Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-18 / 8483. szám
Magyar Nemzet, 1993.6.14 31 A Vajdaság magyarjainak küzdelme a létért Mészáros Sándor professzor a délvidéki impériumváltozásról, a szerb hatalomgyakorlásról és a kisebbségi törekvésekről Kei évtizede, 1974 óta az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történelmi Intézetének professzora Mészáros Sándor. Pályáját levéltárosként kezdte, később munkatársa az újonnan alakult Vajdasági Tudományos Intézetnek, amelyet a hetvenes évek közepén az egyetemi karokkal vontak össze. A jeles vajdasági magyar történész anyanyelvükön oktatja a történelem szakos magyar nemzetiségű hallgatókat, ezenkívül a magyar nemzet történelmét adja elő a magyar nyelv és irodalom szakos diákoknak. Tiltakozás a megszállás ellen Mészáros Sándor hosszú évek óla kutatja a Jugoszláviához csatolt magyarság két világháború közötti történetét. 1981-ben szerbhorvátul látott napvilágot Újvidéken a Magyarok helyzete a Vajdaságban 1918-1929 című monográfiája, amelyet a jugoszláv sajtó élesen támadott. A szerző bűne szemükben az volt, hogy forráskutatása alapján elvetette a korábbi történeti sablonokat. nevezetesen: a korszakban minden magyar polgári erő irredenta, később ebből következően háborús bűnös volt. Kimutatta, hogy a ’20-as években működött Jugoszláviai Magyar Párt soha nem képviselt revíziós politikát. Monográfiájának folytatása a vajdasági magyarság 1929-1941 közötti történetéről 1989-ben jelent meg, ugyancsak szerbhorvát nyelven Újvidéken. Kutatásai alapján e munkájában többek között azt a következtetést vonta le: az 1940 őszén megalakult Jugoszláviai Magyar Kultúrszövetség - a korábbi hivatalos történészi véleményekkel ellentétben - Jugoszlávia 1941 április összeomlásakor „nem szerepelt ötödik 'hadosztályként olyan mérték, ben”, mint a bácskai és a bánáti németek szervezete,a Kulturbund., *- Hogyan történt 1918 novemberében Dél-Magyarországon, közismert néven a Délvidéken az impériumváhozás?- A balkáni osztrák-magyar katonai front összeomlása után a belgrádi fegyverszüneti egyezmény demarkációs vonalat jelölt ki, amely Szegedtől kezdődően nyugatra húzódva magában foglalta Pécs városát is. A konvenció értelmében az ettől délre húzódó területekre, Bánát, Bácska, Drávaszög - sőt Somogy megye egy részére is - bevonulhatott a szerb hadsereg, azonban a magyar közigazgatást érintetlenül kellett volna hagynia. A terület elfoglalása november 23-ára fejeződött be, s a szerb katonai hatóságok nyomban megkezdték - jogtalanul - saját közigazgatás megszervezését. így a konvenció hiába szögezte le, hogy a terület hovatartozásáról csak a későbbi béketárgyalásokon döntenek. Hogy a vidék elfoglalásának legitimist adjanak, november 25-én Újvidéken összehívták az úgynevezett vajdasági nagy nemzetgyűlést, amely határozatban csatlakozott a királyi Szerbiához. Ekkor az új délszláv állam ugyanis még nem alakult meg, csak egy hét múlva - december 1 -jén - kiáltották ki a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot. A nemzetgyűlés határa- i zata csak a Vajdaságban ekkor ki- | sebbségben élő délszlávok önrendelkezési nyilatkozata volt, a 757 küldött közül a néhány német és román mellett mindössze egyetlen magyar képviselte a több mint félmilliós délvidéki magyarságot.- Hogyan történt a tényleges hatalománétel?- A nemzetgyűlés létrehozta végrehajtó szervét, a népi igazgatóságot, amely lényegében a vajdasági kormány szerepét töltötte be. E testület hamarosan teljesen megszüntette a magyar közigazgatást, a vármegyék, a városok, községek élére szerb tisztviselőket nevezett ki, még Pécs élére is szerb főispán került. Mindez nagy elégedetlenséget váltott ki a délvidéki lakosság körében, amely 1919. február 21. és 23. között éles szerbellenes tömegmozgalomba torkollt. Pécsett kezdődött, de órák alatt csatlakozott 'hoziá Szabadka', Zambór, Zentáj Új,'Sidék, Nagykikinda és más városok .j szervezett munkássága és polgársága. Jellemző, hogy ezt a jugoszláv történetírás úgy emlegeti, mint „az elnyomott nem délszláv népek nemzeti mozgalmá”-t. A valóságban a megszálló szerb hatalom ellen irányult, mert a magyar közigazgatás felszámolása után világossá vált: a demarkációs vonalig katonailag elfoglalt déli területeket el akarják szakítani Magyarországtól. Sokezres tüntetéseken követelték a magyar közigazgatás visszaállítását, tiltakoztak a magyar iskoláztatás felszámolása, a magyar munkások, tisztviselők tömeges elbocsátása, a magyar feliratok eltávolítása ellen. A szerb hatóságok a magyarságot a katonaság felvonultatásával igyekeztek megfélemlíteni, a tüntetések mégis három napig tartottak. A Magyarország melletti megmozdulások legfontosabb központja Szabadka volt, ahol még áprilisban is sztrájkokkal tiltakoztak az új államhatalom ellen. Ezrek nem voltak hajlandók letenni a hűségesküt, amelyet már a bevonulás után követeltek a kulcságazatok - köztisztviselők, vasutasok, postások és a tanügy - dolgozóitól.- A megszállt területeken miként rendezkedett be a szerb hatalom?- A sztrájkok, tüntetések hatására | lassították uralmuk kiépítését, közien á magyarországi tanácsköztársaság kikiáltása is óvatosságra késztet•tc a szerb hatóságokat. -A délvidéki magyar munkásságnak csak kis része fogadta örömmel a proletárdiktatúrát. Zöme tartózkodó volt és öntudatos szociáldemokrata maradt, és Magyarország területi integritása megvédésének alapján állt. A polgárság hasonlóan visszahúzódott. Egyértelmű helyzetet csak az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés teremtett. A
