Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-16 / 8481. szám
Magyar Hírlap, 1993.6.11 06 sokkal kedvezőtlenebb, mint a hűségeseké. Ugyanez a különbség Tölgyessy esetében csekélyebb (megegyezik a Petővel kapcsolatban tapasztalttal), s elhanyagolható Demszky esetében. Mindazonáltal a hűtlen SZDSZ-szavazók Tardossal és Hackkal kapcsolatban is csak nagyon enyhe ellenszenvet táplálnak. A FKGP politikusai közül kétségtelenül Torgyán az egyetlen, aki igazán él a köztudatban. Nem valószínű ezért, hogy kisebb hírű politikusaik közül bárki is mérhető hatással lenne 'a szavazótábor nagyságának alakulására. így például Oláh Sándorral kapcsolatban a pártot elhagyók érzelmei nem különböznek lényegesen a hűségesekétől. Mindezekből kikövetkeztethetően e három pártnál, amely 1990-es támogatóinak legalább a felét elveszítette s ugyanakkor kevés űj hívet hódított meg, más- és másféle szerepet játszhatott vezető politikusaik közvéleménybeli képe választási esélyeik romlásában. Bármiféle ilyen szerepet leginkább az MDF és legkevésbé az SZDSZ esetében valószínűsíthetünk. A csalódottság, ami ez utóbbi párttal kapcsolatban mind a közvélemény egészében, mind pedig a párt hajdani szavazóbázisában tapasztalható, sokkal inkább köthető az SZDSZ egészének teljesítményéhez, mint egyes politikusaik személyéhez. Amennyiben mégis mutatkoznak ennek halvány jelei, azok nem a párt jelenlegi elnökével kapcsolatosak, s Pető pozitív hatása a szavazók megtartásában bizonyosnak látszik. A FKGP közvéleménybeli megítélése szempontjából Torgyánnak abszolút meghatározó a szerepe. Ez a szerep azonban ellentmondásos: vonz is és taszít is potenciális szavazókat. Az 1990-es szavazótábor hűséges magja ma jobban méltányolja őt, mint akkor, s az új hívek toborzásában is előnyösen működött közre. Ugyanakkor a párthoz való hűtlenségben is oroszlánrésze van. csakúgy mint abban, hogy az FKGP nem tudott több új támogatót megnyerni (hiszen a közvélemény nem kisgazdapárti többségének kifejezetten ellenszenves). Antall szerepe is meghatározó pártja társadalmi fogadtatásában. Ez persze következik abból a kitüntetett figyelemből is. ami a kormányfőre irányul, de feltehetően nem tapasztalnánk ilyen szoros összefüggést személyének és pártjának megítélése között, ha a pártelnöki és a miniszterelnöki funkciót egy kevésbé markáns egyéniség töltené be. Antall nemigen járult hozzá az utóbbi időben az MDF szavazótáborának gyarapodásához, fogyásához viszont igen. Kitartó hívei körében is megcsappant a népszerűsége, bár soraikban ma is ő a legelismertebb politikus. Nem használt a párt vonzerejének az a benyomás, amelyet akár ő, akár Jeszenszky vagy ' Kónya, s kiváltképpen Csurka keltett az emberekben. Az a kép viszont, amely a közelmúltban Für Lajosról, mostanában pedig Katona Tamásról kialakult, fékezte (de nem semlegesítette) az MDF szavazatszerző képességének romlását. Csurka felelőssége vitathatatlan abban, hogy a dolgok mai állása szerint az MDF az egyik legkisebb pártként kerül be a következő ciklus parlamentjébe. Azon kívül, hogy a közvélemény egészében is és az MDF berkeiben is nagyon kevesen rokonszenveznek vele (míg Antall-lal a közvélemény egészében valamivel, az MDF szavazótáborában pedig sokkal többen), a következők jelzik ezt: Csurkát kivéve valamennyi MDF-politikussal kapcsolatban az tapasztalható, hogy a párttól elforduló volt szavazóik közül a más párthoz csatlakozók és azok vélekednek a legnegatívabban róluk, akik nem kívánnak legközelebb szavazni; míg azok, akik szeretnének szavazni, de nem tudják eldönteni, melyik pártra, viszonylag pozitív érzelmeket tanúsítanak irántuk. Ezzel szemben ezen utóbbi, elbizonytalanodó csoport tagjai Csurkát éppen annyira elutasítják, mint a pártot váltók. Feltehető tehát, hogy elbizonytalanodásuk oka Csurkával kapcsolatos. illetve hogy nem az MDF- től magától, hanem a Csurkát felvállaló MDF-től vonták meg bizalmukat. Az adatok nem alapoznak 1 meg egy olyan, a pártban a jelek szerint élő, bár nem egyeduralkodó feltételezést, hogy Csurka legalább annyi támogatót vonz az MDF-hez, mint amennyit elriaszt. Az imént említettük, hogy Torgyánnal kapcsolatban helytállóbbnak látszik egy hasonló elképzelés, bár nála sincs arról szó, hogy pártja vonzerejére gyakorolt pozitív és negatív hatását egyformának vélhetnénk. Az 1990-es szavazótáborokból a Csurkával ellenszenvezők nagyobb arányban váltak hűtlenné, mint a Torgyánnal ellenszenvezők; s a Csurkával rokonszenvezők kisebb arányban maradtak hűek, mint a Torgyán- , nal rokonszenvezők. Továbbá a maguk pártjának új szavazói kö- | zü! a Csurkával ellenszenvezők 1 nagyobb gyakoriságúak, mint a ; Torgyán iránt így érzők, s a Csurkával rokonszenvezők kisebb arányúak, mint a Torgyánnal szimpatizálók. Ha ráadásul azt is figyelembe vesszük, hogy volt szavazóinak mennyivel nagyobb hányadát vesztette el az MDF, mint az FKGP, akkor kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy Csurka messze több választót riasztott el, mint ahányat a párthoz kötött. Átpártolok Az MDF-től valamennyi parlamenti párt kisebb-nagyobb, de mindenképpen számottevő arányban csábított el híveket 1990 óta. Hogy a hűtlenné váló volt támogatóik éppen ahhoz a párthoz csatlakoztak, amelyikhez, továbbá hogy pártot váltottak és nem az elbizonytalanodók vagy a passzívvá válók körét gyarapítják, abban valamennyi újonnan preferált párt elnökének szerepe van. A Fideszhez pártoló volt MDF-hívek esetében nemcsak Orbán vonzereje, hanem másoké is (Fodor, Deutsch) kimutatható. Az SZDSZ-hez álló volt MDF- szavazók viszont csak Petőt tüntetik ki erős szimpátiájukkal, másokat (pl. Tölgyessyt) nem. Az SZDSZ-ből, az FKGP- ből és az MSZP-ből a Fideszbe, illetve az SZDSZ-ből az MSZP- be való „átigazolásokban" szintén tetten érhető az újonnan választott pártok vezetőinek pozitív hatása. azok, akik más párt zászlaja alá álltak, megőnzték rokonszenvüket a Fidesz vezetői, illetve Pető Iván iránt, míg elbizonytalanodott vagy passzívvá vált volt támogatóik nem. Az MSZP korábbi hívei közül nemcsak a pártot váltók, hanem az elbizonyta- 1 an odók is kifejezetten szimpatizálnak Horn Gyulával. Ezeknek a szavazói csoportoknak a visszahódítása iránt tehát táplálhat bizonyos reményeket e három párt. Más szempontból is megvizsgálhatjuk a parlamenti pártok lehetőségeit arra, hogy eltávolodott 1990-es híveiket újra megnyerjék. E lehetőséget erősíti, ha az elvesztett hívek úgy gondolnak elhagyott pártjukra, mint amire másodlagosan szívesen szavaznának. Kétségessé vagy egyenesen reménytelenné teszi visszaszerzésüket, ha viszont azt mondják: semmiképpen nem szavaznának az 1990-ben választott pártra. A Fidesztől elpártolt volt szavazóknak a fele másodlagosan még ma is a Fideszt preferálja. Ugyanez az arány az SZDSZ és az MSZP esetében csak egyharmad körül van, míg a kormánypártoknál egynegyed alatt (az MDF-nél egytized alatt). Ugyanakkor az ellenzéki szervezetektől és a KDNP-től elpártolóknak csak néhány százaléka zárja ki, hogy mégis ezekre az 1990-ben választott pártokra szavaz majd. A kisgazdapárttól valamely más párthoz átigazolóknak egyötöde, az MDF elpártolt korábbi híveinek pedig több mint a fele érzi véglegesnek a szakítást. Az elbizonytalanodott párthívek körében szintén a két nagyobb kormánypárt emelkedik ki avval, hogy volt híveik a többi párttal ellentétben meglehetősen gyakran nyilatkoznak emigyen: még nem tudják, melyik pártra szavaznak legközelebb, de arra, amelyikre 1990- ben, biztosan nem. BOKOR ÁGNES Tartós vagy átmeneti hűtlenség? A Fidesz és az SZDSZ eltántorodott 1990-es hívei közül
