Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-30 / 8489. szám
nyék között érvényesülni képes. — £: nagyon szépen hangzik, de nincsenek törvényi garanciák. Ezzei szemben vannak politikai és személyi elkötelezettségek, kirívó esetekkel. — Én úgy gondolom, hogy itt külön kell választanunk a televízió hírműsorának a színvonalát és a televízió hírműsorainak az irányultságát, és remélem, hogy olyan irányultságot, amilyet a kérdés föltételez, nem fogunk találni benne. Amennyiben ilyet találni lehet, a televízió vezetőinek bizonyára lesz annyi eszük, hogy fellépjenek ellene, a televízió érdekében. A kormány legfeljebb súghat a televíziónak. Ez nem kormánytelevízió. Az az idő !990-ben múlt el, de ami helyette létrejött, ez a szocialista, szabaddemokrata, szabályozatlan és rendezetlen átmeneti televíziózás nagyon rossz volt. Ez irtózatos adósságokba verte e televíziót... — Ezt önök állítják, Hankissék és az Állami Számvevővőszék adatai cáfolják. — A be nem fizetett társadalombiztosítás csaknem egymilliárd volt. — Éppen ekkora összeget zároltak a tavalyi költségvetésből. — Okos volt. hogy zároltuk, mert volt miből fizetni. Egymilliárd kétszámillió forint adósságot hagyott hátra a televízió és még van vagy 600 millió köztartozása. Nagyon szomorú ez a gazdálkodási képlet... Egyébként szívesen benne vagyok, többször is hangoztattam már, hogy az előfizetési díj felemelésével váljék a televízió önellátóvá, ne kapjon egy fillért sem az állami költségvetésből, és akkor megszűnik a kormány utolsó lehetősége, hogy a költségvetéssel befolyást gyakoroljon a televízióra. — Mindenesetre tény, hogy a választásoknak független közszolgálati rádió és televízió nélkül fogunk nekimenni. — De léteznek azok a szabályozások. amelyek a két intézmény függetlenségét garantálják. És még valami garantálja a két intézmény függetlenségét: az, hogy amíg a kapcsolatot a kormánynál ezen közintézményekkel én tanom, tőlem olyan hangot nem fognak hallanai, amelyik őket bármilyen irányban presszionálni akarná. — Dehát Ön nyilatkozta, hogy időnként fölveszi a telefont... — Az nem hiszem, hogy utasítás lenne... — Amire odaér... — Az embernek azt a batyut rakták a hátára, hogy próbálja ezen a területen — ahol jó lépést nem lehet tenni, mert min•den lépés mögött valamit gyanítanak — befolyásolni az embereket mindkét oldalon az ésszerűség, a közös munka irányába. — De ugyanez a lehetősége nincs meg az ellenzéknek. — Erre hadd mondjam azt, hogy ebben az Országgyűlésben az 1990-es választások jóvoltából négy évre mi kaptunk bizalmat. Tehát a mi dolgunk az. hogy megpróbáljuk az országot irányítani. És én azokat a súgásaimat nagyon szívesen közlöm, akár a sajtó útján is. — A választási kampány idején milyennek látná szívesen a rádió és a televízió politikai műsorait? — Olyannak szeretném látni, amilyennek például a Magyar Hírlap definiálta a maga választási crcdóját. És őszintén remélem, hogy ez nem marad írott malaszt. Nekünk elegendő az, hogyha a rádió vagy a televízió elmondja, a sajtó megírja az igazat, és aztán hozzáteszi a maga véleményét. Nem óhajtunk ennél többét. Úgy gondoljuk, hogy amit csinálunk az tisztességes dolog. Hozzuk helyre azt, ami az elmúlt évek médiacsatáiban nagyon elromlott és végzetesen kettéhasadt, vagy inkább háromra — mert a két harcoló tábor mellett ott vannak azok, akik egyszerűen túl szeretnék élni a médiaháborút, nem akarnak a hősei lenni, szeretnének egy kicsit dolgozni. Az ő kedvükért is meg kell találni és pozícióba kell segíteni azokat az embereket a rádióban és a televízióban, akik ennek a két szupeTérzékeny háznak többségi bizalmát élvezik. Ami a televízióban és a rádióban történt, az egy rossz szisztémának az eltávolítása, egy jó szisztéma alapjainak a lerakása. Ezt ne végállomásnak, hanem kiindulópontnak tekintsük, amiből esetleg lehet valami jót csinálni. Szakmailag jót, emberileg tiszteségeset. — Lát-e lehetőséget arra, hogy őszig vagy a választási kampányig változzék a televízió és a rádió közjogi helyzete, vezetése? — A televízió és a rádió körül csapkodó küzdelemben egyszerűen lehetetlen ma már olyan embert találni Magyarországon, aki mindenki számára | elfogadható. És nagyon kevés az olyan ember, aki ha lát egy hurkot, azon gondolkozik, de jó volna beleakasztani a nyakamat. Mert egy közszolgálati rádió és televízió élére ilyen hajlandóságú emberek jelentkeznek csak. Másfelől: nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben ez a parlament kétharmados többséggel egy médiatörvényt elfogadna. Ugye, ez lenne az alapvető rendezés. Következésképpen le kell mondanunk nagyon fontos dolgokról, ilyen például a Magyar Rádió és a Magyar Televízió monopóliumának a felszámolása, az országos kereskedelmi rádiók és televíziók megjelenése. Nem lesznek regionális televíziók. rádiók sem — a törvény erre nem ad lehetőséget. így szintek maradnak ki. az országos és a helyi adók között. Megkezdjük viszont a helyi televíziók és rádiók számára a frekvenciák kiosztását. Szerencsére, ezek elegendő számban állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ne uralkodjék el az esztelen gyanakvás, hogy in is vala' milyen rejtett politikai szűrő működik. — De megintcsak hiányoz't nak az elosztás semlegességének törvényi garanciái, a frekvenciákat a kormányzat osztja el. — Az 1986. évi II. törvény bízta rá. Valakinek el kell osztania. A pályázati feltételek nyíltak, megjelentek. Ugyanakkor nem lenne jó. ha a különben teljesen feddhetetlen művelődési és közoktatási mi-i niszter döntene abban, hogy ki j kapja meg az országos keres■ kedelmi televíziózás jogát. Te- I hát ez szükségállapot. De erre I azt tudom mondani, hogy mi azt a korántsem tökéletes mé- i diatörvényt, amelyben csakj nem tökéletes volt a megegye! zés, iparkodtunk megszavazni. ■ Az ellenzéki pártok, attól az érzésüktől vezettetve, hogy nekik jó az akkori állapot, nem óhajtották oly nagyon és igazán a médiatörvényt. Szerintem rosszul tették. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény messze nem tökéletes törvény, de a helyi adásokra a stúdióengedélyek, a frekvenciák kiadását lehetővé teszi. Én kutya kötelességemnek tartom, hogy ezt minden módon elősegítem, mert egy demokráciában a társadalom helyi szerveződése az egyik legfontosabb és legszentebb dolog. És őszintén remélem, hogy a helyi önkormányzatok, a helyi politikai erők nem fognak pressziót gyakorolni a helyi rádiókra és televí- I ziókra, ahogy mi sem fogunk az országosra. — Én ezt nagyon szeretném elhinni, de az a baj, hogy ez nem hit kérdése. Nem szólva arról, hogy akiben egyszer csalódott az ember, annak már nem hisz olyan könnyen. Ez a médiaügy, meg az alapítványok ügye nem erősítették a bizalmat, s gyanút keltenek a kormány hatalmi törekvéseivel szemben. — Ezt a kritikát szíveskedjék elmondani a másik oldalon is. Ez a kormány 20. századi nyugati típusú demokráciát szeretne csinálni ebben az országban. Eszerint viselkedik, nem vagyunk odaenyvezve a székünkhöz, tehát ha 1994-ben a társadalom úgy dönt, akkor felállunk, és majd jön más. Hogy milyen lesz utána, azt majd meglátjuk utána. Mi nagyon nehéz időszakban kerültünk ebbe a felelős pozícióba. Ahogy mondtam kezdő kormány voltunk, mert az előző rendszerben nem volt egyikünknek sem lehetősége arra, hogy a politikai életben részt vegyen. A politika a párt privilégiuma volt, és ennek a kor-I mánynak egyetlen minisztere, ■ politikai államtitkára nem volt ■ soha egy másodpercet sem a j kommunista pártban. De az elmúlt három esztendőben megj szereztük a kormányzati tapasztalatot. Tessék megnézni, . a miniszterelnök legjobb húzásai közé tartozott a fiatal poli- I tikai államtitkárok kinevezése. Ezek a fiatalemberek — Józsa Fábián, Szendrei László, Becker Pál. Tóth Tihamér — a parlamenti bizottsági munká-
