Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-16 / 8481. szám
Pesti Hírlap, 1993.6.10 A A ii Az infláció vitathatatlanul az egyik legégetőbb kérdése napjainknak. Laikusok és szakemberek egyaránt aggódó figyelemmel vizsgálják az infláció alakulását, 8 úgy vélik, ez talán a legjobb mércéje a gazdasági folyamatoknak, az életszínvonal változásának. Az elmúlt időszakokban különböző intézmények készítettek becsléseket az infláció mértékére vonatkozóan, ám ezek a számok gyakran merőben eltértek egymástól. Cinkotai János kormányfótanácsadót arról kérdeztük, vannak-e megbízható módszerek az infláció előrejelzésére, s mi lehet az oka az eltérő eredményeknek. S egyáltalán, okozhat-e valamilyen kárt, ha az inflációról valótlan adatok látnak napvilágot BISZTBICSáKT JÚLIÁMMÁ — Kezdjük a végén. Állítom, hogy a felelőtlen nyilatkozatok önmagukban is hozzájárulhatnak az infláció gyorsulásához. Az azonban kérdés, hogy kinek állhat ez érdekében? Úgy gondolom, az ezek- j kel az adatokkal (de ide tartó- ' zik az árfolyam kérdése is) való felelőtlen dobálózás az egész országnak kárt okoz. Ha valaki mindenáron adatokkal akar dobálózni, tegye azt mondjuk a GDP-vel, vagy a munkanélküliségi rátával — az sem szerencséi —, de azokkal nem tud kárt okozni. A pontos tájékoztatáshoz korrektnek, tiszteiségeinek, de ugyanakkor nagyon felkészültnek is kell lenni, ugyanis az inflációszámítás igen bonyolult folyamat. — Mi lehel az oka, hogy meglehetősen nagyok az eltérőlek a kormány és a kutatóintézetek jóslatai kózöttt — A prognózisok közötti eltérések nem abból erednek, hogy más módszerrel számítjuk az inflációt. Az én megítélésem szerint nem is a személyes szakmai képességek hiánya okozza, hogy a várható infláció megítélésében ilyen nagyok a különbségek, hanem politikai megfontolások játszanak ebben szerepet. Bár az is igaz, hogy az utóbbi időben egyes kutatóintézetek már sokkal reálisabb prognózisokkal állnak elő, tanulva, okulva a ’90—’91—'92-es kudarcaikból. Legutóbb például a'Gazdaságkutató Rt. 21' izázalékos inflációt prognosztizált erre az évre, a kormány mostani előrejelzése pedig 20-22 százalékot mutat. Ahhoz egyébként, hogy valaki reális prognózist tudjon készíteni, nagyon sokat kell számolni. Először is elemezni kell a nagy makrogazdasági összefüggéseket, és azokból helyes következtetéseket kell levonni. Ezen túl szükség van az úgynevezett underlying inflation várható mértékének elemzésére, tanulmányozására. Ez magyarul az inflációnak azt a kemény magját jelenti, ami „bent van a rendszerben”, nagyon nehezen mozdul, csak a nagyhatású, egyszeri, egyedi események befolyásolják. Ilyenek például a mezőgazdaság hektikus változásai, aszály és egyéb események, az olajárak, energiaárak igen sokszor rapszodikus változásai, támogatásmegvonások, adóemelések stb. Ezektől a hatásoktól a globális árindexet célszerű megtisztítani, és ami marad, az a kemény mag. Ez utóbbi mozgásának iránya sokat elárul a várható inflációról. Az elmúlt években ennek mértéke havonta körülbelül 0,1 százalék volt. Végül pedig a harmadik sík: ez tulajdonképpen a piacnak, a reálszférának a piacismeretekre épülő elemzése a piaci szereplőkkel való eleven kapcsolattartás útján. — Az európai országok gyakorlatában egybevágnak az inflációszámitási módszerekT — Ezek a módszerek többé-kevésbé egybevágnak, azonban azt látni kell, hogy egy olyan ország gazdasága, ahol még rendkívül sok az egyszeri, egyedi esemény — ilyen az átmeneti állapotokat élő Magyarország is — nem modellezhető úgy, mint egy már hosszú ideje működő piacgazdaság. Ez utóbbinál viszonylag kis léptékű, reprezentatív mintavétel eredményeiből is jó következtetést lehet levonni az egész gazdaság alakulására. Nálunk ez egyáltalán nem így működik, ezért ebből a szempontból a mi dolgunk sokkal nehezebb. Ennek ellenére már most fel kell készülnünk arra, hogy akkor is képesek legyünk az infláció reális prognosztizálására, amikor már Magyarországon is teljes egészében működik a .piacgazdaság.—T — Amióta ez a kormány funkcionál, hogyan alakult az inflációt — A negatív csúcs 1991- ben volt, ekkor 35 százalékos volt az infláció, s fennállt a veszélye annak, hogy elszabadul a pokol, és felfelé ívelő pályára kerülnek az árak. S hogy ez nem következett be, az a kormány következetes magatartásának köszönhető. Ez egyebek között megakadályozta, hogy a jövedelmek gyorsabban emelkedjenek, mint ahogy azt a gazdaság teljesítménye alátámasztaná. Az árfolyam-politikában is változás történt, a követő és nem megelőlegező árfolyampolitika Az infláció néhány volt szocialista országban: Oraíf Időszak Árindsx Magvaror■tág hasonló Idósr&k alatt Arindaz L*ngy®loratág 1992/1988 3 898,4 260,4 Bulgária 1992/1988 1034,3 260,4 Románia 1991/1990 166,6 136,0 Szovjetunió 1991/1990*00,0 136,0 Jugotilávia 1991/1988 13 106,0 203,6 Caehailovákla 1992/1990 176,0 166,0 Megjegyzés: A volt NDK-ról nem állnak rendelkezésre értékelhető adatok (az árstatisrtika tisztessége ebben az országban korábban egyébként is erősen megkérdőjelezhető volt). Romániában a múlt évben is feltehetően igen magas volt az infláció. Az idén májustól — az ártámogatások megvonása miatt — például az alapvető élelmiszerek árai 500- 600 százalékkal emelkedtek. A BESZÉLGETÉS CINKOTAI JÁNOS KORMÁNYFŐ TANÁCSADÓVAL A felelőtlen nyilatkozatok is gerjesztik az inflációt
