Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-28 / 8488. szám
I stabilizálódás megfékezéséhez. Magyarország az elmúlt három évben ebben a szellemben törekedett a szomszédos országokkal folytatott együttműködés elmélyítésére, hiszen az elsd megállapodásokat már 1990 decemberében aláírtuk Csehszlovákiával, sót bizonyos politikai nézetkülönbségek ellenére 1991 elején Romániával, és ugyanezen év májusában Ukrajnával. A legmesszebb ebből a szempontból az 1992 decemberében megkötött közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás jutón, ami az idén márciusban életbe is lépett. Az egyezmény értelmében Lengyelország, a Cseh és a Szlovák Köztársaság, valamint Magyarország közötti külkereskedelmi kapcsolatokban szimmetrikus jelleggel eltávolította a vámok és mennyiségi korlátozások több mint 50 százalékát az ipari termékek piacán. A gazdaságdiplomáciai keretek tehát létrejöttek, és ahogy a piacgazdasági átalakulás a térségben egyre inkább kibontakozik, ahogy az egyes országok piacgazdasági érettsége nó, úgy tágul földrajzi értelemben is a közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás alkalmazásának lehetősége. Elsősorban Szlovéniára gondolok, ahol a kérdéskörről megkezdtük a tárgyalásokat. Ha ezt sikerül mindkét fél számára elfogadható eredménnyel befejeznünk, akkor máris megjelenik a Balti-tenger és az Adria közötti szabadkereskedelmi övezet. S persze ugyanez vonatkozik a háborútól gyötört Horvátországra is. A piacgazdaságra való átállást azért hangsúlyozom, mert sokan megfeledkeznek arról, hogy szabadkereskedelmi együttműködés csak az átalakulási folyamaton átesett országok közön képzelhető el. Ahol ez nem történt meg, ott hiányoznak azok az eszközök, amelyekkel a kormányzat a kereskedelmi mozgásokat befolyásolni tudja, illetve egészen eltérő gazdaságilányítási eszközöket alkalmaznak. A külföldi tőke biztos profitra tör —A térség országait nagyon sokan érzelmeik alapján minősítik, attól függően, hogy történelmi beidegződéseik alapján az adott állam rokonszenves vagy ellenszenves-e számukra. Pedig az ilyenfajta minősítésnek nagyon is megvannak a tárgyszerű mércéi. Nagyon fontos, hogy milyen az árak, a bérek, az áru- és a tőkeimport liberalizálása, hogyan halad előre a gazdaságban a privatizáció, hogyan alakulnak ki a konvertibilitás elemei, milyen az egyes gazdaságokban a decentralizálás mértéke, hol tan - a költségvetési, illetve államháztartási reform. Ezek alapján Magyarország milyen pozíciót foglal el a régióban? — A minősítést valóban befolyásolják olyan tényezők, hogy az egyes országoknak milyen a szövetségi elhelyezkedése, befolyása, és ezeket szem élőn tartva a kormányok megfogalmazhatnak bizonyos kívánalmakat, magatartási normákat az üzleti élet számára. Az üzleti világ azonban általában a saját érdekei alapján alakítja ki mozgásterét A tőkebefektetőnek, beszélhetnek akármilyen osztályzatról a politikusok vagy az érdekelt szakcégek, neki az a fontos, hogy egy országban kécsegtetők-e a távlati profitkilátások vagy biztonságos-« a befektetés. Ha ezt nem találja meg, és az általános politikai-gazdasági környezet is kedvezőtlennek látszik, akkor arra a helyre ugyan semmiféle buzdításra nem lesz hajlandó a pénzét, a tőkéjét bevinni. A kérdésre válaszolva tényként szeretném megállapítani, hogy Magyarországon jelenleg több mint ötmilliárd dollár értékű tőke van jelen, és ez nem csupán ígéret, ez már a puding próbája. Némi összehasonlítási alappal szolgálhatnak a tavaly év végi adatok. Ebben az időszakban Magyarországon 4,7 milliárd, Csehszlovákiában 2 milliárd, Lengyelországban másfél milliárd, Romániában 400 millió, Bulgáriában 150 millió dollár összegű működőtőke-állomány alakult ki. Ez többé-kevésbé tükrözi a külföldi tőkebefektetők értékítéletét, vagyis azt, hogy mi a véleményük az átalakulás előrehaladottságáról, az ország vonzerejéről. Magyarországot, ahogy azt Suzuki úr is megfogalmazta az esztergomi gyáravató alkalmából, geopolitikai, geostratégiai helyzete, központi fekvése és amiatt, hogy a Balti-tenger és az Adria közötti terület felezőpontján, a kelet—nyugati áramlások középpontjában van, a külföldi befektető előnyben részesíti. De ez csak geostratégiai szempont. Legalább ilyen lényeges a piacgazdasági átalakulás során meglett út hosszú. A befektetők ugyanis tisztában vannak uzzal, hogy tu. ezzel járó változások mekkora veszélyt jelentenek a politikai és gazdasági stabilitás szempontjából. A magyar gazdaság szerencsére túljutott azokon a legveszélyesebb kanyarokon, amelyek a térség legtöbb országa számára még hátravannak. Ám nem mehetünk el szó nélkül amellen sem, hogy nálunk a piacgazdaság úgynevezett pszichikai korlátái is kisebbek, mint például a Németország államrészének számító új tartományokban, a néhai NDK-ban. Betudható ez részben az 1968 óta Magyarországon, ha kis lépésekkel is, de mégiscsak végbement .kúszó" reformnak: így itt a rendszerváltást követően eleve nagyobb volt a vállalkozó kedv, a vállalkozók arányszáma a lakosság egészéhez viszonyítva, mint a régió többi országában, s kisebbek a versenytársadalom, a piacgazdaság pszichikai korlátái. Kelet Svájca? — A folyamatok ismeretében mindenfajta önelégültség nélkül kijelenthetjük: Magyarország a régió legvonzóbb országa, a külföldi befektető itt találja meg a legkedvezőbb betelepülési lehetőségeket? Az ország persze aligha pályázhat, mondjuk, egy kelet Svájca szerepre. De másra talán igen... — A világon sok minden relatív, a nemzetközi kereskedelem is javarészt relatív versenyelőnyökön nyugszik. A külföldi nagyvállalkozók közül egyre többen vélik úgy, hogy Magyarország egy szubregionális alközpont szerepét fogja betölteni. Legújab-
