerni, ugyanis a valóságos távlatok rövid időre csak rosszat ígérnek. Ezért is tartalmaz veszélyt a demagógia — érkezzen bármilyen irányból —, amely egyszerre ígér magasabb béreket, alacsonyabb árakat és adóterheket a semmiből. Éveknek kell még eltelniük, hogy nem kis szerencsével és taktikával a magyar gazdaság kirángassa magát a pénztelenség, forráshiány, hitelképtelenség és eladósodás mocsarából, s ütőképes, hatékony, termelékeny, s ami a legfőbb« versenyképes nemzetgazdaságot teremtsen. Olyat, amelynek termékeit, ha nem akarná is, megveszi a világpiac, mint a japán autókat, a finn bútorokat vagy a dél-koreai elektronikai cikkeket.

El lehel ezt a célt érni, ha az állampolgárokat a kormány — a félreértéseket itt kerüljük el: a mindenkori állam polgárokat J». mindenkort kormány — mozgósiuni képes a közös ügy érdekében.

És itt érünk el a Szent István-i dilemmához. Mert meglehetősen nehéz elképzelni, hogy az individualizmusukról mindig is híres magyarok oly mértékben vetnék alá magukat, torsukat, boldogságukat, magánéletüket az ország, a nemzet érdekeinek, mint teszik még ma is a japánok, ahol egyszerűen nem illik az évi (mienkénél rövidebb) szabadságot kivenni, ahol illik túlórázni, de nem illik érte a markot tartani, ahol teljesen normális a hajsza, a napi tizenkét órai robot. De nem volnának képesek a magyarok a német nép szisztematikus önépítkezésére sem, ami pedig a háborús vesztes Németországot olyan erős gazdasági hatalommá tette, hogy elcsatolt Tészél is ki tudta váltani a szovjet rabságból. Mert ne legyenek illúzióink, a német újraegyesülés orok álom lenne ma ú, ha a németek úgy termelnének, mint mondjuk a magyarok. (A képlet fordítva őrjítő: ha a magyarok úgy tudnának termelni, mint a németek...)

A példa előttünk áll. Voltaképpen roppant egyszerű. Ha valahogy sikerül megúszni,azt, hogy Magyarország belekeveredjen a Balkán-háborúba, csak arra kéne törekednünk, hogy a magyar gazdaságot olyan ütőképessé tegyük, mint a japánok, a finnpk, a délázsiaiak. Ehhez azonban össznépi akarat, hihetetlen összetartás és nagyon kemény, céltudatos munka kellene.

Mert az első időkben csak a terhek növekednének, mint ahogy növekednek máris. És el kéne felejteni, hogy valaha nagy nemzet voltunk. El kéne felejteni az elcsatolt területeket, a ma idegen földben nyugvó királyokat, s minden olyan szép álmot, ami fontos ugyan, de amely most sehová sem visz Helyette fogcsikorgatva és nélkülözést sem bánva kéne dolgozni éveken, évtizedeken át, hogy megerősödjön, kirobbanjon/a maga örökös félbalkáni nyomorából a magyar nemzeti gondolat, s betörjön az európai élvonalba.

Én ezt tekintem a Magyar Útnak, amely a leginkább a Német vagy a Japán Úthoz hasonlatos. Egy évvel ezelőtt, amikor még az MDF-en belül 'nem szerveződtek semmiféle gyalogösvényre csapatok, megjelent egy cikkem itt a Pesti Hírlapban: Szamuráj a magyar úton volt a címe. Nem sok visszhangot vetett. Hacsak az nem volt visszhang, hogy Magyar Út néven később belépeti a napi politika küzdőterére a balkáni iundamentalizmus minden umertetójelét magán viselő magyar fundamentalista mozgalom. Félek ettől a Magyar Úttól, mert hasak fölmetszéséhez,

ártatlanok elpusztulásához vezet, ugyanis a másik oldalon a Szerb Út gyalogosai gyakorlottabb és keméj nyebb harcosok, a Román Út vagy j az Ukrán Út lényegesen nagyobb számú követőiről már nem is beszélve.

A balkáni fundamentalizmussal szemben csak egyet lehet állítani, a modernizáció erejét is az integrált, Magyarországot it befogadó Európát. A bolsevik fundamentalizmust a mikroelektronizált modern világ Toppantotta össze, és nem az elnyomott népek szabadságvágya. Ma a volt birodalom polgárai igazából kétféle céllal mozgósíthatók tömegesen: seftelő- túrákra a KCST-piacok kozott, vagy háborúkba. A minden eszményt megtagadó, s ezért a gyűlölködésbe a sajái szegénységéből fakadóan könnyen belehajszolható keleti kisembert nem véletlenül fertőzte meg a gyors meggazdagodás és a morális önigazolás kettős lehetősége. Számára a seftelés és a háborúskodás össze függ. A szerb állam telepeseket (rsz fje az élűzötfmagyarok vagy hörvT- tok házaiba a délvidéken. Szegényvagyontalan telepesek hirtelen telkes gazdákká válnak. Az ő számuk- i ra haszonnal járt a háború... Mielőtt azonban elítélnénk őket, gondoljunk a svábok helyére betelepített bukovinai székelyek pokoljárására. A történelem ördögi ismétlődésekre képes.

A modernizáció megoldás a képtelen gyűlölködések orvoslására, csak az a baj, hogy ez meg a napi politika sajátos ellentmondásaiból fakadóan lett hiteltelen. A modernségükre hivatkozó magyarországi liberális pártok lejáratták a nemzeti azonosságra egyébként jogosan igényi tartó tömegek előtt a modernizáció eszméjét. Ami mégis megmaradt, azt lejáratta végül a modernizációt és fundamentalizmust, liberalizmust és konzervativizmust egyesítő MDF legtehetségtelenebb része, az önmagukat nemzeti liberálisnak keresztelő politikusok kicsiny, de agresszív csoportja. Holott a nemzeti liberalizmus korántsem fából vaskarika, mint a fiául demokraták egyik-másik szónoka néhány hónapja még hangosan hirdette. Hanem arra való képes-