Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-02 / 8474. szám

Pesti Hírlap 1993.máj.27.

23

hogy « stüksépzerú séget /hiúmerve, de ex adottságohmUtoálUlva

alkosson magának egy nemzet stratégiai. De a legnagyobb baj, hogy a jelek szerint a szinte már tökéletesen megzavart állampolgár, aki ; fundamentalizmus harsogásától driadva inkább a modernizációra szavaz, ezt a társadalombiztosítási választások szerint a magyar politika tegnap még Icgfundamenulutább crcj^re< * SZOT mai utódára, a vagyonával máig el nem számolt MSZOSZ-re bízná. Ha a legsap még fundamentalista kommunisták ma a modernizáció bajnokai, akkor a társadalom 1990-es reflexei alaposan megváltoztak az elmúlt három év alatt. Ha a rendszerváltódéra végsó toron mégiscsak határi: Mtan szavazó állampolgárok három n elteltével ilyen elsöprő többséggel csáváznák a tegnapra, akkor ott nemzettudatról lehet upan beszélni, de célszerű hozzátenni, hogy ez a nenzetludot beteg. Ha a nemzet ilye« nyilvánvalóan nem tudja, honian és

BENCSIK ANDRÁS

hová tart, okunk van feltételezni, hogy a nemzet elveszítette mítoszát. Mítosz nélkül egy nép sem létezhet. Ha az állampolgár nem líhet büszke arra, hogy éppen enpek a nemzetnek a tagja, akitor nehtzep mozgósítható bármilyen kö-. zis cél elérésére. A nemzet, azonosság érzése valóban alap, ha úgy tetszik, fundamentum, amelyre a modern államszerkezet felépül

Mindez persze lehet bá-mennyire is szép, ha a pénzügyminiszter a Világbank szorítására bejelenti, hojv további szigorítások kellenek, mer nagyon nagy az államkassza delkitje, az állampolgár egyre kevés!*. hallgat a szép eszmékre. Lehet, hogy indokolt az adókai növelni és a kedvezményeket szvSk.fl« ni, s lehet, he gy ezzel megállítható .z állam eladónidása, de biztos, m-gy egy ponton túl az ellenkezőjét* csap mindéi, s az állampolgár egyszerűen fellázad.

Úgy tetsJx, ez már ra :g is törtéit. Soha nem látott mértékű az aaóurto-ís, a társadalombiztosítási jár tlék be nem fizetése és a manipuláció. Miközben az egyik szil ember szerint SO 40 milliárd for in* adr z jszteség származik az illegálii dohány- és szeszkere 1 (delemből meg a )ú tartási fűtőolaj üzemanyagként való felhasználásából (mások szerint ennek a kétj&Srouej, W MpL< JUs; vényiársaiág ismét megemelte a< üzemanyagok árát.

Ez — magyarán mondva— pofátlanság.

Mert a tisztességes állampolgárt bünteti, akin

be lehe hajtani az irreálisan riagas adót, míg a . tiszleségtelen illegális haszni tovább nő, hiszen jéldául a mai autórengtt-gben szinte a nullával egyenlő az esélye, hogy lebukjanak azok akik még mindig fűi tolajjal járnak. Az áremelésből eredő bevétel nen több, mint a csalásbóeredő veszteség, s ráadásul ez egy ördögi • kir. Minél drágább a legilisan beszerezhető üemanyag, annál jobb üzlet — a tüntetést is kockáztatva — illegálisan beszerzett üzemanyaggal járni, kijár rosszul tehát? Aki tisztességes. Ki jár jól? Aki csal. S mert a tisztességből eredő veszteség és a lisztesvégtelenségből eredő haszon közötti különbség minden áremeléssel nő az utóbbi javára, egészen biztosan megjósolható, hogy egy ponton túl szinte az égést ország háztartási fűtőolajjal és külföldről csempészett benrinne/ fog járni, s a MÓL, azaz az állam — e téren — tönkremegy . Azaz tönkremegyünk mindahányan, hiszen az állam — mi vagyunk.

De hasonló a helyzet az adócsalókkal, adót be nem fizetőkkel is. Valóban könnyebb a tisztességes állampolgárokon újabb és újabb adókat bevasalni, mint a hatalmas összegeket elcsalókat móresre tanítani, csak éppen erkölcstelen gyakorlat, s azt is a folyamat ellenségévé teszi, aki egyébként nemcsak a szívére, de az eszére hallgatva is mondja, a modern társadalom, többek között, a modern adórendszerre épül. Ha abból indulnánk ki, amiből kiindulni erkölcsi kötelességünk volna, hogy at állampolgárok többsége tisztességes, de nem hülye, s legföljebb csak a körülmények kényszerítése folytán térnek le az igaz útról, akkor a többséget meglehetne nyerni adócsökkentéssel, illetve a csalók a mainál szigorúbb és a tisztességes állampolgárt is bevonó nyílt üldözésével. Azt nálunk kevesen tudják, hogy Nyugaton az adócsalás az egyik legnagyobb bűn, s a társadalom megvetését is kockáztatja, aki lebukik. Nálunk az eszelős elvonás lassan az egész társadalmat cinkossá teszi az adó — végső-soron a kormány— kijátszására, az adócsalás meg szinte érdem.

Válság van, súlyos gazdasági és morális válság a társadalomban. Az emberek kezdenek belefáradni a kíméletlenül kegyetlen piacgazdaságba, mert nem szoktak hozzá, s mert a bőségén ezerszer annyit kell fáradni, mint a lágerkonyhán osztott kenyérijejadagokért.

Elképzelhetetlenül lelassultak például a döntési mechanizmusok, nem kis mértékben a parlamenti és önkormányzati politikai tili-toliknak

köszönhetően. A társadalom egyre nehezebben tűri, hogy gyakorlatlan politikusok kísérletezzenek vele És nem vigasz, hogy az első parlamenti és önkormányzati választások után ennél többre nem lehetett számítani. A korábbi parlamentek és tanácsok fakabát- és bunkógyűjteményéhez képest a mai parlament a maga kéttucatnyi politikai barmával és széplelkével együtt is profi gyülekezel.

L ak éppen a barmok és a széplelkei tönkreteszik az ország legfontosabb intézményének a hitelét, nem kis mértékben az egyenes tévéközvetítések jóvoltából. Amikor a képviselői mandátum birtokában (amit annak idején úgy osztogattak, mint egy termelési drámára szóló ingyenes színházjegyet az egykori közönségszervezők) bárki belelocsoghat a türelmes kamerába bármit,

; hogyaztán az ártatlan és e vonatkozásban teljesen tapasztalatlan nézó j súlyos lelki sérülést szenvedjen, míg |a mögötte ásító üres padsorok láttán meg azért megy föl az agyvize, hogy a képviselők hatalmas pénzekért henyélnek, akkor tulajdonképpen nem volna szabad a televízió nyilvánosságát politikai bohóckodások céljára fölhasználni.

A baj csak az, hogy ezer. már késő változtatni Ez a páriáméra és ez a politikai válság együtt kell, hogy véget érjen az új választásokon Nagy kérdés azonban, hogy a külső fenyegetésekre mindeddig teljes mértékben érzéketlennek bizonyuló állampolgár mit kezd azzal a mély erko> sí válsággal, amelyről idáig volt ss . Hogyan rendezi el magában a fundamentalizmus és a modernizál i > ellentmondásából fakadó feszültségeket.

Mert e két út kozott kell majd választani még a mainál is sokszorta bonyolultabb körülmények közölt A Magyar Utat végső soron el lehetne intézni azzal, hogy a nemzettudatot magyarságtudattal behelyettesítve alapjában véve a balkáni fímríiirnenmlirmtiiniik nyíl teret. fez »nks.il yiirtn''»iinlia|i Ivmicu hetó a Magyar Út jámbor követőm, mint a többnyire ügyesen taktikázó, bár most a kiválás gondolatával megbarátkozni kényszerült vezetőinek nyilatkozatain. A Magyar Úttal poliűkai rafinériából szimpatizáló torgyáni ökörködés mára oly mértékben lett hiteltelen, hogy elemezni sem érdemes, Tárgyán József fundamentális vagy modernizációs célokból tette tónkra a nagy múltú Kisgazdapártot.

Érdekesebb viszont a modernizációs törekvések belső elJenlmonií.isait vizsgálni. A választási vereségükbe lassan beleőszüh szabaddemokraták egy utolsó menetre tartalékolják erejüket. Reményük már nem sok lehet. Ha a tó-választásokat a jövő évi képviselő-választásoknak tekintjük, s a Ligát az SZDSZ-szel helyette-