Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-21 / 8484. szám
HVG, 1993.6.12 ' n_L %J Havi kétszáz pengő fixszel... A közszolgálati alkalmazottak a két világháború közölt érdekeik védelmére csak kormánvjóváhagv ássál alakíthattak érdekképviseleti szervezetet. Mivel az állami alkalmazottak szakszervezeteinek létrehozását a kormány eleve tiltotta, felülről kezdeményezett és szigorúan kézben tartott .nemzeti szövetségek' képviselték az érdekeiket. A két legjelentősebb érdekvédelmi szervezet a Közszolgálati .Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége (KANSZ) és a Magvar Tanítók és Tanárok Nemzeti Szövetsége volt. A Belhlen-kormánv álláspontja szerint ugvanis az állami rend bomlásának első és egvben legveszedelmesebbjele, ha a közalkalmazottak magukat az állammal .kifejezetten szembe helyezik, provokatív, agresszív magatartásukkal, a polgárságnak és a népnek a fegyelmezetlenség rossz példáját adják". Még azzal is bebiztosította magát a kormány, hogv a szövetségek vezetőinek magasrangú állami tisztségviselőket válaszúton meg; a KANSZ vezetője először a .MAY elnök-igazgatója, majd az igazságügyi minisztériumi, később a pénzügvminisztériumi államtitkár volt. Arra is súlyt helyezett a kormánv, hogv figyelmeztesse a főispánokat: a helyi szervezetek vezető tisztségviselői az irányítható, magasabbrangú tisztviselők soraiból kerüljenek ki. Természetes tehát, hogy a sztrájk vagy a tüntetés, mim érdekvédelmi eszköz szóba sem jöhetett ezeknél a szöv etségeknél. Sőt, amikor 1923-ban a mozdonyvezetők (akiknek az érdekvédelmi szervezete nem volt a KANSZ ugja) sztrájkot kezdeménveztek, a többi közalkalmazotti szervezet fellépett velük szemben. A nemzeti szövetségek inkább a kormánnval való folyamatos konzultációra törekedtek, memorandumokat készítettek, j néha tilukozó gyűléseket urtotuk. Soha sem mulasztották el ; hangsúlyozni, hogy .a magyar nemzeti állam további fennmaradása szempontjából’ az ő megélhetésüket (azaz a ma- j gyár nemzeti középosztályét) a kormánynak kell biztosítania. J A 220 ezer magyarországi közalkalmazott jobb körülmények között élt, mint a munkavállalók nagy része, bár mo- | narchia-korabeli életszínvonaluknak csak mintegv felét érték el. Sőt, 1919-1925 között közel 60 ezer embert nyilvánítotuk közülük létszámfelettinek, s bocsátották el őket. Hogv pontosan kiket, annak kiválasztásában segédkezett az elvileg érdek- j védelmi szerepet betöltő KANSZ is. .Az elbocsátottak választ- ! haltak a végkielégítés (0-3 év közötti szolgálati időnél félévi, j 10-15 évnél 3 évi fizetés) és az akkor kivételesnek számító ! nyugdíj között. Nemhogy a közalkalmazotuk megmozdulásairól, de hangosabb tilukozásukró! sincsenek adatok a harmincas évekből, pedig fizetésüket 1931-től ötször is csökkentették, és csak 1938-tól emelték újra. Az ok ismert: a közszol- 1 álati alkalmazottak mindenáron meg akartak maradni a j iztos megélhetést jelentő állásban, amely rengeteg kiváltsággal (nyugdíj, családi pótlék, fizetéses szabadság) járt. Mindig rengetegen pályáztak közalkalmazotti állásra: díjnokok, napidijasok, gvakornokok serege várt évekig, hogy vég- j leges .státusba'' kerüljön. Az sem volt mellékes ugvanis, ; hogv a legalacsonyabb fizetési osztályba sorolt kezdő unító 1 is másfélszer annyit keresett, mint egy átlagos szakmunkás. ! RIBA ISTVÁN ; kormánvt tekintik ellenérdekelt félnek minden vitában - noha az már több alkalommal megpróbált .kifarolni' az ügvból, oly módon, hogy a .közalkalmazotuk munkálutója' büszke címet szeremé átruházni az intézményvezetőkre. Most azonban esélye sincs a kormánynak a kihátrálásra: a munkabeszüntetési szándék, mint végső fegyver kilátásba helyezése a sztrájktörvényben előírt pákára tereli a vitákat. A megegyezési kényszer a kormányt is köti. A bejelentésre kapott válaszlevéllel, amelyet-Szabó Iván írt alá, .mindössze" annyi a munkavállalók baja, hogy abból nem derült ki, hol és mikor kívánja a kormány az egyeztetést megkezdeni. Tévedés lenne azt hinni, hogy a kormány ráér. Bár a szakszervezeti nyilatkozatok csak szeptemberre tették az esetleges sztrájk időpontját, akkorra már mindennek el kell dőlnie, hiszen legkésőbb a jövő évi költségvetés sarokszámainak meghatározásakor ki fog derülni, benne van-e a közalkalmazotti bértáblázat vagv nincs. Ráadásul, ha nincs, akkor ezt mellesleg az Országgyűlésnek is szentesítenie kell, mégpedig korábban, hiszen a közalkalmazotti törvény egyelőre még úgy szól, hogv az illetményrendszert 1994. január 1 jével be kell vezetni. Igaz, ha sokan úgv is gondolják, hogy hát istenem, legfeljebb lesz egy kis tahangsúlyozza Gulyás Judit, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) főtitkára -, hanem azért, mert úgv unják, a tüntetésen ők uvaly március óu már túl vannak. Gácsi Mária szervezőtitkár .vihar előtti csendről" beszél az egészségügyben, ahol átlagban legalább 25 százaléknyi béremelés forog kockán. .Annyi mindenre elköltötték itt már annyi pénzt" - fakad ki, jelezvén: velük is nehéz lenne megegyezni, megértésre bírni azokat, akik eddig is messze alulfizetve dolgozuk Kedvenc példaként említi a borsodi ápolónőket. Ötven százalékuk már egyedülálló, mert azt, aki három műszakban, rengeteg túlórával tíz-egvnéhány ezer forintért dolgozik, előbb-utóbb elhagyja a férje, a másik ötven százalékuk viszont családfenntartó, mert ott a férjet .hagvta el" a munkahelye. A pénzügyminiszteri csomagterv sorsának végleges eldőléséig a köz alkalmazottainak egyetlen reménysugár maradt; még uvaly novemberben, a kétkulcsos áfa bevezetése kapcsán sikerült az F.rdekegveztető Tanácsban kialkudniul 10 milliárd forint béremelést. Ezt - ami a szakszervezeti adatok szerint 3,5 százalék, a kormányzat szerint 4,5 százalék béremé lést jelent a máris több mint húsz százalékos infláció méh itt, akár már augusztusban is megkaphatják. WEYER BFLA nársztrájk. akkor ez talán valóban nem számít. Sokkal kiszámíthautlanabb a másik nagy csoport, a tüntetésből múlt kedden kimaradt egészségügyiek reakciója. Ok nem azért maraduk távol, mintha egvetértenének a fizetésemelés elhalasztásával - .Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a követelésekkel", i
