Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)

1993-06-11 / 8479. szám

kai problémákat feloldja. Amiben hiszek, hogy nekünk mindettől voltaképpen függetlenül példát kell, példát lehet mutatnunk; nem csak erőfeszítéseket teszünk a kisebbségek helyzetének javítására, hanem be is voi\juk a kisebbségeket a jogalkotásba.- Illúziókról beszélt. Csakhogy nem ez az egyetlen illúzió, amellyel az elmúlt években a pártok - sót: az értelmiség java - szembesült. Például nagyon hittünk abban: a Nyugat nem engedi, hogy ennyire kiéleződjenek a térség nemzetiségi konfliktusai, hogy Kelet- Európa balkanizálódjon. Mindezzel szemben azt tapasztalni, hogy a Nyugat késve és rosszul reagál a régió konfliktusaira, valamint a várt gazdasági segítség is elmaradt.- Kíméletlenül őszintének kellene lennünk önmagunkhoz. Én eleve szkeptikus voltam és vagyok mind a magyar modellel szemben támasztott túlontúl optimistának tetsző várakozásokkal, mindazzal, amit a fejlett országoktól a térség országai támogatás vagy segély címén elvártak. Mára az is kérdéses, hogy a térség országai egymásnak képesek-e valamiféle modellértékű együttműködési keretet nyújtani? Ha majd eljön a gazdasági fellendülés ideje és az Európai Közösség szegény tagjaként, de mégis tagjaként képesek vagyunk-e gazdasági és politikai integrációra? Számot kell ezekkel a kérdésekkel vetni, annál is inkább, mert jól látni: országcsoporton belül is mások a problémáink, mások a felzárkózási esélyeink. Ráadásul megindult a kíméletlen verseny a befektetésekért. A hajszálnyit jobb helyzetű ország legszívesebben lerugdalná a terepről a másikat - lásd a Klaus-féle magatartás. Mindamellett én egyfajta értelmiségi illúziót azért nem hagynék elveszni. Ez pedig abban áll: Közép- Európa együtt jelent értéket, nem csupán gazdasági, hanem kulturális és történelmi értelemben is. Felismerni

például azt, hogy a közös történelemnek itt Kelet-Közép-Európában menynyi pozitív értéke van. Én idesorolom az etnikai sokszínűséget, a boszniai szörnyűségek ellenére is. Éppen ezért hihető jövó számomra, amikor békében, együttműködésben él egymás mellett szerb és horvát, román és magyar, cseh és szlovák. Mert gazdaságilag is többre jutnak együtt, mint külön. De segíteni is csak magukon tudnak. Mert érdemleges külső segítség nem várható. Sőt bizonyos tekintetben én jónak is tartom, hogy nem jött több segítség. Hiszen egy segélyprogram révén kimászni a bajból utóbb újabb krízisekhez vezetne. Saját erőnkből kell átesnünk a piacgazdasági átalakuláson, s ehhez a Nyugat részéiül csak annyi segítséget várhatunk el, amely ebbe az irányba ösztönöz. Szegény rokonként állandóan verni az ajtót, hogy adjatok több apanázst, az nem az integrációt elősegítő, inkább annak ellene ható mentalitás. Úgy gondolom, a világ mégis az egységesülés felé halad, mind gazdasági, mina politikai értelemben. A Nyugat számára a régión belüli válságok veszélyforrást jelentenek. A menekültáradat megállítása és a gazdasági-politikai konfliktusok konszolidálása éppen ezért a fejlett régió elementáris érdeke. Más kérdés, hogy a kormányok mennyire becsülik ennek társadalmi költségét. Az előrelátóbb politika nyilván az lenne, ha az elnyúló válságok megelőzésére időben történnének - politikai és gazdasági természetű - „befektetések". Ennek rövid távon ellene hat, hogy a fejlett országok is recessziós gondokkal küzdenek, valamint az a tény: a világ nem volt felkészülve a kelet-európai nacionalizmusoknak ilyen mértékű fellángolására, mint aminek napjainkban tanúi lehetünk.- Hogyan értelmezi az Antall-kormány felelősségét mindebben? Például azon megnyilvánulásait - 15 millió

magyar miniszterelnöke, kórkörös védelem stb. ~, amelyeket a szomszédos országok nacionalista vezetői most ellenünk - illetve az ott élő magyar kisebbségek ellen - fordítanak?- Hajlamosak vagyunk rá, hogy a megtörtént eseményeket úgy magyarázzuk: szükségszerű volt, hogy így történjenek .neg. S bár vannak kényszerpályák, azt hiszem, nem szabadna valami eleve elrendeltséget feltételezni az életpályánkon: sem az egyénin, sem az országokén. Napjaink egyik gyakran használt - mindenre magyarázatul kívánkozó - közhelye, hogy a mesterséges, kollektivista időszak után törvény szerűen kileng az inga, és egyfajta válaszként elsöprővé válnak a nacionalista, szeparatista, a kizárólag nemzetállamban gondolkodó törekvések. Én ezt így nem fogadom el! Az etnikai konfliktusok - úgymond - benne voltok a levegőben. De a politikusoknak nem lett volna szabad erre rájátszaniuk: sem itthon, sem szomszédainknál. Abban, hogy a környező országokkal most Magyarországnak inkább rossz a viszonya, óriási az Antallkormány felelőssége: ezt nem lehet történelmi okokra áthárítani. Holott lehetett volna, sót még lehetne is másként politizálni. Ez nem jelentené a következetesség feladását, csupán a tolerancia és az egyúttműkódó-készség folyamatos kinyilvánítását például a szlovák vagy a román partnerekkel. Jómagam azzal próbálkozom, hogy meghívjam a környező országok kisebbségi ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságait: lássák közelről, hogy mi mire törekszünk, hogyan dolgozunk. Az a tapasztalatom, hogy a későbbiek során sokkal könnyebb volt azokkal szót értenünk, akik már jártak nálunk és akiknek teljesen őszintén bemutattuk: mi az, amit saját problémáink közül meg tudunk oldani, mi az, amit nem. Általánosabban is úgy érzem, hogy ha mi képesek vagyunk gesztusokat tenni a szomszéd országok irányába - nemcsak a rendszeres elhatárolódásokban és kioktatásban erösködúnk -, akkor ennek elóbb-utóbb lesz visszhangja, és kihathat az egész régió politikájára.- Jelezte, hogy a liberalizmus nem vetett számot idejében és közérthetően ezekkel a problémákkal. Vajon a Fidesz már túllépett ezeken a korlátokon?- Igen. Sikeresnek tartom a szomszédokkal folytatott politikánkat. Jó viszonyt alakítottunk ki a kisebbségek pártjaival és a régió liberális pártjaival is. Nem csupán az elvi együttműködés alapjait sikerült tisztázni, hanem a konkrét kapcsolatokat is, méghozzá oly módon, hogy ezt senki sem fordíthatja sem az ott élő, sein az itteni kisebbségek ellen. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a magyarországi kisebbségek ma már magától értetődőnek tekintik: problémáikkal, konfliktusaikkal a Fideszhez forduljanak.- A hatalomra törekvő fiataldemokraták ezek szerint kalkulálni tudnak a nemzeti dimenziók és a liberális értékek harmonizálásával?- Nehéz kérdés, és nyilván nem tudok most felvázolni rá egy kormányprogramot. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha egy Fidesz dominanciájú kormány alakulna, akkor sem kellene exportálnunk a liberális gondolatokat. A lehető legjobb együttműködésre kellene törekednünk a térség kisebbségeinek pártjaival. A mostani politikának az volt az egyik legsebezhetőbb pontja, hogy megpróbálták „emdéefesíteni" a határon kívüli magyarság szervezeteit. Mi nem fogunk hasonló hibába esni.- Beszéljünk hazai gondjainkról. Ön többször és igen élesen fellépett - parlamenten belül és kívül is - az idegengyűlölet, a nemzeti, etnikai előítéletesség minden formája ellen. Nekem úgy tunt: Fodor Gábor, a politikus okosan és hatásosan érvelt, miközben Fodor Gábor, az ember némi csodálkozással és mély