Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-30 / 8489. szám

15

ban megszerezték azt a políti- i kai és kormányzati ismeretet, ami lehetővé teszi, hogy jó munkát végezzenek. Nekünk ezért meg kellett szenvednünk, mert mi a semmiből indultunk, mögöttünk nem volt három év parlamenti tapasztalat. De ha mennünk kell, megyünk. Ez a kormány nem fog a demokráciával össze nem egyeztethető dolgokat csinálni uralma meghosszabbítása érdekében sem. Tessék elfelejteni ezt a gyanakvást. Ha voltak esetleg | ilyen hangok a kormánykoalí- ' cióban, ezek a hangok nincsenek immár.

— Az írott sajtóról mi a vé- Jeménye?

— Az, hogy érzékelhető, nemcsak a kormány szerzett tapasztalatokat, hanem az írott sajtó is, s úgy érzem, a választási kampány ellenére sokkal kevesebb lesz a feszültség a sajtó körül, mint korábban volt. A sajtó-megtanulta, hol van a természetes helye, hol vannak megnyilatkozásának a határai. Megtanult tárgyilagosan prezentálni, és megint csak el kell mondanom, hogy a Magyar Hírlap megpróbált ebben ugyancsak élen járni a hír és a vélemény gondos elválasztásával. Ez nagyon fontos megtanulnivaló...

E tekintetben lehet nyugalommal gondolni a választási kampányra. így arra is, hogy a sajtó nem lesz partnere egyes képviselőjelölteknek, különösen szélsőbal- vagy szélsőjobboldali képviselőjelölteknek. Úgy érzem, hogy többékevésbé azokkal az elvekkel, amelyeket a Magyar Hírlap a maga számára lefektetett, mint etikai szakmai alapkövetelményeket a választási kampánynyal kapcsolatban, a többi újságok is egyetértenek. Meg fogjuk látni, melyik hogyan képes érvényesíteni. Ne felejtsük el, hogy itt nem pusztán a politikai hibák, hanem a szakmai hibák is veszélyesek. Sőt a szakmai hibák öngyilkos módon tudnak egy-egy újság életébe beleszólni.

— Ha egy független, pártatlan, objektivitásra törekvő napilapfőszerkesztője lenne, hogs an értelmezné a választási kampányban az esélyegyenlőséget? Ami mögött egyszerűen az a beismerés van, hogy nem az újság választ, hanem az olvasó, a választó, s az újságnak az a dolga, hogy megmutassa:

ez a mezőny, ezek az indulók, ezek a programok, tessék választani..

— Az esélyegyenlőség olyan, mint az igazság. Mégha meg is tudom határozni, felettébb nehéz érvényesíteni. A magyar nyelvben van egy szó, hogy igazságszolgáltatás, amelyik téves szó, mert voltaképpen nem igazságot, hanem jogot szolgáltatunk. Ilyen az esélyegyenlőség kérdése is. Legfeljebb becsülettel törekedni lehet rá, de megvalósítani többek között azért sem lehet, mert nézőpont kérdése. De ez nem menti fel az újságot azon kötelessége alól, hogy próbálja meg tisztességgel képviselni. Ahogy a dolgok hasznossága vagy veszélyessége azon múlik, hogy a társadalom számára mennyire hasznosak, vagy mennyire veszélyesek, ugyanúgy itt is meg kell nézni, mely pártok hasznosak, tehát jelentősek a társadalom szempontjából. Az esélyegyenlőségnek elsősorban ezeket a pártokat kell szolgálnia. Nem hiszem, hogy a megoldás az volna, hogy egyforma módon nyitunk teret minden pártnak vagy minden pártkezdeménynek. A választási küzdelem híreiről nyugodtan és tárgyilafosan lehet beszámolni. És ha a kommentár, amelyben az újság a maga véleményét, a maga elkötelezettségét vagy eszményét szolgálja, kellőképp elkülönül a hírtől, akkor az nem árt az esélyegyenlőségnek. Azt hiszem, hogy abban, amit mi a sajtóról elmondtunk, sok szamárság volt, és sok igazság. És a sajtó nagyon jól tudja, mikor beszéltünk szamárságot, ezt mindig az orrunk alá is dörgöltet, és nagyon jól tudja, hogy mikor mondtunk igazat, és tanult belőle. Ettől megy előre a világ.

— A: írott sajtóban kialakult helyzetet, erőviszonyokat tudomásul veszi-e a kormány?

— Mi mást tehet a kormány, mint hogy tudomásul veszi a jelenlegi helyzetet. Legfeljebb azt mondhatom, hogy nem feltétlenül kell feneketlen örömmel eltöltenie a szemlélőnek, j akár a nem kormánypárti szemlélőnek is a lelkét, hogy1 Magyarországon a nehéz gazdasági körülmények között milyen kínlódással teremtődik

piacon. Számomra a legszomorúbb, a legtragikusabb a rendszerváltozás napilapjának, a Magyar Nemzetnek az ügye. Az, ahogy 90 ezerről 35 ezerre ment le az előfizetők száma. Pedig nagyon nagy szükség lenne egy olyan lapra mint a Pethő Sándor Magyar Nemzete volt. Úgyhogy van itt gond elég, de a kormánynak azt a tanulságot kell ebből levonnia, hogy a kormányzati tájékoztatásban szintén esélyegyenlőséget kell teremtenie. És nem helyeslem, különösen, mint MDF politikus, hogy a VI. országos gyűlés után azt mondja közülünk valaki, hogy én ennek vagy amannak a lapnak nem nyilatkozom. Ahhoz, hogy a gyanakvásokat fokozatosan kiszorítsuk a fejünkből, elsősorban társalognunk kell, és a társalgásnak egy fajtája az is, amikor egy kormánypárti politikus meg egy nem kormánypárti újságíró beszélget egymással, mondjuk egy interjú formájában. És a kormánypárti politikus szempontjából a leg| helyesebb egy nem kormányközeli lapban beszélni. Nekem, katolikus embernek, anyai ágon minden felmenőm református pap volt. Ezek az emberek mindig rettenetesen szidták azokat, akik ott voltak az istentiszteleten, mondván, hogy pogányok vagytok, nem jártok templomba. Nem az MDF elkötelezett választóit kell meggyőznöm a kormány politikájáról, vagy elfogadható voltáról, vagy logikus voltáról, hanem a másik oldalon állókat. Vagy azokat, akiknek voltaképpen nincs is véleményük, akik csak a szenvedő alanyai annak, ami most Magyarországon egy rendszer összeomlása után és ama rendszer hibái miatt végbemegy.

— Sokan tartanak attól, hogy példátlanul durva választási kampány előtt állunk. Mit tehet a sajtó, hogy ne így legyen?

— Istennek hála, mindenkinek megvan a maga keresztje. A sajtónak éppen elég kereszt az, hogy meg kell próbálnia tiszteségesen viselkedni. És mivel erről nincs kőbevésett tízparancsolat, ezt a sajtónak kell meghatároznia a maga számára. Ebből a szempontból

meg a sokszínű sajtó. Azok a derűlátó vagyok. Mi elég sok lapok, amelyek a semmiből in- mindent meg tudtunk határozni dúltak, szinte lehetetlenre vál- a magunk számára, a sajtónak lalkoztak az amúgy is telített

is sikerülni fog. Nem kell mindent felkapnia, eltekinthet például azon kortesfogások közlésétől, amelyek a jelöltet bűncselekmény elkövetésével vádolják, illik tapintatosan bánni a magánéletükkel. Noha tudom, és a sajtó is tudja, hogy ezek a dolgok a választási kampányban a fűszer elemek.

A fűszer ízesíti az ételt, de próbáljon valaki sóból és paprikából levest főzni.

— A lllllll as ügyek fölemlegetése só vagy paprika?

— Tudnunk kell azt, hogy m/m-as iratok nem maradtak ránk. Ránk maradt egy halom, javarészt üres dosszié, nevek■ kel rajta. Nem tudjuk, hogy

mennyi ebből a valóságos és mennyi ebből az utólag hamisított dosszié.

— Akkor miért kell a miúszterelnöknek...?

— Ez nem volt más, mint úzonyos nagymellényű uraklak a szelíd megleckéztetése. De nagyon rossz politika lett volna, ha a IH/III-as megmaradt iratanyagai alapján megpróbáltunk volna egy csehszlovák típusú lusztrációt csinálni.

— A sajtó és a hatalom, a kormányok viszonyában a magasfeszültsé végül is természetes állapot. A feszültségingadozás is. Most hol tartunk?

— Úgy érzem, hogy ami a politikában és a sajtóban most van, az egyfajta konvergencia, egymás felé való mozgás. És én ezt nagyon fontosnak tartom. Igenis kötelességünk elmondani, mennyi minden van, ami minket, ennek az országnak a lakóit összeköti. A szélsőségek elítélése például, és az. hogy azok a politikai pártok, amelyek most a magyar országgyűlésben jelen vannak, demokratikus politikai pártok. A sajtó nagyon fontos szerepet játszhat abban, hogy az indulatokat — a választási kampány ellenére — fokozatosan ki lehessen szűrni a politikából. Ér-I zelmek lehetnek, hitek lehetnek. de az indulati politizálástól, az elkanászodó, balkáni politizálástól feltétlenül meg kell mentenünk ezt az országot. Kéretik nekünk, egymással szemben álló politikusoknak kölcsönös tisztességgel ezt alkalmazni és a sajtónak ezt nem elfeiejteni. Ez nem speciálisan magyar probléma, de úgy gondolom, hogy ezen a téren Magyarországnak a konti-