Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-18 / 8483. szám
Népszava, 1993.6.15 33 Érőn to 25-30 katona ívsz öngyilkos — noha rnindon vlözntóng nőikül A durva bánásmód csak a harmadik ok Az első kettőnél katonatisztek és pszichológusok, mint arról lapunk riportban számolt be, a rendezetlen családi háttérrel magyarázták a tragédiát. P. Tamásról is azonnal kiderült: állami gondozott volt. 1992-ben hagyta el a fóti intézetet. Csendes, békés, jó katonának ismerték. Ügy látszik, az új közösség nem nyújtott neki biztató kapaszkodót. A Magyar Honvédségnél az idén kilenc sorkatona vetett véget életének. Négyen áprilisban. Miért ölik meg magukat a katonák? — kérdeztük dr. Bognár László orvosezredestől, a Központi Katonai Kórház mentálhigiénés és pszichiátriai osztályának vezetőjétől. — Az érintett fiatalemberek a polgári életben elszenvedett károsodást hozzák be a hadseregbe — mondja a főorvos. — A bevonulok 30-35 százaléka mentálhigiénésen érintett. Ezeknek a fiataloknak valamilyen oknál -fogva nem volt biztosítva a személyiségfejlődésük. Vagy fizikailag, testileg, vagy személyiségben éretlenek a katonai szolgálatra. Helytelen nevelésük folytán vagy túlzott támogatást, vagy teljes nemtörődömséget „kaptak”. Mindkét eset elmagányosít, késlelteti az érést. Az éretlen fiatal nem tud megbirkózni a katonai szolgálattal? — Tulajdonképpen nem, vagy nehezen. A szolgálat terheit csak érett fizikummal és érett személyiséggel lehet tolerálni. Ellenkező esetben a bevonulás csődöt jelent a fiú számára. Es ez máris öngyilkossághoz vezet? — Az alkalmazkodási reakciók egyik tünete ná,,Lótok valamit egy bokorban, megnézem, mi az.” Ezzel a mesével vált le parancsnoka oldaláról a 20 éves P. Tamás, a Határőrség baiassagyamati akciószázadának járőre. A parancsnok röviddel ezután lövést hallott. P. Tamás minden látszólagos előzmény nélkül géppisztolyával főbe lőtte magát. Néhány hét leforgása alatt ez volt a harmadik öngyilkosság a Határőrségnél. luk valóban az öngyilkossági vagy önsértő szándék. Kommunikációs zavarában az ilyen fiatal teste eszközzé válik, ez marad csak számára, figyelemfelkeltőnek, problémaoldónak. Az önsértés, ha bagatell is — például halvány karcolás a csuklón — jelzés, tehát nekünk az ilyesmit sem szabad szimulációnak tekintenünk. Minden banális önsértést kivizsgálunk, az osztályunkra kerülnek. Felmérjük a személyiség terhelhetőségét, s az eredménytől függően vagy szolgálati könnyítést ajánlunk, vagy gondozásba vesszük, esetleg leszerelését javasoljuk. A közvélemény a kemény szolgálatot, a durva bánásmódot okolja a megdöbbentő katonahalálokért. — Ez csak a harmadik ok. Első helyen az otthoni problémák állnak. Második helyen az egzisztenciális konfliktusok szerepelnek, például munkanélküliség, szakmai tudás hiánya. Csak a harmadik ok az úgynevezett szolgálati probléma főként a hatalom szimbólumainak megjelenésével összefüggésben. A csonka családokban élő, apához nem szokott, az iskolában pedig főleg tanárnőkkel kapcsolatba került, tehát leginkább feminin hatást átélt fiatalemberek összeroppanhatnak egy durvább hangtól. A férfias szigort nem ismerők olykor megalázásként, tönkretételként élik meg a parancsnok szigorát, főként akkor, ha a parancsnok se tudja megfelelően megjeleníteni a már említett hatalmi szimbólumot. Vajon miért kerülnek veszélyeztetett fiatalok a hadseregbe? — A dupla szűrő se tud mindenkit kirostálni. Már a sorozáskor önértékelési lehetőséget adnak a fiúknak, kérdések, tesztlapok kitöltése révén. Már ekkor kiderül, hogy a fiataloknak igen torz elképzelésük van a hadseregről. Éppen ezért az utóbbi időben a honvédségnél mentálhigiénés szolgálat is van. Szeretnénk, ha minden alakulatnál működne egy pszichológusból és két szociális munkásból álló csapat. Ügy tűnik, lesz dolguk, hiszen az ön osztálya most is zsúfolt. — Igen, általában negyvenöt betegünk van. Igyekszünk őket nem túl sokáig itt tartani. Véleményem szerint a katonai környezetben jobban gyógyulnak, tehát a behívásos módszert követjük. Nem sokallja a számukat? — Ha tudom, hogy a „civilek” az elmúlt évben 45 ezer öngyilkossági kísérletet követtek el és a hadseregben a kísérletek száma tavaly 540 volt, akkor azt mondom, hogy arányaiban itt kevesebb az ilyen végzetes elhatározás. „Kint' évente átlag 4500 „sikeres” öngyilkosság fordul elő, idebent 25-30 fiú hal meg ily módon. Sajnos Kelet- Közép-Európában minta az öngyilkosság. Ezzel a fogalommal együttélünk, mint problémamegoldó lehetőséggel. „öngyilkos leszek, ha elhagysz!” — mondja a fiú a lánynak. Nálunk az életet gyakran úgy értelmezzük, mint utolsó értéket, amit feláldozhatunk, bevethetünk. Pedig az 1800-as évek végéig az európai öngyilkossági statisztika végén kullogtunk. A Monarchia bukása után kissé felkapaszkodtunk az öngyilkossági létrán, majd az ötvenes évek végén megint visszaszorult a hajlandóság. A háborúban és a kemény diktatúrában ugyanis a túlélési ösztön felülmúlja az öngyilkossági hajlamot. Az elmondottak hallattán felmerül a kérdés, szükség van-e békében egyéves sorkatonai szolgálatra? — Igen. Ugyanis ez az utolsó közösségi fórum, ahol még sok mindent meg lehet tanulni. Horváth Ildikó
