Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-28 / 8488. szám

A magyar gazdaság és a régió

Beszélgetés Kádár Béla külgazdasági miniszterrel

Heti Magyarország, 1993.6.25.

07

Globális világgazdaságról, vagyis arról, hogy az egyes országok a távoli földrészekre is eljuttatják portékáikat és vásárolnak is onnan, csupán a legutóbbi három-négy évtizedben beszélhetünk. E globális világgazdaságon belüli politikai fejlemények, gazdasági események befolyásolhatják a világ valamennyi országának fejlődési esélyeit. Magyarország, mint nemzetközileg is különösen külgazdaságérzékeny ország, alkalmazkodik a világgazdasági környezet változásaihoz. Ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatokban a szomszédos országok közöjti együttműködés erősítése válasz a globális kihívásra. így Magyarország számára különösen nagy jelentőségű Közép-Kelet-Európa szomszédos államaival kialakítható együttműködése. A magyar gazdaságnak a Kárpát-medencében való szerepéről kérdeztük Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterét.

— Rendszerváltoztatást szempontból a néhai tervgazdaságokban az állami külkereskedelmi monopóliumok helyét felváltották a kisvállalkozók. Magyarország esetében évtizedeken át 41 szakosított állami külkereskedelmi monopóüum kezében volt a kivitel és a' behozatal.

— A változásokat jól jelzi, hogy az említett vállalatok aránya 1991-ben már csak 12 százalékos volt az export-import szférájában. Mára úgy alakult a helyzet, hogy mintegy 15 ezer cég folytat többékevésbé rendszeres külkereskedelmi tevékenységet. Ezek az új kis-külkereskedelmi magánvállalatok azonban már költséggazdálkodási okok miatt sem juthatnak el távoli és különösen nem tengerentúli országokba. Az ő esetükben máris kulcsfontosságú a szomszédsággal folytatható kereskedés. Annál is inkább, mert manőverezési képességük sugara, amelyet persze behatárol a piacismereti hiány is, a működési területtől számított alig néhány száz kilométerre terjed csak. A kisvállalkozó számára tehát hiába teremtünk ragyogó piacra jutási feltételeket Japánban, Koreában, az USA-ban, oda felkészültségének jelenlegi állapotában nem jut, nem juthat el. A kijutásban persze az állam, a kormány, az érdek-képviseleti szervezet segíthet, de nem eleget. Be kell látnunk: a magyar kisvállalkozó számára néhány évig még azt jelenti a külkereskedés, hogy termékeit teherautójára rakja, netán a személygépkocsijába pakolja, és megpróbálja értékesíteni a legközelebbi határ túloldalán.

A történelmi fejlődés során az első világháború után létrejött nemzetállamok kereskedelmének döntő hányada a régióban, pontosan a szubrégión belül bonyolódott. A kivitelnek mintegy harmada került ki ebből az úgynevezett közép-kelet-európai övezetből. Magyarország exportjának az 1929-es világválság kirobbanása előtt is 30 százaléka irányult a szomszédos Csehszlovákiába, Romániába és Jugoszláviába. Ausztriát azért nem említettem, mert az a jelenleginél is nagyobb súllyal szerepelt a magyar külkereskedelemben. Végül is a magyarhoz hasonló szubregionális külkereskedelem jellemezte Romániái és Jugoszláviát is. A második világháborút követő négy évtizedes KGST-együttműködés után a magyar külkereskedelmi forgalomban — Ausztriát nem számítva — az érintett országok (Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia) aránya ma nem éri el a 10 százalékot.

Az export akadályai

— A kialakult helyzet kedvezőtlen a térség valamennyi országa számára, hiszen mindegyik kénytelen a távoli piacokon jelen lenni. Márpedig távolsági manőverezőképességük nem túlságosan nagy. A jelenlegi földrajzi struktúra járulékos akadályt jelent az export expanziója számára.

— Nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedekben elsorvadt szubregionális gazdasági együttműködés erősítése valamennyi ország nemzetgazdasága szempontjából fontos érdek. S még valami. A régió államai kivétel nélkül kis országok, így gazdaságuk dinamizálására csakis exportteljesítményeik függvényében számíthatnak. Arról talán nem kell bővebben szólni, hogy a gazdasági együttműködés mennyire lehet jótékony hatással a különböző etnikumú, kultúrájú lakosságcsoportok kapcsolatára. Azt hiszem, egy percig sem kétséges, milyen mértékben csillapítja a politikai indulatokat az efféle gazdasági érdekközösség. Következésképpen, ha van számottevő és dinamikus külkereskedelem a térségben, az hozzájárulhat a stabilizálódáshoz, de legalábbis a de -