Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-16 / 8481. szám
Pesti Hírlap, 1993.6.10 12 került előtérbe. Ebből a szempontból az elmúlt évben az a szerencsés helyzet is segítette j a kormány munkáját, hogy az! export árszintje gyorsabbal' I nőtt, mint a belföldi termelői; árszint. A kamatok tekinteté-1 ben a pénzügyi kormányzat I és a jegybank sokat tett azért, 1 hogy azok a növekedés után az infláció mérséklődését is kövessék. Sajnos, ez a csökkenés eléggé kétarcú volt, a betéti kamatok ugyan gyorsan , csökkentek, de a hitelkama- 1 tok nem. Pedig a hitelkamatok mérséklődése nemcsak az inflációs várakozások, haneip a beruházások és így a gazdasági növekedés szempontjából is döntő fontosságú. Az inflációs folyamat kézben tartása szempontjából gyötrelmes és nem kevés konfliktussal járó, de a piacgazdaságra való átállás miatt elkerülhetetlen lépések döntően ezeket az éveket terhelik. Éppen ezért az elemzésnél nem is azt tartom igazán lényeges kérdésnek, hogy végül is hány százalékkal mérséklődik majd az idei infláció növekedési üteme — a múlt évhez képest — (noha ez természetesen nem mindegy), hanem azt, hogy ez idáig — szemben a hasonló helyzetben lévő volt szocialista országokkal, ahol helyenként több száz- vagy ezerszázalékos az infláció — a folyamatot sikerült kézben tartani, sőt 1992- ben még egy igen kedvező fordulatot is elérni. — Mire vezetheti vissza, hog a térség többi országában lényegesen magasabb az infláció, mini nálunk7 — Elsősorban arfa, hogy ^'.Magyarországon a, támoptás-Teépítési program már korábban elkezdődött és fokozatosan ment végbe, valamint arra, hogy nálunk a rendszerváltás idején a fogyasztói árak 70 százalékban a szabad ár formába tartoztak, és csak 30 százalékuk volt hatósági ár. Meggyőződésem, hogy ha majd a nasonló cipőben járó országokban is minden támogatási megvonnak, liberalizálják az árakat és olyan adórendszer működik mint nálunk, akkor majd ott is lényegesen magasabb árnövekedések fognak bekövetkezni. Mi már túl vagyunk a legnehezebb lépéseken, és ennek ellenére Magyarországon a legkisebb az infláció. Azt azonban látni kell, hogy az inflációnak olyan mértékű csökkenésére, mint ami 1992- ben 1991-hez képest történt — 12-13 százalékos mérséklődés — 1993-ban nem lehet reálisan számítani, hiszen az áfa-rendszerrel kapcsolatos lépések gerjesztik az inflációt. — Magyarországon as utóbbi években főképpen mely tényezők járultak hozzá as infláció növekedéséhezT — Az árak liberalizálását olyan körülmények között kellett végrehajtani, amikor arra a tényleges piaci viszonyok még nem voltak teljes egészében érettek. Ez a nagyon kemény lépés már mögöttünk van, de meg kellett lépnünk. Ugyancsak hasonló inflációs forrás az árrendszer örökölt toiz struktúrájának a gyors ütemű felszámolása, megváltoztatása. Gondolok itt az árakat eltorzító támogatások megvonására és adók reformjára, hiszen ezek egyszeri, de jelentős inflációs hatást váltottak ki. A következő kormánynak nem kell még egy 500 százalékos szénáremelést aláírnia, mint amit ennek a kormánynak például 1991- ben meg kellett tennie. Ez szükséges lépés volt, hiszen a fiacgazdaságban nem múödhet ilyen torz árstruktúra. Ugyancsak az átállással függ össze az árarány-átrendeződési folya, mat is. A korábbi rendszerben az alapvető szolgáltatásoknak, elsősorban infrastruktúrának, de a fontos élelmiszereknek, energiahordozóknak is irreálisan alacsonyak voltak az árai. Más termékeké, például, az iparcikkeké pedig indokolatlanul magasak voltak. Az árarány-átrendeződés úgy megy végbe, hogy amelyek irreálisan alacsonyak voltak, azok relatíve drágábbak, és amelyek relatíve magasak voltak, olcsóbbakká válnak. Ez az árarány-átrendeződés nem tudatos intézkedésen alapuló változás, hanem egy természetes folyamat, a piacgazdaságra való átállással összefüggésben. Azért inflációs hatású, mert elsősorban azok a termékek drágulnak, amelyeknek az inflációs pszichózis szempontjából kitüntetett szerepük van. Tehát hiába lesz relatíve olcsóbb egy gyermekruha vagy egy televízió, ennek az inflációs pszichózisra jóformán semmi hatása nincs, ugyanakkor az alapvető élelmiszerek, energianordozók, infrastruktúra drágulásának van. Hasonló hatást gyakorol a kereskedelmi árréssrintek-**: nek a termelői árakhoz viszonyított igen jelentős emelkedése. 1988-ban az adóreform évében Magyarországon a nagy- és kiskereskedelmi árrés szintje 17 százalék volt a termelői árakhoz viszonyítva, ma ez az érték körülbelül 35 százalék. Ez az árrésszint növekedés minden egyéb költségtől független. Ez is inflációs hatású. Az én megítélésem szerint az elmúlt néhány esztendőben évi 2-3 százalékos infládófelfutást csak ez az árr^sszint-növekedés okozott. A piacgazdaságokban a normális kereskedelmi árrés 60-100 százalék között mozog. Az ehhez való felzárkózás természetes és egészséges folyamata megy végbe. Ez nem negatív jelenség, sőt az előbb említett tényezők, az árliberalizáció, a támogatások megvonása, az árarány átrendeződése, mind szükséges és pozitív folyamatok. Ezek nagy része már bekövetkezett. — S mi az, ami még előttünk áüf — Ami megítélésem szerint még előttünk áll és szintén inflációs hatású lehet, az úgynevezett nagy ellátási rendszerek reformja. Ez a volt szocialista országokban és Magyarországon is igen jelentős inflációs veszélyt hordoz magában, az említett tényezőkön túlmenően is. Ezekben az országokban ugyanis évtizedeken keresztül az állampolgárok az alapvető ellátásokban — gyermeknevelés, oktatás, egészségügy, táppénz, nyugdíj stb.— a javak előállításához való hozzájárulástól függetlenül, születéstől a halálig alanyi jogon részesülhettek. Ezek az ígérvények még olyan lényeges területekre is kiterjedtek, mint az infrast- I rukturális szolgáltatások többsége, lakás, víz, csatorna, telefon stb. Ezeket a szolgáltatásokat vagy ingyenesen, vagy jelképes áron, sokszor évtizedeken át változatlan áron vehették igénybe. Az árrendszer, és így az ármechanizmus is e céloknak, valamint a mindenkori életszínvonal-politikai elképzeléseknek lett alárendelve. Az árakat szinte minden területen a támogatások és elvonások áttekinthetetlen szövevénye torzította, a piaci értékrend nem érvényesülhetett. Az ígérvények teljesítése az évtizedek során egyre nehezebbé vált. A jövedelemtermelés alacsony színvonala, majd a kétszeri energia* irrobbänSf* Ttóvetkfczményéí olyan kihívást jelentettek a tulajdonos nélküli tulajdon koncepciójára, amely a belső erőforrások mozgósításával ezekre a kihívásokra már nem tudott felelni. A külső erőforrások bevonásának, az eladósodásnak pedig objektív korlátái voltak, illetve vannak ma is. Az ígérvények teljesítése, a felhalmozott adósság és szolgálata súlyos teherként nehezedik az államháztartásra. Ez az alapvető probléma. Ilyen körülmények között érkezett el szinte valamennyi volt szocialista ország a piacgazdasághoz való átállásra. Magyarország, bár sok tekintetben kedvezőbb helyzetben volt, illetve van is, de elsősorban az úgynevezett nagy ellátási rendszerek tekintetében szintén súlyos örökséget vett át. Az ígérvény, a kiadások fennmaradtak, a gazdaság jövedelemtermelő képessége — elsősorban a keleti piac összeomlása miatt — viszont csökkent, így egy leépülő gazdaság csökkenő jövedelmeiből kellene finanszírozni az ígérvények még új elemekkel, például a munkanélküli járadékkal is bővülő fenntartását. Nem nehéz megjósolni, hogy ha nem történnének lépések, változtatások, akkor az államháztartás teljesen összeomlana. Eszkalálódna ez a probléma, kinyílna az olló, így tehát mindenféleképpen ezeken a területeken is lépni kell. — Milyen kivezeti út kínálkozik? X — Az egyik, hogy 'egy új társadalmi konszenzusra lenne szükség. Az államháztartás teljes összeomlásának elkerülése érdekében a társadalomnak meg kellene állapodnia abban, nogy a csökkenő jövedelemből a korábbi ígérvények milyen köre és milyen mértékű finanszírozása tartható fenn. A másik az, hogy beinduljon a gazdasági növekedés, és bővüljön a jövedelemtermelés. Megítélésem szerint mindkettőre szükség van. Nemcsak azért, mert
